kevin & juno

what happend here?

Kizavartak, hogy szerezzek valami ételt, amivel ugye gond nem is lenne, csak nincs mit visszavinni. Fák nincsenek, normális állatok sem, így egyszerűen lehetetlen valami normális dolgot összeszedni, persze igyekszem, csak hát na... mostanában nem igen történik semmi, nem tudok it mit tenni, csak igyekszem nem felhívni magamra a figyelmet és nem megöletni magamat. Mindig azt hittem, hogy egyszer helyre lehet majd hozni ezt a helyzetet, hogy majd az emberek ne fognak utáni, nem leszünk ide kitaszítva... de akkor mindig rájövök, hogyha mi bekerülnénk oda az Őrtornyok közé, ne lenne jó, tuti megszivatnának minket, sőt, talán meg is ölnének minket, vagy még rosszabb. Neki ez miért jó? Miért kell minket ennyire gyűlölni, hiszen nem ártottunk nekik. Sohasem. Mondjuk nem tudom mások mit tettek, de én soha nem ártottam se egy embernek, se egy mutánsnak, csak élem a magam kis életét, amivel nem ártok senkinek, sőt segítek is. Emiatt vagyok én gyógyító. Nem fájdalmat okozk, csak elveszek, aminek jónak kellene lennie mindenki szemében, de valahogy ez mégsem jön össze. Nem mintha puszipajtás akarnék lenni a sok begyepesedett marhával, csaj azért minket is emberszámba lehetne venni, nincs hárok szemünk, vagy összenőtt ujjaink, vagy ilyenek.
Egy kőbe rúgok bele, amit a úton találok, mikor hatalnas jelzőfényszerűségre leszek figyelmes, és azonal arra indulok, nem tudom kik lehetnek, de emberek erre nem járnak, az állatok meg nem tudnak jelzőfényeket küldözgetni, szóval hatalmas veszélyben nem lehetek. Eleinte csak sétálok, majd hamar futásnak eredek, és pillanatok alatt lerövidítem a távot pár méternyire, hogy már látom is őket. Két ember, vagyis szeritem mutáns, egy lány és egy fiú, akik, ha jól látom megsérültek, szóval oda is megyek, bár tisztes távolságra.
- Jól vagytok? Nagyon megsérültetek? - kérdezem szinte reflexszerűen, majd közelebb lépek. - Megengeded, hogy segítsek? - kérdezem gyorsan, mert ez a dolgom, szóval csinálnám is, ha hagyja.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

what happend here?

Valahogy nagyobb biztonságban érzem magam ezek között a dögök között, mint az emberek között. Egyszer sikerült összetalálkoznunk egy emberrel, aki valamiért kijött ide, persze nappal, és látni kellett volna milyen fejet vágott. Beakartuk neki adni, hogy emberek vagyunk, csak véletlenül itt jutottunk ki, amit eleinte el is hitt, mert olyan jó színészi képességeink vannak. Persze akkora bénák is voltunk, hogy relfexszerűen lebuktattuk magunkat azzal, hogy arról kezdtünk beszélni, hogy melyik mutábs állatka mikor is dönt úgy, hogy kimászik az útra a rejtekéből, és rágcsál meg minket. Igen, ez egy szép lebuktató szöveg volt, az ember meg kést ragadott, amolyan bicskaszerűt. Persze tudni lehet, hogy kihúzta a rövidebett, mert nem mi tapasztaltak jártunk szarul. Azért igyekeztünk óvatosak lenni, elengedtük, de csúnyán megvertük és elkoboztuk a bicskát.  Azóta is a szebemben lapul mindig, csak nem tudom miért.
Mivel alapjába véve nem vagyok híve az erőszaknak igyekszem gyorsan odajutni, ahonnan a jelzés jött, hátha odaérek, mielőtt valamelyik állat merészkedne ki és kapná el azt aki ott van. A futásban egész jó vagyok, így nem is kétséges, hpgy hamar ott vagyok, viszont a lávány teljesen meglep. Nem is értem mit keres is Juno, amikor nem itt szokott járkálni. Nrm ez, az ő felségterülete, vagy csak én vagyok rossz helyen már, és minden hülye határt átlépdelek, amit nem kellene.
- oh ezt jó hallani. Mármint nem az eszméletlen részt, hanem, hogy neked komolyabb bajod nincs. - csak azért, mert ha nem tört el a keze, nem kell sínbe rakni, vagy valami ahhoz hasonlóba, és ez, azért mégis jó. Viszont a férfi eszméletlen, ami nem a legjobb, szóval letérdelek hozzájuk és a pulzusát kezdem nézni. - Mióta eszméletlen, és hol sérült meg? - mert az csak egy dolog, hogy ájult, de lehet felszíni sérülése, vagy belső vérzése, csak tudnám mennyire súlyos. Ezért is nyúlok hozzá, és érintem meg vállát, hogy fájdalmait átvegyem, persze csak, ha van neki.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

