Belépés
Legutóbbi témák
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (83 fő) Szomb. Okt. 19, 2024 5:53 am-kor volt itt.
kevin & juno
kevin & juno
Nem tudom, mit gondoltam. Át- és hazaugrálni már igazán nem nagy kihívás számomra, még a távolság ellenére sem, de még sosem próbáltam meg valakit az őrtornyok hatásköréből visszavinni. Soha. Olyan dolog ez, amiről ha előre megkérdezem a vezetőnket, akkor leordítja a fejemet, hogy mégis kinek, és minek képzelem én magam?!, noha talán megértené a motivációmat. Ha a helyemben most ő lett volna… biztos vagyok benne, hogy legalább olyan erős lett volna benne a kísértés, mint amilyen bennem is volt. De ha egyszer ott van előtted egy társad, akit ismertél, akivel együtt harcoltál éjszaka a semmi közepén, akkor nem fogod csak úgy hagyni, hogy ott rohadjon meg, hogy tovább kínozzák, hogy tovább tárják fel a testét olyan titkok után kutatva, amelynek válaszai talán nincsenek is benne.
Hogy őszinte legyek – semmit sem gondoltam. Nem gondolkodtam. Ha már egyszer kijutott a laborokból, nem hagyhattam ott! Nem tudtam megkérdezni, hogy csinálta, félig eszméleténél sem volt a fiú, még a nevemre sem emlékezett, vagy csak összekevert valakivel, másnak vélt félig lehunyt szemeivel, de tudtam, hogy nem hagyhatom ott. A karját a vállam köré húztam, és ugrottam.
Sosem gondoltam volna, hogy egy ember ilyen nehéz lehet, de mintha a teleportálás nem egy pillanatig tartott volna, ahogy szokott, hanem kínkeservesen sokáig. Ahelyett, hogy ügyesen a talpamon landolnék, ahogy szoktam, halk, erőtlen nyögéssel vágódok a földbe, fájdalmasan nyekkenek nem csak én, hanem az útitársam is, és egy pillanatig még levegőt venni sem tudok. Annyit érzékelek csak, hogy nem a táborban vagyok, hanem valahol a semmi közepén. Arra telik csak, hogy a levegőbe küldjem a jelzőfényt – a piros szikrákat, amelyeket a piromágusok (én már csak így hívom őket) készítenek, baj esetére. És remélem, hogy valaki még alkonyat előtt összeszed minket.
Hogy őszinte legyek – semmit sem gondoltam. Nem gondolkodtam. Ha már egyszer kijutott a laborokból, nem hagyhattam ott! Nem tudtam megkérdezni, hogy csinálta, félig eszméleténél sem volt a fiú, még a nevemre sem emlékezett, vagy csak összekevert valakivel, másnak vélt félig lehunyt szemeivel, de tudtam, hogy nem hagyhatom ott. A karját a vállam köré húztam, és ugrottam.
Sosem gondoltam volna, hogy egy ember ilyen nehéz lehet, de mintha a teleportálás nem egy pillanatig tartott volna, ahogy szokott, hanem kínkeservesen sokáig. Ahelyett, hogy ügyesen a talpamon landolnék, ahogy szoktam, halk, erőtlen nyögéssel vágódok a földbe, fájdalmasan nyekkenek nem csak én, hanem az útitársam is, és egy pillanatig még levegőt venni sem tudok. Annyit érzékelek csak, hogy nem a táborban vagyok, hanem valahol a semmi közepén. Arra telik csak, hogy a levegőbe küldjem a jelzőfényt – a piros szikrákat, amelyeket a piromágusok (én már csak így hívom őket) készítenek, baj esetére. És remélem, hogy valaki még alkonyat előtt összeszed minket.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Kizavartak, hogy szerezzek valami ételt, amivel ugye gond nem is lenne, csak nincs mit visszavinni. Fák nincsenek, normális állatok sem, így egyszerűen lehetetlen valami normális dolgot összeszedni, persze igyekszem, csak hát na... mostanában nem igen történik semmi, nem tudok it mit tenni, csak igyekszem nem felhívni magamra a figyelmet és nem megöletni magamat. Mindig azt hittem, hogy egyszer helyre lehet majd hozni ezt a helyzetet, hogy majd az emberek ne fognak utáni, nem leszünk ide kitaszítva... de akkor mindig rájövök, hogyha mi bekerülnénk oda az Őrtornyok közé, ne lenne jó, tuti megszivatnának minket, sőt, talán meg is ölnének minket, vagy még rosszabb. Neki ez miért jó? Miért kell minket ennyire gyűlölni, hiszen nem ártottunk nekik. Sohasem. Mondjuk nem tudom mások mit tettek, de én soha nem ártottam se egy embernek, se egy mutánsnak, csak élem a magam kis életét, amivel nem ártok senkinek, sőt segítek is. Emiatt vagyok én gyógyító. Nem fájdalmat okozk, csak elveszek, aminek jónak kellene lennie mindenki szemében, de valahogy ez mégsem jön össze. Nem mintha puszipajtás akarnék lenni a sok begyepesedett marhával, csaj azért minket is emberszámba lehetne venni, nincs hárok szemünk, vagy összenőtt ujjaink, vagy ilyenek.
Egy kőbe rúgok bele, amit a úton találok, mikor hatalnas jelzőfényszerűségre leszek figyelmes, és azonal arra indulok, nem tudom kik lehetnek, de emberek erre nem járnak, az állatok meg nem tudnak jelzőfényeket küldözgetni, szóval hatalmas veszélyben nem lehetek. Eleinte csak sétálok, majd hamar futásnak eredek, és pillanatok alatt lerövidítem a távot pár méternyire, hogy már látom is őket. Két ember, vagyis szeritem mutáns, egy lány és egy fiú, akik, ha jól látom megsérültek, szóval oda is megyek, bár tisztes távolságra.
- Jól vagytok? Nagyon megsérültetek? - kérdezem szinte reflexszerűen, majd közelebb lépek. - Megengeded, hogy segítsek? - kérdezem gyorsan, mert ez a dolgom, szóval csinálnám is, ha hagyja.
Egy kőbe rúgok bele, amit a úton találok, mikor hatalnas jelzőfényszerűségre leszek figyelmes, és azonal arra indulok, nem tudom kik lehetnek, de emberek erre nem járnak, az állatok meg nem tudnak jelzőfényeket küldözgetni, szóval hatalmas veszélyben nem lehetek. Eleinte csak sétálok, majd hamar futásnak eredek, és pillanatok alatt lerövidítem a távot pár méternyire, hogy már látom is őket. Két ember, vagyis szeritem mutáns, egy lány és egy fiú, akik, ha jól látom megsérültek, szóval oda is megyek, bár tisztes távolságra.
