Jon ×× Kevin

i just want to learn something

Hogy mit keresek itt? Fogalmam sincs, mert utálom ezt az embert, nem tudom miért szenvedek itt vele és próbálom magamban összerakni a dolgokat. Na jó, igazából nem tudom miért utálom, hiszen sok mindent nem tett ellenem, csak egyszerűen nem kedvel engem, vagy valami ilyesmi. A stílusa is zavaró, egészen idegesítő, mert ő nem az a tenyérbemászó, akinek a legfontosabb az, hogy jóban legyen mindenkivel és mondjuk rajtuk élősködjön. Ismerek itt olyat, aki mindig elbújik, kihúzza magát a felelősség alól, és az a legfonrosabb neki, hogy a minden napi étele meglegyen és itt is boldog élete legyen. Sosem értettem, hogy ez miért jó, mert én szeretem magamnak meg másoknak is megkeresni az ennivalót. De mivel nem vagyok ebben profi Jonathan után indulok, mert ő abban nagyon jó, de mivel magányos farkas nem biztos, hogy ennek nagyon örülne. Ezért olyan dolgot teszek, amit egy nyamvadt szerelmes csaj tenne. Utána megyek, követem, és komolyan úgy érzem magam, mint aki zaklatja és most kifigyeli minden mozdulatát. De ez eszemben sincsen, nem akarom ismerni minden mozdulatát, mert utálom. Vagyis nem, de jobb lenne, ha utálnám, akkor nem lenne az, hogy fogalmam sincs, hogy álljak hozzá.
Ő nem kedvel, tudom, pedig megmentettem a seggét, egyedül elvérzett vona, vagy belehalt volna a fájdalmaiba, mert az biztos, hogy csúnyán megsérült. Ha én.nem lettem volna, most ő se biztos, hogy itt lenne, vagy fél lába lenne, hogyha vérmérgezést kapott volna. Nem tudom miért volt ez, mármit azt tudom, hogy miért sérült meg, meg azt is tudom, hogy miért segítettem, de abban nem csak a kötelesség volt. Valahogy megesett rajta a nyamvadt szívem, amitő sokszor agybajt kapok. Ilyen világban az a jó, ha az embernek nincs szíve és ha kegyetlen. Ez nálam valahogy nem megy, nem tudok kegyetlen lenni akárkivel, csak ha megérdemli az illető, bár most sokan vannak, akik megérdemelnék, de az nem Jo, még akkor sem, ha most agybajt kapok tőle. Olyan lassan megy, hogy, ha nem követném, már rég lehagytam volna, elfutottam volna mellette, mert így rohadt nehêz követni. Minél lassabb vagyok, annál nagyobb zajt vagyok képes csapni, mert ha nagyon odafigyelek, akkor túl komplikálom. Most is ráléptem valamire ami reccsent, de nem merem megemelni a lábam, hogy megnézzem mi az, jobb ha ezt sem tudom, ahogy sok mást sem. Néha a tudatlanság mesés tud lenni.