what happend here?

Néha nagyon unalmas tud lenni, hogy én vagyok az, akinek mindenkin segítenie kell, mert ilyen képességem van, persze nem bánom. Szeretek segíteni az embereken, mert sokszor mrgköszönik, de vágták már azt is a fejemhez, hogy mekkora szemét vagyok, mert nem hagytam meghalni, perig ő mindent azért tett, hogy meghaljon, azért ment az emberek közelébe, azért járkál olyan dolgokkal, amiket ha rosszul használ a saját vesztét is okozhatja. Nem tudom ez miért jó nekik, mert aki feladja az gyáva. Aki elbújik, az is gyáva, aki nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen az emberiségnek, vagyos a mutáns társadalomnak. Haszontalan emberek azok, akik elmenekülnek, nem vállalnak felelősséget, és szívesebben tenném el azokat láb alól, mint a jókat, akiket a lények kapnak el. Csak szerintem lenne jó ötlet magunk mellé állítani egy-egy olyan lényt? mondjuk nem lovagolnék meg egy füstmacskát, de attól még jó lenne, ha őket is bevethetnénk azok ellen, akik kísérletezgetnek rajtuk és rajtunk is.
Most viszont nem ez a fontos, csak az, hogy leggugolva, majd letérdelve hozzájuk figyeljem meg, hogy ki milyen állapotban van, viszont  Juno biztosít, hogy neki nincsen nagy baja, megmarad, és egy ideig figyelem, ahogy bekötözi magát, segítenék neki, de úgy látom jól elboldogul, ami nem meglepő, hiszen van egy olyan érzésem, hogy sokszor sérült már meg. - Nézem, nézem. - bólogatok, ahogy a férfire pillantok. Lélegzik, pulzusa van, ami már nagyon jó jelnek számít.
Ahogy elmeséli, hogy honnan hozta hirtelen pillantok rá, hatalmasra nyílt pupillákkal, és egy ideig csak nézem elgondolkozva, de aztán inkább lenyelem amit mondanék először. - Kísérleteztek... szerencsétlen... csak az a kérdés, hogy vajon mit adtak be neki... - ingarom a fejem, de megnézem, és nagy fájdalmai nincsenek, de mégsem igaz, hogy nincs semmi baja. - Akkor leterhelt vagy most... fejed fáj? Tagjaid rendesen meg bírod emelni? - kérdezem, ahogy kitapogatom újra a srác pulzusát, és számolom, hogy mennyi időn belül ver újra. - Nagyon lassú a pulzusa. Ha nyugtatót adtak neki elmúlik a hatása, de ha nem amiatt, akkor gond van. - helyzetjelentek gyorsan, ahogy ráncolom a homlokomat.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

what happend here?