- Jól vagytok? Nagyon megsérültetek? - kérdezem szinte reflexszerűen, majd közelebb lépek. - Megengeded, hogy segítsek? - kérdezem gyorsan, mert ez a dolgom, szóval csinálnám is, ha hagyja.
words: ××× •• notes: kövi jobb lesz
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
- Fúh… - ennyit tudok csak mondani, miközben ráveszem magam, hogy megmozduljak. Valami nem stimmel, ezt nagyon hamar be kell ismernem, ahogy a bal kezemet mozdítom keserves fájdalom nyilall bele, de törtem már ki a bokámat ahhoz, hogy tudjam, ez annyira nem vészes sérülés. Csak mocskosul tud fájni, ami nyilván nem kellemes, de ahogy mondtam: nem ez az első alkalom, hogy kisebb-nagyobb sérüléseket szerzek be magamnak. A jelek szerint rosszul sikerült a landolásom, de legalább élek. A hátamra gördülök inkább, és pihegek pár pillanatig, úgy érzem magam, mint aki legalábbis gyalog futott le veszett tempóban egy nagyobb távot, holott egy egyszeri helyváltoztatás számomra nem megerőltetőbb, mint másoknak megemelni egy telerakott bőröndöt úgy két perc erejéig…
Az már sokkal jobban aggaszt, hogy a fiú mellettem meg sem mozdul. Igaz, korábban sem mutatta túlságosan virgonckodás jeleit, de legalább némi önkéntelen mozgásra képes volt. Most meg úgy fekszik mellettem, mint egy zsák krumpli. Közelebb hajolok hozzá, szerencsére érzem az arcomon a leheletét, vagyis lélegzik, az örömteljes megállapításra pedig máris nyugodtabb vagyok. Valószínűleg nyugodtabb is, mint kellene, hogy nem kapom magam azonnal össze, és húzok el innen, de még mi mutánsok sem vagyunk halhatatlan istenek, mi is lehetünk kimerültek, és nekünk is kell sokszor a pihenés. Pedig még közel sem vagyunk biztonságban.
Óvatlan vagyok, rettenetesen, akkor sem szedem össze magam, amikor közeledő lépteket hallok, csak arra eszmélek fel igazán, amikor szólnak hozzám. Felkönyökölök, hogy lássam, ki az, egy pillanatra a torkomban dobog a szívem, de végül ismételt megnyugvással fogadom az ismerős arcot - Kevin, hála az égnek. Én jól vagyok, csak meghúztam a csuklóm szerintem, de… a srác eszméletlen – vázolom gyorsan a tényállást, ahogy nehézkesen ülésbe tornászom magam, és az ép kezemmel segítek a hátára gördíteni a fiatalt - Persze, kérlek – ez nem is kérdés igazán, nem?
Az már sokkal jobban aggaszt, hogy a fiú mellettem meg sem mozdul. Igaz, korábban sem mutatta túlságosan virgonckodás jeleit, de legalább némi önkéntelen mozgásra képes volt. Most meg úgy fekszik mellettem, mint egy zsák krumpli. Közelebb hajolok hozzá, szerencsére érzem az arcomon a leheletét, vagyis lélegzik, az örömteljes megállapításra pedig máris nyugodtabb vagyok. Valószínűleg nyugodtabb is, mint kellene, hogy nem kapom magam azonnal össze, és húzok el innen, de még mi mutánsok sem vagyunk halhatatlan istenek, mi is lehetünk kimerültek, és nekünk is kell sokszor a pihenés. Pedig még közel sem vagyunk biztonságban.
Óvatlan vagyok, rettenetesen, akkor sem szedem össze magam, amikor közeledő lépteket hallok, csak arra eszmélek fel igazán, amikor szólnak hozzám. Felkönyökölök, hogy lássam, ki az, egy pillanatra a torkomban dobog a szívem, de végül ismételt megnyugvással fogadom az ismerős arcot - Kevin, hála az égnek. Én jól vagyok, csak meghúztam a csuklóm szerintem, de… a srác eszméletlen – vázolom gyorsan a tényállást, ahogy nehézkesen ülésbe tornászom magam, és az ép kezemmel segítek a hátára gördíteni a fiatalt - Persze, kérlek – ez nem is kérdés igazán, nem?
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Valahogy nagyobb biztonságban érzem magam ezek között a dögök között, mint az emberek között. Egyszer sikerült összetalálkoznunk egy emberrel, aki valamiért kijött ide, persze nappal, és látni kellett volna milyen fejet vágott. Beakartuk neki adni, hogy emberek vagyunk, csak véletlenül itt jutottunk ki, amit eleinte el is hitt, mert olyan jó színészi képességeink vannak. Persze akkora bénák is voltunk, hogy relfexszerűen lebuktattuk magunkat azzal, hogy arról kezdtünk beszélni, hogy melyik mutábs állatka mikor is dönt úgy, hogy kimászik az útra a rejtekéből, és rágcsál meg minket. Igen, ez egy szép lebuktató szöveg volt, az ember meg kést ragadott, amolyan bicskaszerűt. Persze tudni lehet, hogy kihúzta a rövidebett, mert nem mi tapasztaltak jártunk szarul. Azért igyekeztünk óvatosak lenni, elengedtük, de csúnyán megvertük és elkoboztuk a bicskát. Azóta is a szebemben lapul mindig, csak nem tudom miért.
Mivel alapjába véve nem vagyok híve az erőszaknak igyekszem gyorsan odajutni, ahonnan a jelzés jött, hátha odaérek, mielőtt valamelyik állat merészkedne ki és kapná el azt aki ott van. A futásban egész jó vagyok, így nem is kétséges, hpgy hamar ott vagyok, viszont a lávány teljesen meglep. Nem is értem mit keres is Juno, amikor nem itt szokott járkálni. Nrm ez, az ő felségterülete, vagy csak én vagyok rossz helyen már, és minden hülye határt átlépdelek, amit nem kellene.
- oh ezt jó hallani. Mármint nem az eszméletlen részt, hanem, hogy neked komolyabb bajod nincs. - csak azért, mert ha nem tört el a keze, nem kell sínbe rakni, vagy valami ahhoz hasonlóba, és ez, azért mégis jó. Viszont a férfi eszméletlen, ami nem a legjobb, szóval letérdelek hozzájuk és a pulzusát kezdem nézni. - Mióta eszméletlen, és hol sérült meg? - mert az csak egy dolog, hogy ájult, de lehet felszíni sérülése, vagy belső vérzése, csak tudnám mennyire súlyos. Ezért is nyúlok hozzá, és érintem meg vállát, hogy fájdalmait átvegyem, persze csak, ha van neki.
Mivel alapjába véve nem vagyok híve az erőszaknak igyekszem gyorsan odajutni, ahonnan a jelzés jött, hátha odaérek, mielőtt valamelyik állat merészkedne ki és kapná el azt aki ott van. A futásban egész jó vagyok, így nem is kétséges, hpgy hamar ott vagyok, viszont a lávány teljesen meglep. Nem is értem mit keres is Juno, amikor nem itt szokott járkálni. Nrm ez, az ő felségterülete, vagy csak én vagyok rossz helyen már, és minden hülye határt átlépdelek, amit nem kellene.