words: 378 •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

Az idő most egészen jó, szerintem most a legjobb, mert két nappal ezelőtt is jó idő volt, de most még meleg van, mondjuk este így is be fog fagyni a seggem kint, mint, ahogy mindig, nem vagyok egy hidegtűrő egyed. Hogy ez mennyire gáz? Nagyon... nem is értem erre, hogy kêpes bárki, hogy tudnak élni mondjuk hidegebb êghajlaton. Nekem itt északon is hideg van, valamilyen mediterrán éghajlaton kellene élnem, ahol mindig meleg van, süt a nap meg ilyenek. Bár... a nagy meleget sem bírom, amikor már meztelenül is izzadok, az már nekem magas. Szóval Olaszország nagy része kilőve, Görögország is... Afrika meg már alapjáraton ki van lőve, mert nincs is hely, ahova el lehet bújni, meg ilyenek. Szóval Afrika a biztos halál minden szemszögből, még nem akarok meghalni, inkább szenvedek itt a hűvösebb éghajlaton, és felfele öltözöm, nem pedig lefele vetkőzöm. Azt majd más alkalomra tartogatom, de nem itt kint ezen a szar helyen, ahol tényleg hideg van, annyira, hogy befagy a seggem.
Nekem nem igen megy ez a lopakodás dolog, nagyon béna vagyok benne, mindig is az voltam, ezért is nem vadászom, a profikra hagyom ezt a dolgot, inkább ücsörgök a táborban és segédkezem mindenben, amire csak jó vagyok. Ez nem sok mindenből áll, általában a főzésből, meg ilyen marhaságokból, amik nem nagy dolgok, de ott segítek ahol tudok, ami nem azt jelenti, hogy vadászok. Maximum kis dolgokat tudok összeszedni a romok között, de az, hogy én elkapjak egy állatot, meg elvágjam a torkár, megnyúzzam, meg ilyenek. Ez nagyon távol áll tőlem, inkább meghagyom a profiknak, mint amilyan Jon is, ez az, ami neki nagyon jól megy, és bevallom emiatt fel is néznek rá szerintem. Én nem nézek rá föl, nem, soha, egyszerűen csak csodálom, meg undorodom attól, hogy erre képes. Ez normális, vagy nem az? Ah mindegy fura logikám van, ami mindig is az volt, ezért sem tudom hova tenni ezt a barmot...
Persze nem tudok jól mögé lopakodni, mert a romok közt valamire rálépek ami reccsen. Összehúzom magamat, a vállaimmal majdnem egyszintben van a fejem, annyira megijedek, én keltem a zajt, tudom, de félek attól, hogy most le leszek nyakazva, és lefogja tépni a fejemet. Nem hiszem, hogy szereti, ha valaki követi, főleg nem egybolyan zöldfülű, mint én. Ilyen téren az vagyok, de a seggét mégis ki tudtam menteni, szó se róla. Hirtelen eltűnik, vagyis én nem látom, majd valaki mrglöki a vállam, mire ugrok egyet, de persze volt egy sejtésem, hogy ő az, mégis hirtelenjében megijedtem és ugrottam egyet. Béna vagyok.
- Csak gondoltan meglesem, hogy dolgozik a mester. - pillantok rá. Van egy olyan érzésem, hogy nem örül nekem, így csak óvatosan figyelem elhúzva a számat és agyalva. Szerintem az agyára fogok menni hamarosan, de na, sötét van már, vagyis sötétebb, mint volt, de nem tudok mást tenni, mint őt vizslatni. Még nem nyakazott le. - Tudod, csak a mestertől jó tanulni. - néha igyekszem poénkodni, de nem tudom, hogy ez nála, hogy jön be, nem ismertem még ki, de nagyon érdekel, hogy milyen is ő. Érdekel?! Miért?! Nem kellene... ah... nem értem magam.