Ez a helyzet... nagyon furcsa, mármint, szerintem nem az, mert ha nekem lenne ott egy társam én is utána mennék, nem hagynám, hogy valaki bántsa, és megmenteném, kerüljön bármibe is. Nekem ilyen a felfogásom, de az ittenieknek az, hogy összeszedjenek minél több információt gyűjtenek, hogy megtudják mit csinálnak az emberek, hogy csinálják, de nekem ez az, ami nem kell. Nem akarok sok mindent tudni, jobb a tudatlanság, tudom, hogy rossz, de ebben a helyzetben jobb, mert ahogy ismerem magam azonnal az emberek ellen mennék. Ha tudnám, hogy milyen kísérleteknek vetik alá a mutánsokat... az biztos, hogy akkor mindegyiknek neki mennék, mêg akkor is, hogyha a képességemmel semmire sdm megyek, mert ha átadhatnám a fájdalmat jó lenne, de csak átvenni tudom, és vele együtt szenvedni. Másnak átadni nem tudom. Rámnézve ez nem hasznos  de mikor valakinek baja van, akkor nagyon jó vagyok, tudom.
- Pontosan milyen volt? Vagyis nagyjából, ez nagyon fontos. - ebből nagyjából megtudhatom, hogy mit nyomtak belé. Biztos, hogy kapott valamit, mert tűnyomok vannak a karján, a pupillája sem reagál, ami nem a legjobb. - Rendben, ez jó, nagy bajod akkor nincsen, csak pihenésre van szükséged. - bólogatpk gyorsan, hogy tudja, hogy vele minden rendben van, nem lesz baja, csak ezzel a sráccal van valami baj, csak tudnám mi az... gyenge, kábult, most meg ájult is, fájdalmai nem nagyon vannak, a teleportálás hatott ki rá szerintem.
- Nem nincsenek, szerintem csak a teleportálás miatt van valami, de olyan nagy gond nincs, hogy ne bírná el. Viszont nem akar felkelni... - húzom el a számat, egy üveget kiszedve a zsebemből, amibe belefér, mert nagy zseb kis üveg. - Igyál, aztán leöntjük, hátha az segít rajta. - nem igen tudom, hogy leherne segíteni rajta.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

what happend here?

Figyelmesen hallgatom a szavait elgondolkozva, hogy ez mi miatt lehet. Nem vagyok orvos, nem tanultam, annyit tudok, amit örgegebb gyógyítók mondtak el nekünk, a mostani generációnak, hogy ne csak a képességüket használják. - Értem... hát, eléggé úgy tűnik, hogy valamivel tompították őt. - húzom el a számoat, mert belegondolva nem jó ez sem, de annál jobb, hogy a halálán van, szívrohama van, vagy valami, mert azon tudtam volna segíteni, de ha gyógyszer... nrm vehetem el annak a hatását, ha mégis tehetném, akkor én lennék betompulva, és.nem tudnék rajtuk segíteni, nem tudnám őket elrángatni innen, mert van egy olyan érzésem, hogy Juno egyedül nem teljesen bírná el ezt a férfit. Ide elhozta , de eddig mozgott, most ki van ütve, meglátjuk mi lesz. Az biztos, hogy most én itt vagyok, segítek neki, mindenben, még abban, is, elrángassuk innen, felkeltsük, akkor is, ha agyatlan zombi lesz és megeszi az agyunkat. Na jó, azt hiszem sok ez a világ már nekem, agybajt kapok itt mindentől már.
- Alap. - picit ránosolygok, ahogy elveszi és inni kezd. Tudom, hogy kiszáradt is, nem lehet egyszerű ez a teleportáló dolog, mármint én biztos nem bírnám. Sokszor, sokfajta fájdalmat elviseltem már, de ez valami brutál dolog lehet. - Igen... a legjobb lenne a kimerültség, bár az altató is kimegy meg a nyugtató, de ha sokáig alszik, lehetnek következmények. De amíg nem tudjuk, hogy mit tettek vele, nem tudjuk mi lehet. Biztosan nem. - harapok az ajkamba, és elgondolkozom, hiszen, ha olyat csináltak vele, akkor semmire sem.megyünk vele. Az is lehet, hogy fel sem kel, vagy ilyenek...
- Pesze vigyük. - bólogatok, ahogy felállok és a karját megfogva felemelem, átrakom a karját a vállamon, és megemelem. Basszus. Egy eszméletlen ember nehezebb, mint egy törött lábú ember.

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

what happend here?