- oh ezt jó hallani. Mármint nem az eszméletlen részt, hanem, hogy neked komolyabb bajod nincs. - csak azért, mert ha nem tört el a keze, nem kell sínbe rakni, vagy valami ahhoz hasonlóba, és ez, azért mégis jó. Viszont a férfi eszméletlen, ami nem a legjobb, szóval letérdelek hozzájuk és a pulzusát kezdem nézni. - Mióta eszméletlen, és hol sérült meg? - mert az csak egy dolog, hogy ájult, de lehet felszíni sérülése, vagy belső vérzése, csak tudnám mennyire súlyos. Ezért is nyúlok hozzá, és érintem meg vállát, hogy fájdalmait átvegyem, persze csak, ha van neki.
words: ××× •• notes: kövi jobb lesz
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
Fura kis grimaszt vágok, magam sem tudom már, mi tartozik mostanság a „jó”, és mi a „rossz” kategóriába. Az az igazság, hogy idekinn eléggé el tudnak mosódni ezek a határok. Inkább van „hasznos” és „haszontalan”, mint jó meg rossz. Hasznos az, ha életben vagy, ha teszed a dolgod, ha cselekszel valamit, nem csak lapulsz, mint nyúl a fűben, ha szerzel kaját, szerzel ruhát, vagy bármit, ami segítheti a te, és mások életben maradását. Persze a meteor óta sok minden megváltozott. Állítólag kevesebb táplálékra, és kevesebb vízre van szükségünk, mint régen. Nem tudhatom. Alig öt éves voltam, amikor az addig ismert világ megváltozott. A régi rendszerben születtem, de már csak az újat ismerem. Semmi mást. Csak a túlélést, ahol az emberségesség kérdése olykor inkább hátráltató tényező, mint erény.
Most sem tudom igazán, hogy jól cselekedtem-e egyáltalán. Kegyesebb lett volna mondjuk megölni ezt a férfit…? Ki tudja, mit műveltek vele? Ki tudja, életben maradhat-e egyáltalán, még akkor is, ha Kevin képes segíteni rajta? Vagy ki tudja, hogy egyáltalán életben akar-e maradni? Nem ő lenne az első, aki a városból visszatérve teljesen begolyózna, vagy nem akarna többé ezen a világon létezni. Azt hiszem, valahol még meg is tudnám érteni… - Én megmaradok. Ellenben ő… - biztosítom a fiút erről még egyszer, csak letépek egy darabot a pulcsimból, és szorosan a csuklóm köré tekerem, hátha akkor kevésbé fáj, de túl fogom élni.
Egy kicsit vonakodok, hogy mit is kellene mondanom a másikról. Nem biztos, hogy jó pontokat nyerek mindenkinél azzal, amit tettem, de azt is tudom, hogy a vezetőnk elől nem titkolhatom el, úgyhogy végtére is mindegy, ki tudja meg - A városból hoztam ki. Szerintem azok között volt, akiket elfogtak és kísérleteztek rajta… - vallom aztán be kissé vonakodva, komor arccal - Úgy öt perce találtam rá, akkor még magánál volt, bár alig. Nem igazán sikerült úgy a teleportálás kettőnkkel, ahogy egyébként szokott.
Most sem tudom igazán, hogy jól cselekedtem-e egyáltalán. Kegyesebb lett volna mondjuk megölni ezt a férfit…? Ki tudja, mit műveltek vele? Ki tudja, életben maradhat-e egyáltalán, még akkor is, ha Kevin képes segíteni rajta? Vagy ki tudja, hogy egyáltalán életben akar-e maradni? Nem ő lenne az első, aki a városból visszatérve teljesen begolyózna, vagy nem akarna többé ezen a világon létezni. Azt hiszem, valahol még meg is tudnám érteni… - Én megmaradok. Ellenben ő… - biztosítom a fiút erről még egyszer, csak letépek egy darabot a pulcsimból, és szorosan a csuklóm köré tekerem, hátha akkor kevésbé fáj, de túl fogom élni.
Egy kicsit vonakodok, hogy mit is kellene mondanom a másikról. Nem biztos, hogy jó pontokat nyerek mindenkinél azzal, amit tettem, de azt is tudom, hogy a vezetőnk elől nem titkolhatom el, úgyhogy végtére is mindegy, ki tudja meg - A városból hoztam ki. Szerintem azok között volt, akiket elfogtak és kísérleteztek rajta… - vallom aztán be kissé vonakodva, komor arccal - Úgy öt perce találtam rá, akkor még magánál volt, bár alig. Nem igazán sikerült úgy a teleportálás kettőnkkel, ahogy egyébként szokott.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Néha nagyon unalmas tud lenni, hogy én vagyok az, akinek mindenkin segítenie kell, mert ilyen képességem van, persze nem bánom. Szeretek segíteni az embereken, mert sokszor mrgköszönik, de vágták már azt is a fejemhez, hogy mekkora szemét vagyok, mert nem hagytam meghalni, perig ő mindent azért tett, hogy meghaljon, azért ment az emberek közelébe, azért járkál olyan dolgokkal, amiket ha rosszul használ a saját vesztét is okozhatja. Nem tudom ez miért jó nekik, mert aki feladja az gyáva. Aki elbújik, az is gyáva, aki nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen az emberiségnek, vagyos a mutáns társadalomnak. Haszontalan emberek azok, akik elmenekülnek, nem vállalnak felelősséget, és szívesebben tenném el azokat láb alól, mint a jókat, akiket a lények kapnak el. Csak szerintem lenne jó ötlet magunk mellé állítani egy-egy olyan lényt? mondjuk nem lovagolnék meg egy füstmacskát, de attól még jó lenne, ha őket is bevethetnénk azok ellen, akik kísérletezgetnek rajtuk és rajtunk is.
Most viszont nem ez a fontos, csak az, hogy leggugolva, majd letérdelve hozzájuk figyeljem meg, hogy ki milyen állapotban van, viszont Juno biztosít, hogy neki nincsen nagy baja, megmarad, és egy ideig figyelem, ahogy bekötözi magát, segítenék neki, de úgy látom jól elboldogul, ami nem meglepő, hiszen van egy olyan érzésem, hogy sokszor sérült már meg. - Nézem, nézem. - bólogatok, ahogy a férfire pillantok. Lélegzik, pulzusa van, ami már nagyon jó jelnek számít.
Ahogy elmeséli, hogy honnan hozta hirtelen pillantok rá, hatalmasra nyílt pupillákkal, és egy ideig csak nézem elgondolkozva, de aztán inkább lenyelem amit mondanék először. - Kísérleteztek... szerencsétlen... csak az a kérdés, hogy vajon mit adtak be neki... - ingarom a fejem, de megnézem, és nagy fájdalmai nincsenek, de mégsem igaz, hogy nincs semmi baja. - Akkor leterhelt vagy most... fejed fáj? Tagjaid rendesen meg bírod emelni? - kérdezem, ahogy kitapogatom újra a srác pulzusát, és számolom, hogy mennyi időn belül ver újra. - Nagyon lassú a pulzusa. Ha nyugtatót adtak neki elmúlik a hatása, de ha nem amiatt, akkor gond van. - helyzetjelentek gyorsan, ahogy ráncolom a homlokomat.