words: 507 •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

Miért van az, hogy nekem bejön az, hogy ilyen? Hogy ilyen mély és dörmögő, valahogy jobban bejön, mint a sok lány nyafogása. Nem tudom miért van ez, vagy egyáltalán miért agyalok rajta, mert nem kellene ezzel foglalkoznom, nem kellene semmivel sem foglalkoznom, ami vele kapcsolatos, de valamiért érdekel. Magamnak sem vallom be, de érdekel, nagyon, minden ami vele kapcsolatos, és nem tudom, hogy ez miért van így. Egy baron vagyok, egy idióta, össze kellene szednem magam, és kussolnom, az okos lenne.
- Lehet, hogy te nem tartod magad annak, de mások igen. - közlöm vele a szimpla tényt, amiben nincs semmi kivetnivaló, mert ebben tényleg nagyon jó ebben, mindenki tudja, és emiatt el is ismerik. Igen én is, emiatt fel is nézek rá, de eszemben sem lenne ezt hangosan kimondani, vagy a tudtára adni, mert elvileg utálom, nem vagyoj meg vele jól, most mêgis követtem őt, és itt vagyunk, azon agyalok, hogy miért ilyen amilyen, és mennyire profi abban, amit csinál. Akit utálok azzal ezt kellene csinálnom? Hát nem, de nem megy máshogy, sajnálom, nem tudok úgy bánni vele, mintha tényleg utálnám. Gáz vagyok, komolyan, rosszabb, mint a legtöbb mutáns, de nem tudok nit tenni. Valahogy ez van, nem tudok, és bevallom nem is akarok ezen változtatni, nekem ez így most jó, teljesen. A munkámmal is megvagyok elégedve, nem akarok váltani, nem azért aksrok tanulni, csak érdeklődöm.
Rápillantok, mikor a vállamon érzem a kezét, meglepő, nagyon meglepő, de jól esik, nem tudom miért. Tényleg egy barom vagyok. Mindegy, elindulok amerre ő vezet, hiszen, most eszemben sincsen másfele menni, ha már végre itt vagyunk és beszélgetünk, akkor nem akarok elmenni.
- Hát... akkor lehet, hogy jobbam járnál, hogyha engem itthagynál, én meg majd szépen mosolygok, hogyha sok nyulat szedsz össze. - pislogok rá nagy barna szemeimmel, de közben persze megyünk, aminek az is lehetne a következménye, hogy elesek, vagy nekimegyek valaminek, de nagyon figyelek, nem akarom összetörni magam most, kettesben vagyunk és szerintem elég gáz lenne, ha most itt, pont előtte elhasalnék egyik pillanatról a másikra.
- Igyekszem... van egy bicska szerű izém, de nem hiszem, hogy sok hasznát venném. - jobb, mint a semmit, tudom, de azért nem a legjobb dolog, nagyon jól tudom. Bevallom nem tudom mit mondhatnék még, hogy mit tehetnék, mert ebben béna vagyok, de szeretnék segíteni neki, szeretnék a hasznára lenni, viszont szerintem nem fog menni. És nem azért, mert pesszimista vagyok, hanem, mert ismerem magam.

words: 398 •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

- Mindig csak bajt hozok a fejemre. - sóhajtok, megereszkedett vállakkal, mert tudom, hogy igaza van, de én ezen kívül is sokszor csak a bajt csinálom, vagy épp bajba kerülök. Ezt valahogy nem tudom elkerülni, ha akarom, ha nem, megtörténik és akkor ennyi, így jártam. Tényleg nem szokásom keresni a bajt, de mjndig a közepébe pottyanok. Mikor megmentettem is, akkor is ez volt. A legutóbbi találkozásom Junoval, meg amúgyis, csak teszek 2 lépést és már a fejemre esik valami. Nem értem igazából, hogy ez miért vam, sosem értettem, de bevallom, nem is igazán érdekel. Megszoktam már, együtt tudok élni vele, és megtanulom, hogy mentem ki belőle a seggemet.
Ahogy a szemembe néz látom rajta, hogy ő mennyire biztos magában, ami valahogy ezt ülteti belém is, és megemberelem magamat, bár ez csak addig tart míg sötét szemeit láthatom, amint másfele tekibt el is múlik. Elég gáz vagyok.
- De... de megfigyelésben jobb vagyok. - vágok egy grimaszt, de azért meredten nézem, majd megmutatom neki a kis bicskámat, ami attól a hülye embertől van. Őt kinevettem, hogy ezt lehetetlen használni, erre most én akarok ezzel vadászni... - Vigyázok, vigyázok, amennyire tudok. - ajkamba harapok, mert nem az erősségem az sem, hogy vigyázzak magamra, ebben mindig béna voltam, valamit mindig elcsesztem, sosem tudtam megvédeni magam. Most nem a nyers erőre a verekedésre gondolok, mert azzal már elboldogulok. Hanem arra gondolok, amit most csinálunk, mert ha béna vagyok  megrágcsál egy ilyen izé. Ebben elmerülve pillantok Jonathan aecára, aki egy ideig néz, de aztán el is fordul. Hogy miért? Fogalmam sincs. Valami rosszat tettem volna? Nem tudok rajta kiigazodni, ezért is követem inkább be a roskadozó épületbe. Rémisztő egy menet lesz, az már biztos.
Bent nem igen tudok körbenézni, de azt látom, hogy nagyon sok minden van a.földön. Igyekszem livenni, hogy mi micsoda, de akkor megpillantok valamj olyan dolgot, amiről nrm akarom tudni, hogy mi is az, akkor elkapom onnan a tekintetem és inkább az előttem haladó srác hátát nézem. Hogy lehet ilyen tökéletes háta? Minden kis izom látszik, ahogy kidudorodik minden egyes mozdulatánál. Jézusom... erre nem szabadna gobdolnom, ilyenek nem járhatnak az agyamban, nagyon nem értem  hogy miért vagyok ekkora barom. Azt csodálom, hogy nem.köptem el magam, szerintem kapnék is tőle, olyat...
Hirtelen megáll, és én nem veszem észre, csak már az utolsó pillanatban látom, hogy a kezét emeli, aminek az a következménye, hogy nyomorék módon nekimegyek, de amilyen gyorsan történk, olyan gyorsan lépek is hátra fél lépést, hogy ne legyek annyira a magán terében, és csak onnan pislogok rá, hogy elmondja mi a szar van most.