- Rendbe fog, rendbe rakjuk, ígérem. - muszáj lesz, mert megígértem, meg amúgyis szeretnék rajta segíteni, hiszen ezért vagyok, ez a dolgom. Plusz Juno kedves lány, eszemben sincsen cserben hagyni, hagyni, hogy baja legyen neki, vagy azzal, akivel itt van, hiszen ismeri. Nem vagyok abban biztos, hogy ez szabályszerű, hogy ilyet tehetnék, de a képességem nem tudom használni, nincs rá szükség, de segíteni tudok úgyis, hogy gyógyítani tudok, két saját kezemmel. Mêg ha kell szívmasszázst is tudok alkalmazni, de nem hiszem, hogy le fog állni a ketyegője. Lassú a pulzusa az igaz, de nem hiszem, hogy azzal gond lenne. Persze, ez is fenn áll, ennek a veszélye is bekövetkezhet, mivel a nyugtatót, ha túladagolják akkor annyi. A szíve lassan le fog állni, de nem fog szenvedni. Nem tudom ez mennyire jó, nert nekünk fontos, hogy tudjuk mit tesznek vele, hogy miért teszik ezt, plusz meghal egy társunk. Szerintem ez sokkal fontosabb, mint az, hogy elvesznek az infók, amikkel kicsit többet tudhatnánk azokról a tudósokról, akik kísérleteznek rajtunk.
- Pontosan... szóval reménykedjünk, hogy hamar felkel, mert akkor hamarabb tudunk vele kezdeni valamit. - bólogatok azonnal, nem boldogan, mert ez egy elég szar helyzet. Amíg nem kel fel, addig nem tudunk mit mondani, mert ő sem mond semmit, és nem is tudunk rajta segíteni. Nem egyszerű a helyzetünk, ahogy ennek a szerencsétlennek sem, de legalább él, és mozog, és tudunk rajza majd segíteni. Oké, ebben a pillanatban nem mozog, de mi mozgathatjuk. Legfeljebb madzagokra kötjük és ilyen bábuként használjuk. Morbid gondolat egészen, de most ez jutott eszembe. Rossz ember lennék emiatt? Lehet, de már annyi ember fájdalmát vettem , hogy a gondolataim is ilyen betegek.
Mindketten ügyesen elhelyezkedünk és a srácot a vállunkra kapjuk. oké, ez azért nem teljesen igaz, mert nem megy olyan könnyen, de ketten jobban elbírjuk, mint vagy ő egyedül, vagy én. Nem vagyok az erőmről híres, a futás megy, de nem menekülni akarunk, hanem elvinni biztonságos helyre, ahol elláthatjuk. A többi gyógyító is tud majd segíteni, így jpbb lesz, azt hiszem. Lehet okosabb dolgokat tudnak majd mondani, mint most én, sőt, biztos, hogy okosabbak lesznek. - Max háromnegyed órányira, de majd megpihenhetünk párszoe, sőt... szükség lesz rá. - szusszanok egyet, aztán belekezdek, megemel az egyik lábam, majd a másikat és haladni kezdek lassan, hogy Juno is bírja a tempót, na meg én is...

words: ××× •• notes: kövi jobb lesz

what happend here?