Most viszont nem ez a fontos, csak az, hogy leggugolva, majd letérdelve hozzájuk figyeljem meg, hogy ki milyen állapotban van, viszont Juno biztosít, hogy neki nincsen nagy baja, megmarad, és egy ideig figyelem, ahogy bekötözi magát, segítenék neki, de úgy látom jól elboldogul, ami nem meglepő, hiszen van egy olyan érzésem, hogy sokszor sérült már meg. - Nézem, nézem. - bólogatok, ahogy a férfire pillantok. Lélegzik, pulzusa van, ami már nagyon jó jelnek számít.
Ahogy elmeséli, hogy honnan hozta hirtelen pillantok rá, hatalmasra nyílt pupillákkal, és egy ideig csak nézem elgondolkozva, de aztán inkább lenyelem amit mondanék először. - Kísérleteztek... szerencsétlen... csak az a kérdés, hogy vajon mit adtak be neki... - ingarom a fejem, de megnézem, és nagy fájdalmai nincsenek, de mégsem igaz, hogy nincs semmi baja. - Akkor leterhelt vagy most... fejed fáj? Tagjaid rendesen meg bírod emelni? - kérdezem, ahogy kitapogatom újra a srác pulzusát, és számolom, hogy mennyi időn belül ver újra. - Nagyon lassú a pulzusa. Ha nyugtatót adtak neki elmúlik a hatása, de ha nem amiatt, akkor gond van. - helyzetjelentek gyorsan, ahogy ráncolom a homlokomat.
words: ××× •• notes: kövi jobb lesz
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
Nem tudom pontosan kiolvasni Kevin tekintetéből, hogy mire fel néz rám egy pillanatig néma csendben. De ha őszintén belegondolok, és én lennék az ő helyében, akkor valószínűleg én is nagyot néznék. Ritkán van, hogy valaki visszatér azokból a rohadt laborokból, noha volt már rá példa. Aki azonban elég erős, hogy egymaga kijusson onnan, akkor azok általában eljutnak hazáig is, ellenben ezt a valakit én szedtem össze. Ami azért… nos, nem tudom, máshol lehet, de szinte biztos vagyok benne, hogy északon ilyen még nem nagyon történt. Általában fontosabbnak ítéljük azt, hogy információt gyűjtsünk a városról, és a városiakról, mint azt, hogy a mieink után kutassunk. Igazság szerint én ezzel nem mindig értek egyet, de persze ha gyorsan akarunk változtatni a mutánsok helyzetén, akkor valóban prioritást élvez a beolvadók munkája a fogvatartott mutánsok megmentése helyett. Mint ahogy már mondtam… szar ez a világ.
- Nem igazán sikerült szóra bírnom már odaát sem, nagyon szanaszét volt… - mintha ez kifogás lenne, ami megmagyarázhatja a döntésemet, de tudom, hogy nem az. Semmivel sem tudnám megmagyarázni a tettemet, mint hogy jót akartam. Ilyen egyszerű, még ha talán szokatlan motivációról van is szó - Mozogni tudok, de úgy érzem magam, mint akit fejbe vágtak, és át tudnék aludni egy napot… - folytatom aztán őszintén, nem most először próbálgattam a képességem határait, viszont most először vágtam a fejszémet ilyen nagy fába éles helyzetben. De ha hezitálok, ha mérlegelek, akkor most nem lennék itt, és nem lenne itt a menekült sem. Talán ennek így kellett lennie.
- Szóval nincsenek fájdalmai…? – kérdezem kissé furcsállva a helyzetet, hiszen ismerem Kevin képességét, de úgy veszem észre, hogy nem kellett használnia. Ez vagy jó jel… vagy épp ellenkezőleg, nagyon rossz.
- Nem igazán sikerült szóra bírnom már odaát sem, nagyon szanaszét volt… - mintha ez kifogás lenne, ami megmagyarázhatja a döntésemet, de tudom, hogy nem az. Semmivel sem tudnám megmagyarázni a tettemet, mint hogy jót akartam. Ilyen egyszerű, még ha talán szokatlan motivációról van is szó - Mozogni tudok, de úgy érzem magam, mint akit fejbe vágtak, és át tudnék aludni egy napot… - folytatom aztán őszintén, nem most először próbálgattam a képességem határait, viszont most először vágtam a fejszémet ilyen nagy fába éles helyzetben. De ha hezitálok, ha mérlegelek, akkor most nem lennék itt, és nem lenne itt a menekült sem. Talán ennek így kellett lennie.
- Szóval nincsenek fájdalmai…? – kérdezem kissé furcsállva a helyzetet, hiszen ismerem Kevin képességét, de úgy veszem észre, hogy nem kellett használnia. Ez vagy jó jel… vagy épp ellenkezőleg, nagyon rossz.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Ez a helyzet... nagyon furcsa, mármint, szerintem nem az, mert ha nekem lenne ott egy társam én is utána mennék, nem hagynám, hogy valaki bántsa, és megmenteném, kerüljön bármibe is. Nekem ilyen a felfogásom, de az ittenieknek az, hogy összeszedjenek minél több információt gyűjtenek, hogy megtudják mit csinálnak az emberek, hogy csinálják, de nekem ez az, ami nem kell. Nem akarok sok mindent tudni, jobb a tudatlanság, tudom, hogy rossz, de ebben a helyzetben jobb, mert ahogy ismerem magam azonnal az emberek ellen mennék. Ha tudnám, hogy milyen kísérleteknek vetik alá a mutánsokat... az biztos, hogy akkor mindegyiknek neki mennék, mêg akkor is, hogyha a képességemmel semmire sdm megyek, mert ha átadhatnám a fájdalmat jó lenne, de csak átvenni tudom, és vele együtt szenvedni. Másnak átadni nem tudom. Rámnézve ez nem hasznos de mikor valakinek baja van, akkor nagyon jó vagyok, tudom.
- Pontosan milyen volt? Vagyis nagyjából, ez nagyon fontos. - ebből nagyjából megtudhatom, hogy mit nyomtak belé. Biztos, hogy kapott valamit, mert tűnyomok vannak a karján, a pupillája sem reagál, ami nem a legjobb. - Rendben, ez jó, nagy bajod akkor nincsen, csak pihenésre van szükséged. - bólogatpk gyorsan, hogy tudja, hogy vele minden rendben van, nem lesz baja, csak ezzel a sráccal van valami baj, csak tudnám mi az... gyenge, kábult, most meg ájult is, fájdalmai nem nagyon vannak, a teleportálás hatott ki rá szerintem.