words: 422 •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

Bocsánatkérő pillantással figyelem őt, amikor nekimegyek, sajnálom én nagyon, de még ebben a pillanatban is meglep, hogy mennyire merev tud maradni. Nem azt mondom, hogy fel kellene borulnia az én súlyomtól, mert arról szó sincs, meg nem is mentem neki olyan hatalmas lendülettel, de meg sem rezzent, ami meglep. Mondjuk lehet, hogy csak én tudok béna lenni, hogy egy kis szél is fel tudna borítani, hogyha nagyon erőszakos lenne. Felkapom a fejem némán, mikor felém fordul, én nem igazán tudom, hogy mi lehetne, meg, hogy lehet, mert nem olyan jó a hallásom, mert oké, hogy neszezést hallok, de meg nem mondom honnan jön. Viszont mikor mutató ujját a szája elé teszi, felfogom, hogy valami nagyon nem okés, és csak bólogatok, hogy megértettem, kussolok, jobban, mint eddig bármikor. A másik helység fele pislantok. amerre int a fejével, amiből tudom, hogy onnan jön a hang, de én nem igazán ismerem ki magam az ilyen helyeken, szóval inkább nem tippelgetek, hogy mi  az, és mi jön onnan. Mikor terelget, akkor igyekszem kifele, de annyira csendesen, ahogy csak tudok, nem rálépve semmire, ami zajt csaphatna, mert nekem az, az erősségem, de most nagyon vigyázok, hogy ne rontsam ezt most el, mert akkor nekünk végünk.
Kilépünk, és sikerül megtennünk pár lépést, de aztán az a hang.... felismerem, halottam már, és a vér is meghűl az ereimben. Csak egy fél pillantást vetek a lényre, aminek lába van, de baszki pikkelyei is, és ez egy nyamvadt kígyó, lábakkal, meg minden ilyesmi, ami egyszerűen gusztustalan, de egyszerre rémisztő is. A legnagyobb gond viszont az, hogy szerintem nincs egyedül, mert a zajok abból a másik épületből is zajok csapnak fel, vagyis ez a szar nincs egyedül.
Arra ocsúdok fel, hogy megragadja a karomat Jonathan, és már futunk is, ő rángat maga után, és ha nem ilyen lenne a helyzet, még örülnék is, hogy a karomat fogja, de így csak a fülemben dobogó szívemet érzem, és azt, hogy biztosan nem fogjuk mi ezt bírni egészen a táborig, vagy legalábbis én nem fogom, az lehet, hogy Jon bírná. - Mit kellene csinálnunk? Menekülni nem tudunk már sokáig. -igyekszem nem kiabálni, csak annyira mondani, hogy hallja, de ez azért durva, mert szinte minden szó közé belihegek. Még nem fulladtam ki teljesen, de ez már most egy brutál tempó, és idő.