Senki sem szokot ígérgetni, nem szabad nekünk, senki olyannak nem szabad, aki gyógyító, vagy régen az orvosok, mert mindig történhetnek balesetek, mindig megeshet az is, hogy komplikációk lépnek fel és megsérül az akiről szó van, és nem tudunk segíteni rajta, de ez engem most nem érdekel. Én mindent meg fogok tenni azért, hogy ezzel a férfival minden rendben legyen, hogy ne haljon meg, hogy felébredjen. És persze, hogy elmondhassa amit tud, amivel segíthet nekünk jobban képbe kerülni. Sokan ismerjük egymást látásból, de van akivel két szót sem váltottam, mégis tudom, hogy Fleur a neve, a családját elvesztette, mert az egyik felét a meteroit vitte el, a másik felét az állatok, vagy épp az emberek, akik tűkkel akarták szurkálni meg ilyenek. Szóval ennyire ismerjük sgymás, a szóbeszédekből, de a személyiségét a másiknak pontosan nem tudjuk, mert ahhoz beszélnünk is kellene, de az nekünk nem megy.
- Lehet, hogy tudnak, azt meg tudjál mondani, hogy most akkor mi is van vele, mert én sajnos csak találgatok. - sajnos ez a fájdalmas igazság, hogy igazán nem tudom mit tenni, én csak betippelem, hogy mi van, de pontosan nem.tudhatom. Oké, hogy a tű nyomok arról árulkodnak, hogy valamit adtak neki, de nem lehetek biztos, viszont, ha tényleg csak nyugtató, vagy ilyenek, kiürül, az már más kérdés, hogy itt jó helye van-e. De az biztos, hogy nem, nincsen jó helye, el kell innen vinni. Nem vagyok ebben profi, nem tudom mindenkiről megállapítani a bajait, ahogy segíteni se nagyon tudok, de azért mindig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból, amennyire csak megy igyekszem jó lenni, és ott segédkezni, ahol tudok. Hogy ez jó? Nem tudom, nem vagyok benne biztos, de eddig csak akkor volt rám panasz, mikor olyannak segítettem, aki hallani sem akart róla.
- Akkor amint sok szólj. - persze, lehet, hogy előbb én neken lesz sok, de azért az elég ciki lenne, hiszen engem tartanak a férfinek, aki majd ügyesen elcipeli a dolgokat. Igyekszem is, ezért maximum egy óra lehet az út, utána már hamar sötétedik, ami nekünk nem lenne jó.

words: ××× •• notes: bocsi a család ><

what happend here?

- Mindennek annak kell lennie, csak azért, hogy mi jól megszívjuk, és véletlenül se legyen nekünk egyetlen nyugodtabb napunk. - direkt nem azt mondom, hogy nyugodt napunk, mert egyik nap sem az, mindig a túlélésért közdünk, olyan sosincs, hogy ne lenne semmi, ha nem akarna elkapni minket egy denevér, vagy egy füstmacska, vagy bármi hasonló. Mi ehhez túlságosan kiestünk a presztízsból, vagy Isten kegyeiből, hogyha valaki hívő lenne. Szerintem nincs Isten, ha lenne, és tényleg mi lennénk a teremtményei nem kelene hagynia, hogy szenvedjünk. Lehet, hogy elfuseráltak vagyunk, de azt se lett volna szabad hagynia, hogy az önző gazdag barmok megmeneküljenek, és a normális emberek kint maradjanak. Sokan meghaltak, nagyon sokan, olyanok akiknek nem kellett volna, de ez persze senkit sem érdekelt. A sok gazdag meg röhög a markába, aztán az boncasztalukra dobnak minket és megnézik, hogy ők milyenek lehetnének. Nagyon jó, tényleg...
Valahogy nem tudom hova tenni ezt a sok dolgot, hogy mi járhat azoknak a fejében, hogy hagyják elfajulni andolgokat, hogy hagynak minket meghalni. Eleinte legaláb volt ehy annyi remény, hogy nem tudják, hogy ki maradt életben, de most ott tartunk, hogy tudják és a fehér kísérleti patkányokat lecserélték ránk. Annyira szeretem ezeket a barmokat.... - Jó, rendben. - bólogatok, és végre rendesen megindulunk, én kicsit elbaszva csoszogok, de ha nem emelem a lábam jobban bírom a súlyt, ami most igazán fontos. Persze, azért figyelem a másik oldalán álló hölgyet is, mert nem olyannak tűnik, aki azonnal bevallja, hogyha teljesen el van gyengülve.
Nem állunk meg annyiszor, ahogy gondoltam az elején, csak két megállóba kerül ez, az egész, az mondjuk igaz, hogy sokat gyalogolunk, és elég megterhelő a súllyal együtt ez. Igaz, hogy hamar ott vagyunk, és azonnal el is visszük a gyógyítókhoz. Nem tudom mennyire mennek vele, de elmondom nekik, hogy mit tudtam meg, meghogy a karját lessék meg, mert tűnyomok. - Az már biztos. Ne ismételjük meg, legközelebb a konyhán találkozzunk inkább. - mosolygok rá egy kicsit, ahogy leülök az egyik ágyra lazán, persze, nincs ott senki. Szerencsére. - Ez természetes volt, ez a dolgom. Meg amúgyis, az a fontos, hogy most kiderítik mi van vele. - szusszanok egyet nyugodtan, vagyos nagyjából nyugodtan. - Lepihensz te is? Kellene, nehogy aztán rosszabb legyen...