- Nem nincsenek, szerintem csak a teleportálás miatt van valami, de olyan nagy gond nincs, hogy ne bírná el. Viszont nem akar felkelni... - húzom el a számat, egy üveget kiszedve a zsebemből, amibe belefér, mert nagy zseb kis üveg. - Igyál, aztán leöntjük, hátha az segít rajta. - nem igen tudom, hogy leherne segíteni rajta.
- Pontosan milyen volt? Vagyis nagyjából, ez nagyon fontos. - ebből nagyjából megtudhatom, hogy mit nyomtak belé. Biztos, hogy kapott valamit, mert tűnyomok vannak a karján, a pupillája sem reagál, ami nem a legjobb. - Rendben, ez jó, nagy bajod akkor nincsen, csak pihenésre van szükséged. - bólogatpk gyorsan, hogy tudja, hogy vele minden rendben van, nem lesz baja, csak ezzel a sráccal van valami baj, csak tudnám mi az... gyenge, kábult, most meg ájult is, fájdalmai nem nagyon vannak, a teleportálás hatott ki rá szerintem.
- Nem nincsenek, szerintem csak a teleportálás miatt van valami, de olyan nagy gond nincs, hogy ne bírná el. Viszont nem akar felkelni... - húzom el a számat, egy üveget kiszedve a zsebemből, amibe belefér, mert nagy zseb kis üveg. - Igyál, aztán leöntjük, hátha az segít rajta. - nem igen tudom, hogy leherne segíteni rajta.
words: ××× •• notes: kövi jobb lesz
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
- Egy fal tövében gubbasztott, és elég kába volt. Amikor beszélni kezdtem hozzá, úgy tűnt, felfogja, de nem ismert fel, holott összefutottunk már korábban is párszor. A nevére én sem emlékszem, ennyire nem ismerem, de ő valaki másnak hitt, mert mormogott egy nevet, de… ennyit beszélt csak, a mozgása koordinálatlan volt, és nem vagyok benne biztos, hogy egyedül lábra tudott volna állni – próbálom összeszedni a gondolataimat arról, hogy milyen állapotban is volt a mutánsunk korábban, de egy kicsit nehezemre esik nekem is fókuszálni, és tisztán magam elé idézni a helyzetet. Amint eszembe jutott, hogy láttam már ezt a fiút korábban is, nem hezitálhattam tovább, nem akartam kockáztatni, hogy valaki meglát minket, és nem akartam megvárni, hogy esetleg vannak-e üldözői, keresik-e, vagy netalántán követik-e. Ilyen szempontból szerencsés, hogy én találtam rá, mert bár ha csali volt, bekaptam, és megmenekítettem, de az én helyemet aztán bottal is üthetik, akkor sem fognak tudni követni a táborunkig. Ennél jobban azonban nem vizsgáltam meg az állapotát, csak fogtam és hoztam, ami utólag belegondolva, ahogy a mellékelt ábra, és Kevin kérdései is mutatják, talán nem volt annyira jó ötlet. Főleg, hogy sosem teleportáltam még másokat, épp csak a tábor egyik végéből a másikba, vagyis valójában fogalmam sincs, másokra milyen hatással van, ha velem együtt használják a képességemet. Ez sajnos eszembe sem jutott…
- Köszi – elveszem tőle az üveget, mohón iszok is pár kortyot, most eszmélve csak arra, hogy nagyon is szomjas voltam, és némileg aggodalmasan ráncolom a homlokomat a „diagnózist” hallva - Remélem, hogy csak ő is kimerült… vagy nyugtató, esetleg altató van a szervezetében – én magam sem vagyok igazán meggyőződve szavaim igazságtartalmáról, noha éppenséggel nem elképzelhetetlen, hogy egyszerűen csak ennyiről van szó. Vagy esetleg teljesen kiütöttem a teleportálással, de ha én ki tudom heverni az utazást, akkor remélhetőleg ő is rendben lesz. Talán csak hagynunk kell pihenni… de pihenésre ez nem alkalmas hely.
- Megérhet egy próbát, de talán biztos helyre kellene vinnünk. Segítenél benne…?
- Köszi – elveszem tőle az üveget, mohón iszok is pár kortyot, most eszmélve csak arra, hogy nagyon is szomjas voltam, és némileg aggodalmasan ráncolom a homlokomat a „diagnózist” hallva - Remélem, hogy csak ő is kimerült… vagy nyugtató, esetleg altató van a szervezetében – én magam sem vagyok igazán meggyőződve szavaim igazságtartalmáról, noha éppenséggel nem elképzelhetetlen, hogy egyszerűen csak ennyiről van szó. Vagy esetleg teljesen kiütöttem a teleportálással, de ha én ki tudom heverni az utazást, akkor remélhetőleg ő is rendben lesz. Talán csak hagynunk kell pihenni… de pihenésre ez nem alkalmas hely.
- Megérhet egy próbát, de talán biztos helyre kellene vinnünk. Segítenél benne…?
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Figyelmesen hallgatom a szavait elgondolkozva, hogy ez mi miatt lehet. Nem vagyok orvos, nem tanultam, annyit tudok, amit örgegebb gyógyítók mondtak el nekünk, a mostani generációnak, hogy ne csak a képességüket használják. - Értem... hát, eléggé úgy tűnik, hogy valamivel tompították őt. - húzom el a számoat, mert belegondolva nem jó ez sem, de annál jobb, hogy a halálán van, szívrohama van, vagy valami, mert azon tudtam volna segíteni, de ha gyógyszer... nrm vehetem el annak a hatását, ha mégis tehetném, akkor én lennék betompulva, és.nem tudnék rajtuk segíteni, nem tudnám őket elrángatni innen, mert van egy olyan érzésem, hogy Juno egyedül nem teljesen bírná el ezt a férfit. Ide elhozta , de eddig mozgott, most ki van ütve, meglátjuk mi lesz. Az biztos, hogy most én itt vagyok, segítek neki, mindenben, még abban, is, elrángassuk innen, felkeltsük, akkor is, ha agyatlan zombi lesz és megeszi az agyunkat. Na jó, azt hiszem sok ez a világ már nekem, agybajt kapok itt mindentől már.
- Alap. - picit ránosolygok, ahogy elveszi és inni kezd. Tudom, hogy kiszáradt is, nem lehet egyszerű ez a teleportáló dolog, mármint én biztos nem bírnám. Sokszor, sokfajta fájdalmat elviseltem már, de ez valami brutál dolog lehet. - Igen... a legjobb lenne a kimerültség, bár az altató is kimegy meg a nyugtató, de ha sokáig alszik, lehetnek következmények. De amíg nem tudjuk, hogy mit tettek vele, nem tudjuk mi lehet. Biztosan nem. - harapok az ajkamba, és elgondolkozom, hiszen, ha olyat csináltak vele, akkor semmire sem.megyünk vele. Az is lehet, hogy fel sem kel, vagy ilyenek...