words: 380 •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

A picsába, annyira béna vagyok, bírnom kellene a táborig, nem szabadna hagynom, hogy eluralkodjon rajtam a fáradság, na meg a lábam is fáj már most, mert amilyen ügyes vagyok, szarul lépek persze, ilyen nyamvadt béna is, csak én vagyok, mikor ezek a szarok üldöznek minket. Okés, szêtválnak, ami nagyon nem jelent semmi jót, csakis rosszat, hiszen akkor már rendesen mi lettünk a prédák, és van egy olyan érzésem, hogy nem szoktak megszökni azok, akiket megakarnak enni. Azt hiszem megszívtuk, de eszem ágában sincs úgy meghalni, hogy egy-két dolgot nég nem tettem meg, szóval küzdeni fogok.
Meredten nézem őt, várva arra, hogy válaszoljon, bár amikor lassít, akkor én is azt teszem, csak olyan hirtelen nem tudok megállni, ahogy ő teszi, így mikor elenged én elszáguldok mellette és előtte fordulok meg, olyan egy méter távolságban. Egy ideig csak pislogok nagy szemekkel mikor hozzám vágja a kést, de sikeresen elkapom, viszont szavai meglepnek, nagyon sok mindent nem rudok mondani, így bólintok, mielőrt valamit tudnék is mondani. - Vigyázz magadra, most nem fogom tudni menteni a segged. - thdom, hogy ez most nem ide való, de féltem, csak ennek nem akartam olyan könnyen hangot adni, ezért próbálram így, bár nem hiszem, hogy nagyon sikerült elrejtenem a dolgot.
Megfordul én meg állok mellette egészen addig, míg meg nem látom  ahogy átalakul a teste. Nem azt mondom, hogy félek tőle, mert nem, de bevallom, még nem láttam így, és elég lenyűgöző látvány az bizros, a mutáns sem lát minden bap ilyet, ezért egy ideig még nézem, de aztán hirtelen elmozdulok, és életemben először teszem azt, amir mond. Az egyik sziklához futok be, és körbenézek, ami úgy indul, hogy azt a sziklát figyelem ami velem szemben van. Én nem biztos, hogy azonnal kiszúrom ezt a szart, de igyekszem. Remélem nem lesz késő. Viszont sokszor pillantok inkább Jon felé, hogy meggyőződjek róla, hogy a feje még a helyén van.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

Ez nem az én napom, nagyon nem, de most komolyan. Lebukok, hogy követem, aztán arra leszek figyelmes, hogy három ilyen undormány üldöz engem, amikor rosszul vagyok tőlük, ezek a legundorítóbbak, eegyik lény sem olyan gusztustalan, mint ezek, és basszus, pont őket kaptuk. Nem tudom, hogy mennyivel lenne jobb valami más, de az biztos, hogy ezek elég durvák és én rosszul vagyok a gondolattól is, hogy hozzá kell érnem egy ilyenhez.
Egy ideig figyelem amit Jon tesz, mert csodálatos, hogy ennyire biztos, és szimplán végez egyel, de aztán meghallom azt a sziszegő morgó hangot, nem sokra tőlem, és azonnal messzebb ugrom, mire megpillantom a hang gazdáját is. Szerinten minden szín kifut belőlem, mert engem nem.harcra terveztek, nem tudom mit csináljak, de nehezen kikerülöm mikor lecsap az első mancsával, vagy lábával, nem tudom, hogy nevezzem azt a szart, ami kiáll a gusztustalan nyálkás testéből.
Igazából felidegesítem magam is, meg szerintem ő is, azzal, hogy csak kerülgetem minden lépését, igyekszem meg is szúrni a késsel, amit kaptam, de mindtha meg sem érezné, úgy jön rám azok után is, és igyekszem mélyebb sebeket ejteni rajta, de mintha olyan kemény lenne a bőre, hogy nem engedné, pedig én igenis igyekszem, hogy jól caináljam. Minden figyelemem erre az állatra összpontosítom, és az egyik lábán át is szúrom, mire felmorran, de mintha csak hergelném vele.
Egészen addig tudom minden figyelmem a lényre összpontosítani, míg meg nem hallom, hogy jön felordít, mert akkor kiesek a ritmusból és odanézek. Ez persze elég a szörnynek arra, hogy minden erejét bevetve nekem essen és kitérni nem tudok, csak félig meddig, aminek az a következménye, hogy sarokba szorít engem. Bepánikolok? Igen, nem akarok még meghalni, de farkasszemet nézek a kígyóval egészen addig, míg el nem kerül előlem és csak azt látom, hogy Jonathan küzd vele, mire ledremedek. Igyekszem gyorsan felocsúdni és odasietni, és csak most tűnik fel, hogy valamelyik a lapockám környékén valamikorbmegkarmolt, mert fáj, de nem érdekel. Az adrenalin átveszi testem felett az irányítást és mikor épp tiszta a kép, a kést, amit Jonathan adott átszúrom a kígyó macskaszerű fején.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