words: ××× •• notes: bocsi a család ><

még egyszer köszöntem szépen a játékot *-*

what happend here?

Ez a hely már vicc. Mármint megvagyunk, nem mindig vagyunk veszélyben, vagyis inkább nem mindenki, mert valaki kint kockáztatja az életét, azért, hogy mi tudkunk valamit enni, hogy ne haljunk éhen. Igen, ez itt a szokás, valaki mindig bajban van, csak vannak olyan szenrencsések, akiknek nem esik bajuk. Mindig mindenki azért szurkol, hogy ne essen baja senkinek, hogy az életünk itt jobb legyen, mint gondoltuk volna. Igen, ez a fontos itt, nem a kényelem, vagy a csillogás, hanem, hogy éljünk, tudjunk enni, inni, és vigyázva egymásra ne essen mindenlinek baja. Ez, az amiért küzdünk, amiért kockáztatjuk az életünk. Ezt nem fogják megérteni az emberek akik életben maradtak, nem fogják megtudni mennyire összetartóak tudunk lenni, mert ők sosem voltak azok. Ha azok lettek volna, akkor nem zártak volna ki minket. Akkor mindenki túlélte volna, vagy legalább a nagy részünk. Mondjuk az igazat megvallva nem zavar, hogy mutáns vagyok. Az êletkörülmények nem jók, de büszke vagyok magamra, hogy nem vagyok egy, a sok pökhendi alak közül, és magam erejéből éltem túl, nem pedig a  pénzem miatt.
A táborba visszaérve sokkal jobban érzem magam, mert tudom, hogy itt már segítenek a fiún, nem kell itt agyalnunk, hogy mi van vele, na meg ugye mivel mi is biztonságban vagyunk. Ide is bejöhetnek a nyamvadt mutáns állatok, de legtöbbször, már csaj a hullájuk hozza be valami vadász. - Akkor legközelebb a konyhás néni mellett találkozzunk. - mosolygok rá kicsit bágyadtan, mert egészen fáradt vagyok már, de eszemben sincsen még itthagyni őt, plusz tudni akarom, hogy mit mondanak majd a többiek, hogy mi van ezzel a fiúval. Nagyon érdekel már. Amikor ő kezd inni, akkor kikapom a zsebemből a kis üvegemet, amiben még van egy kevés és azt iszom ki, de az üveget visszarakom ugyanoda, mert még szülségem lesz rá, az már biztos. Az ilyen alkalmakra biztosan kelleni fog még, bár pont ilyet helyzetben biztos nem.leszek még egyszer.
- Szerintem is. De legalább megtanultad, hogy mással nehezebben megy a képességed. - huuuu itt levonhatott tanulságot, mint valami rossz meséből, bár az élet is rossz itt, szóval vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. Nem vagyok valami normális ember, az már biztos, és itt nem.csak a mutáns dologra gondolok, hanem mindenre. - Majd én is belesek, mert érdekel most már, hogy lesz holnap. - erről biztosíthatom, mert már nagyon érdekel, hogy mi van vele, hogy mit tehettek vele, hiszen, ha felébred, akkor el tudja mondani. Nem az infó miatt, hanem, hogy tudjam, hogyha ilyen van, akkor mit tegyek legközelebb. - Nincs mit, de majd nézesd meg a kezed. - mosolygok egy picit, majd figyelem, ahogy elmegy, aztán megnézem magamnak, ahogy a többiek sertepertélnek és várok arra, hogy végre mondjanak is valamit.

words: ××× •• notes: köszönten egy élmény volt :3