- Pesze vigyük. - bólogatok, ahogy felállok és a karját megfogva felemelem, átrakom a karját a vállamon, és megemelem. Basszus. Egy eszméletlen ember nehezebb, mint egy törött lábú ember.
- Alap. - picit ránosolygok, ahogy elveszi és inni kezd. Tudom, hogy kiszáradt is, nem lehet egyszerű ez a teleportáló dolog, mármint én biztos nem bírnám. Sokszor, sokfajta fájdalmat elviseltem már, de ez valami brutál dolog lehet. - Igen... a legjobb lenne a kimerültség, bár az altató is kimegy meg a nyugtató, de ha sokáig alszik, lehetnek következmények. De amíg nem tudjuk, hogy mit tettek vele, nem tudjuk mi lehet. Biztosan nem. - harapok az ajkamba, és elgondolkozom, hiszen, ha olyat csináltak vele, akkor semmire sem.megyünk vele. Az is lehet, hogy fel sem kel, vagy ilyenek...
- Pesze vigyük. - bólogatok, ahogy felállok és a karját megfogva felemelem, átrakom a karját a vállamon, és megemelem. Basszus. Egy eszméletlen ember nehezebb, mint egy törött lábú ember.
words: ××× •• notes: kövi jobb lesz
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
- Nagyon remélem, hogy rendbe jön… - szusszanom őszintén. Nem csak azért, mert elvégre azért mentettem meg, hogy éljen, és ha nem így lesz, akkor semmi értelme annak, hogy megmentettem. Tényleg, őszintén azt kívánom, hogy rendbe jöjjön, és ott folytassa az életét, ahol abbahagyta, bárhol, bármikor, bárhogy legyen is az. Nem azt mondom, hogy olyan nagyszerű életünk lenne, ami pótolhatatlan és élvezetes lenne. De ez az egyetlen életünk van. Ha elherdáljuk, nem kapunk másikat. Éppen ezért vettem rá annak idején, hogy részt vegyek a mozgalomban, kivegyem a részemet abból, amit a jelek szerint a mutánsok tenni akarnak, de legalábbis valamiből, ami célt ad, amitől úgy érzem, hogy nem csak egy ostoba, haszontalan levegőt pazarló élőlény vagyok… akármilyen sivár is a helyzet, hiszek abban, hogy okkal vagyunk itt, és vannak dolgok, amelyeket elérhetünk. Ha nem magunknak, hát a következő generációk érdekében. Az emberek között sincs minden rendben, ezt első kézből tudom. Nálunk sem. A helyzet mindkettőnknek rossz, noha tény, hogy nekünk rosszabb. Ez pedig azt jelenti, hogy változás lesz. Nem tudom milyen, de a dolgok meg fognak változni. Mindez csak idő kérdése…
- És nem tudhatjuk mit tettek vele, amíg magához nem tér – jelentem ki a nyilvánvalót, ami eléggé frusztráló tény, számomra legalábbis különösen bosszantó. Nem szeretek nem tudni dolgokat. Mifelénk az információ hatalom, de legalábbis nagy előny. És ha nincs… nos, azzal nem megyünk túlságosan sokra. Főleg, hogy itt elsősorban mindenki magáért felel. Ha elbuksz, valaki a helyedbe lép. Remélhetem csak, hogy ennek a srácnak is megvan valahol a maga helye. Nehéz a gyökértelenség.
Úgy helyezkedek, hogy a jobb kezemmel tudjam a vállamra húzni a fiú másik karját, és kelletlenül állapítom meg, hogy sajnos nem vagyok erőm teljében. Egyébként sem bírnék el egymagam egy felnőtt férfit, csoda, hogy ide el tudtam hozni, hát még jelen állapotomban. Nagyot fújok, de nem adom fel. A cél előtt? Jó vicc! - Mennyire vagyunk a tábortól? – kérdezem, mivel most valahogy nem tudom megállapítani, és nem szándékosan ide teleportáltam. Csak remélem, hogy nem túl messze fogyott ki belőlem a szufla.
- És nem tudhatjuk mit tettek vele, amíg magához nem tér – jelentem ki a nyilvánvalót, ami eléggé frusztráló tény, számomra legalábbis különösen bosszantó. Nem szeretek nem tudni dolgokat. Mifelénk az információ hatalom, de legalábbis nagy előny. És ha nincs… nos, azzal nem megyünk túlságosan sokra. Főleg, hogy itt elsősorban mindenki magáért felel. Ha elbuksz, valaki a helyedbe lép. Remélhetem csak, hogy ennek a srácnak is megvan valahol a maga helye. Nehéz a gyökértelenség.
Úgy helyezkedek, hogy a jobb kezemmel tudjam a vállamra húzni a fiú másik karját, és kelletlenül állapítom meg, hogy sajnos nem vagyok erőm teljében. Egyébként sem bírnék el egymagam egy felnőtt férfit, csoda, hogy ide el tudtam hozni, hát még jelen állapotomban. Nagyot fújok, de nem adom fel. A cél előtt? Jó vicc! - Mennyire vagyunk a tábortól? – kérdezem, mivel most valahogy nem tudom megállapítani, és nem szándékosan ide teleportáltam. Csak remélem, hogy nem túl messze fogyott ki belőlem a szufla.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
- Rendbe fog, rendbe rakjuk, ígérem. - muszáj lesz, mert megígértem, meg amúgyis szeretnék rajta segíteni, hiszen ezért vagyok, ez a dolgom. Plusz Juno kedves lány, eszemben sincsen cserben hagyni, hagyni, hogy baja legyen neki, vagy azzal, akivel itt van, hiszen ismeri. Nem vagyok abban biztos, hogy ez szabályszerű, hogy ilyet tehetnék, de a képességem nem tudom használni, nincs rá szükség, de segíteni tudok úgyis, hogy gyógyítani tudok, két saját kezemmel. Mêg ha kell szívmasszázst is tudok alkalmazni, de nem hiszem, hogy le fog állni a ketyegője. Lassú a pulzusa az igaz, de nem hiszem, hogy azzal gond lenne. Persze, ez is fenn áll, ennek a veszélye is bekövetkezhet, mivel a nyugtatót, ha túladagolják akkor annyi. A szíve lassan le fog állni, de nem fog szenvedni. Nem tudom ez mennyire jó, nert nekünk fontos, hogy tudjuk mit tesznek vele, hogy miért teszik ezt, plusz meghal egy társunk. Szerintem ez sokkal fontosabb, mint az, hogy elvesznek az infók, amikkel kicsit többet tudhatnánk azokról a tudósokról, akik kísérleteznek rajtunk.
- Pontosan... szóval reménykedjünk, hogy hamar felkel, mert akkor hamarabb tudunk vele kezdeni valamit. - bólogatok azonnal, nem boldogan, mert ez egy elég szar helyzet. Amíg nem kel fel, addig nem tudunk mit mondani, mert ő sem mond semmit, és nem is tudunk rajta segíteni. Nem egyszerű a helyzetünk, ahogy ennek a szerencsétlennek sem, de legalább él, és mozog, és tudunk rajza majd segíteni. Oké, ebben a pillanatban nem mozog, de mi mozgathatjuk. Legfeljebb madzagokra kötjük és ilyen bábuként használjuk. Morbid gondolat egészen, de most ez jutott eszembe. Rossz ember lennék emiatt? Lehet, de már annyi ember fájdalmát vettem , hogy a gondolataim is ilyen betegek.