Egyszerűen nem hagyhatom, hogy egyedül szenvedjen meg vele, nem tehetem, és nem is hozzám illő dolog lenne. El se tudnám viselni a gondolatot, hogy hagyom meghalni azt az embert, akiért amúgy rohadtul oda meg vissza vagyok. Nem én lennék... ezért sem akarok azzal foglalkotni, hogy bajom eshet, hogy megsérülhetek, mert a lapockám már így is kész van, másnak nagyon nem érdemes ártani. Egy ideig csak figyelem, ahogy birkóznak, mert egyszer sem tiszta a kép, nem tudom csak a lényt lecsapni, mert mindig forognak, és csak a visítást hallom, és Jonathan ordítását. Nem rudok egy ideig lecsapni, csak állok mellettük tehetetlenül, de aztán valahogy úgy helyezkednek, hogy van esélyem a kést a lény fejébe vágom. Az állat elterül, aztán Jonathan kimászik alóla, és segítenék neki felállni, de nagyoj hamar felpattan, mintha semmi baja se lenne, de én elfordítva a fejem sandítok rá.
- Csak a hátamat karmolta meg valamelyik. De nincs bajom... - ingatom a fejemet gyorsan, majd teljes testemmel felé fordulok. - Nagyon rosszul néz ki a lábad, és tudom, hogy sosem vallanád be soha, szóval caak add valamid... - tudom, hogy ő így is képes lenne visszamenni a táborba, de én ezt nem hagyom. A fájdalmait legalább elvehetem egy kis időre, amíg visszaérünk, aztán csinálnak vele valamit, amit én most hirtelen nem tudok, de az biztos, hogy ezt nem hagyom. Ha nem engedi erőszakosan fogom megrenni, ami most a lába miatt nem lesz jó. Vissza kell mennünk, lehet emiatt felfigyeltek ránk, de így nem engedhetem, ahhoz túl fontos nekem ez a barom, szóval nem hagyhatom.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

i just want to learn something

A szememet forgatom arra, ahogy reagál, igaz, tőle egyáltalán nem vártam mást, és most itt helyben lefognám, vagy leteperném, vagy valami, csalhogy segírhessek rajta, de azzal lehet csak rontanék a helyzeten. - Mondtam már, hogy szörnyen büszke és makacs vagy? - teszem fel neki a költői kérdést, mert ha eddig nem tettem fel neki, akkor most megtettem, és most már tudja, hogy ezt gondolom róla, sok más dologgal együtt, de azokról nem kell tudni, mert van amit még én magam sem tudokhova rakni, halkan sem mondtam még ki, szóval hangosan főleg nem fogom. Megtartom magamnak a véleményem, azt mondta úgy sem érdekli ki mit gondol.
- Hát... nem tudom... nem vagyok finnyás, de egy ilyen lényt nem szívesen tolok be. - vágok egy szimpla grimaszt, de aztán megyek utána, a lényeket figyelve és azon agyalva, hogy remélhetőleg nem akarnak feltámadni vagy ilyenek. Mikor bevár egy kicsit jobban érzem magam mert nem akarok lemaradni, a végén elkap valami, de hangja jobban meglep, mêg annál is, hogyha rám ugrana, most valami.
- Rendben, szólok majd. - elvörösödök és nem csak azért mert zavarba hoz a téma, hanem amiatt a fránya félmosoly miatt, amit rám villant. Egész haza úton ezen gondolkozom, emiatt vigyor van a fejemen, amit nem tudok levakarni, aztán már vissza is érünk. A táborba érve azt már nem hagyom neki, hogy ne nézesse meg magát, szóval elrángatom a gyógyítókhoz, akik mindkettőnket ellátják, de ezek után el is szakadunk. Ilyen napot soha többet...

words: ××× •• notes: köszöntem a játékot :3