Mindketten ügyesen elhelyezkedünk és a srácot a vállunkra kapjuk. oké, ez azért nem teljesen igaz, mert nem megy olyan könnyen, de ketten jobban elbírjuk, mint vagy ő egyedül, vagy én. Nem vagyok az erőmről híres, a futás megy, de nem menekülni akarunk, hanem elvinni biztonságos helyre, ahol elláthatjuk. A többi gyógyító is tud majd segíteni, így jpbb lesz, azt hiszem. Lehet okosabb dolgokat tudnak majd mondani, mint most én, sőt, biztos, hogy okosabbak lesznek. - Max háromnegyed órányira, de majd megpihenhetünk párszoe, sőt... szükség lesz rá. - szusszanok egyet, aztán belekezdek, megemel az egyik lábam, majd a másikat és haladni kezdek lassan, hogy Juno is bírja a tempót, na meg én is...
- Pontosan... szóval reménykedjünk, hogy hamar felkel, mert akkor hamarabb tudunk vele kezdeni valamit. - bólogatok azonnal, nem boldogan, mert ez egy elég szar helyzet. Amíg nem kel fel, addig nem tudunk mit mondani, mert ő sem mond semmit, és nem is tudunk rajta segíteni. Nem egyszerű a helyzetünk, ahogy ennek a szerencsétlennek sem, de legalább él, és mozog, és tudunk rajza majd segíteni. Oké, ebben a pillanatban nem mozog, de mi mozgathatjuk. Legfeljebb madzagokra kötjük és ilyen bábuként használjuk. Morbid gondolat egészen, de most ez jutott eszembe. Rossz ember lennék emiatt? Lehet, de már annyi ember fájdalmát vettem , hogy a gondolataim is ilyen betegek.
Mindketten ügyesen elhelyezkedünk és a srácot a vállunkra kapjuk. oké, ez azért nem teljesen igaz, mert nem megy olyan könnyen, de ketten jobban elbírjuk, mint vagy ő egyedül, vagy én. Nem vagyok az erőmről híres, a futás megy, de nem menekülni akarunk, hanem elvinni biztonságos helyre, ahol elláthatjuk. A többi gyógyító is tud majd segíteni, így jpbb lesz, azt hiszem. Lehet okosabb dolgokat tudnak majd mondani, mint most én, sőt, biztos, hogy okosabbak lesznek. - Max háromnegyed órányira, de majd megpihenhetünk párszoe, sőt... szükség lesz rá. - szusszanok egyet, aztán belekezdek, megemel az egyik lábam, majd a másikat és haladni kezdek lassan, hogy Juno is bírja a tempót, na meg én is...
words: ××× •• notes: kövi jobb lesz
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
Fáradt mosollyal nézek Kevinre. Azt túlzás lenne állítani, hogy nagyon jól ismernénk egymást, sokszor úgy érzem, ilyesminek nem is enged túl sok teret az életünk, de tisztességes, és jó érzésű gyógyítónak tartom, amit most is bizonyít. Nem biztos, hogy a helyében mások is ilyen egyszerűen efféle ígéreteket tennének nekem. Akár, mert nem mernek, akár, mert nem akarnak. Vagy mondjuk, mert legkevésbé sem érdekli őket a történet folytatása. Talán segítenének biztos helyre vinni a srácot, de már egyáltalán nem biztos, hogy a továbbiakban is törődnének vele, ha egyszer már elhangzott az ítélet, hogy egyelőre nem tudnak segíteni rajta. Kicsit meg is nyugszok a pozitív hozzáállásának köszönhetően, és bár rettenetesen fáradtnak érzem magam, úgy érzem, valahogy még sikerülni fog visszavonszolni magam a táborba, talán anélkül, hogy el akarnék ájulni. Nincs sok kedvem van hozzá, hogy éjszaka felzabáljon itt valami dög, mert még csak teleportálni sincs erőm. Igaz, nem vagyok benne biztos, hogy nem lenne pihentetőbb megint az erőmhöz folyamodni, de az azt jelentené, hogy itt hagyom Kevint az én menekültemmel ráadásul, és mondanom sem kell, ahhoz nem lenne pofám.
Marad hát a kutyagolás - Gondolom nem valószínű, hogy a többi gyógyító tudna vele kezdeni valamit…? – nem azért kérdezem, mert nem találom Kevint elég kompetensnek, csak nem vagyok tisztában mindenki képességével, hátha van, aki mondjuk… mit tudom én, túl mérget eltávolítani egy szervezetből, vagy valami ilyesmi? Jó, talán kissé már kezdem túlspilázni a dolgot, de egyszerűen úgy érzem ez a fiú mostantól az én felelősségem. Legalábbis addig minimum, amíg nem tud a saját maga felelőssége lenni. Akkor már kétlem, hogy szüksége lenne rám, de addig nem árt, ha szemmel tartom szerintem. Elvégre miattam van itt, ahol, noha az igazi slamasztikába nem én, hanem az emberek juttatták. Ezt sosem fogom megérteni…
- Aha, lehet, hogy arra szükség lesz – beolvadó vagyok, egyedül dolgozok, emberek között, nem szeretem túlságosan bevallani, ha épp nem vagyok a helyzet magaslatán, de sajnos ez egy ilyen szituáció. Most fontosabb okosnak lenni, mint túlságosan az egómon aggódni, ha nem bírom, meg fogunk állni, és kész. Ha abból a háromnegyed órából egy óra lesz… még belefér.
Marad hát a kutyagolás - Gondolom nem valószínű, hogy a többi gyógyító tudna vele kezdeni valamit…? – nem azért kérdezem, mert nem találom Kevint elég kompetensnek, csak nem vagyok tisztában mindenki képességével, hátha van, aki mondjuk… mit tudom én, túl mérget eltávolítani egy szervezetből, vagy valami ilyesmi? Jó, talán kissé már kezdem túlspilázni a dolgot, de egyszerűen úgy érzem ez a fiú mostantól az én felelősségem. Legalábbis addig minimum, amíg nem tud a saját maga felelőssége lenni. Akkor már kétlem, hogy szüksége lenne rám, de addig nem árt, ha szemmel tartom szerintem. Elvégre miattam van itt, ahol, noha az igazi slamasztikába nem én, hanem az emberek juttatták. Ezt sosem fogom megérteni…
- Aha, lehet, hogy arra szükség lesz – beolvadó vagyok, egyedül dolgozok, emberek között, nem szeretem túlságosan bevallani, ha épp nem vagyok a helyzet magaslatán, de sajnos ez egy ilyen szituáció. Most fontosabb okosnak lenni, mint túlságosan az egómon aggódni, ha nem bírom, meg fogunk állni, és kész. Ha abból a háromnegyed órából egy óra lesz… még belefér.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Senki sem szokot ígérgetni, nem szabad nekünk, senki olyannak nem szabad, aki gyógyító, vagy régen az orvosok, mert mindig történhetnek balesetek, mindig megeshet az is, hogy komplikációk lépnek fel és megsérül az akiről szó van, és nem tudunk segíteni rajta, de ez engem most nem érdekel. Én mindent meg fogok tenni azért, hogy ezzel a férfival minden rendben legyen, hogy ne haljon meg, hogy felébredjen. És persze, hogy elmondhassa amit tud, amivel segíthet nekünk jobban képbe kerülni. Sokan ismerjük egymást látásból, de van akivel két szót sem váltottam, mégis tudom, hogy Fleur a neve, a családját elvesztette, mert az egyik felét a meteroit vitte el, a másik felét az állatok, vagy épp az emberek, akik tűkkel akarták szurkálni meg ilyenek. Szóval ennyire ismerjük sgymás, a szóbeszédekből, de a személyiségét a másiknak pontosan nem tudjuk, mert ahhoz beszélnünk is kellene, de az nekünk nem megy.
- Lehet, hogy tudnak, azt meg tudjál mondani, hogy most akkor mi is van vele, mert én sajnos csak találgatok. - sajnos ez a fájdalmas igazság, hogy igazán nem tudom mit tenni, én csak betippelem, hogy mi van, de pontosan nem.tudhatom. Oké, hogy a tű nyomok arról árulkodnak, hogy valamit adtak neki, de nem lehetek biztos, viszont, ha tényleg csak nyugtató, vagy ilyenek, kiürül, az már más kérdés, hogy itt jó helye van-e. De az biztos, hogy nem, nincsen jó helye, el kell innen vinni. Nem vagyok ebben profi, nem tudom mindenkiről megállapítani a bajait, ahogy segíteni se nagyon tudok, de azért mindig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból, amennyire csak megy igyekszem jó lenni, és ott segédkezni, ahol tudok. Hogy ez jó? Nem tudom, nem vagyok benne biztos, de eddig csak akkor volt rám panasz, mikor olyannak segítettem, aki hallani sem akart róla.
- Akkor amint sok szólj. - persze, lehet, hogy előbb én neken lesz sok, de azért az elég ciki lenne, hiszen engem tartanak a férfinek, aki majd ügyesen elcipeli a dolgokat. Igyekszem is, ezért maximum egy óra lehet az út, utána már hamar sötétedik, ami nekünk nem lenne jó.
- Lehet, hogy tudnak, azt meg tudjál mondani, hogy most akkor mi is van vele, mert én sajnos csak találgatok. - sajnos ez a fájdalmas igazság, hogy igazán nem tudom mit tenni, én csak betippelem, hogy mi van, de pontosan nem.tudhatom. Oké, hogy a tű nyomok arról árulkodnak, hogy valamit adtak neki, de nem lehetek biztos, viszont, ha tényleg csak nyugtató, vagy ilyenek, kiürül, az már más kérdés, hogy itt jó helye van-e. De az biztos, hogy nem, nincsen jó helye, el kell innen vinni. Nem vagyok ebben profi, nem tudom mindenkiről megállapítani a bajait, ahogy segíteni se nagyon tudok, de azért mindig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból, amennyire csak megy igyekszem jó lenni, és ott segédkezni, ahol tudok. Hogy ez jó? Nem tudom, nem vagyok benne biztos, de eddig csak akkor volt rám panasz, mikor olyannak segítettem, aki hallani sem akart róla.
- Akkor amint sok szólj. - persze, lehet, hogy előbb én neken lesz sok, de azért az elég ciki lenne, hiszen engem tartanak a férfinek, aki majd ügyesen elcipeli a dolgokat. Igyekszem is, ezért maximum egy óra lehet az út, utána már hamar sötétedik, ami nekünk nem lenne jó.
words: ××× •• notes: bocsi a család ><
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
- Miért ilyen bonyolult még ez is…? - sóhajtom némi nem is leplezett ingerültséggel, noha ez természetesen egyáltalán nem Kevinnek szól. Ha igazán belegondolnék ebbe az egész helyzetbe… félek, hogy teljesen bediliznék én is, mint sokan. Ha azt hiszed, huszonegy év alatt túltetted magad azon, hogy az emberiség egy magát túlfontosnak tartó része teljesen leszarta, hogy mi fog veled történni idekinn, akkor kitalálnak megint valamit, ami teljesen meg tudja semmisíteni az ember lányában az utolsó cseppnyi kis jóérzést is. Hogy jutott egyáltalán eszükbe…? Hogy asztalra fektessenek minket, mint valami kísérleti nyulakat? És vágjanak, szúrjanak, bökjenek, törjenek, vagy tudom is én, mit csinálnak? Ép ésszel ebbe nem lehet belegondolni. És azt sem tudom, ép ésszel hogy lehet ezt egyáltalán túlélni. Szinte ugyanúgy félek attól, hogy a fiú rendben lesz, mint attól, hogy nem éli túl. Ez az igazi keserűség. Ez az igazi reménytelenség. Azok ott a tornyokon belül ezt nem értik. Sosem tapasztaltak ilyet. És akkor még azt az egyet is elvennénk tőlük, ami puszta evolúciós csodaként a miénk maradt – az életünket.
Majdnem magával ragad a vak düh. Ha nem lenne fontosabb nem csak a fiúnak, de Kevinnek és nekem is, hogy viszonylag gyorsan menedékbe érjünk, akkor talán engednék is a vörös ködként dörömbölő érzésnek, de most nem engedhetek meg magamnak ilyen luxust, és túlságosan is fáradt vagyok hozzá - Rendben, fogok – biztosítom róla végül a mellettem csoszogó Kevint, ez tényleg nem az a nap, amikor képes lennék tovább nyújtani a határaimat. Egy idő után ez már nem opció.
Végül vagy két megállóba, és végtelennek tűnő gyaloglásba kerül, amíg visszaérünk arra a kis elkerített részre, amit itt északon a legtöbben csak táborként emlgetünk. Nem sok, nem túl kényelmes. Mitől is lenne az? Csak biztonságos, többnyire, és ennyi a pozitívum, amit elmondhatunk róla. Egyenest a gyógyítók részlegére visszük a fiút, ahol én is azonnal lerogyok mellé, lemondva teljesen maradék méltóságomról is - Rohadt egy nap volt ez, Kevin – szusszanom kevés megkönnyebbüléssel, de aztán fáradtan, ám őszintén mosolygok fel a fiúra - Nagyon köszönöm a segítséget. Könnyen lehet, hogy életmentő volt.
Majdnem magával ragad a vak düh. Ha nem lenne fontosabb nem csak a fiúnak, de Kevinnek és nekem is, hogy viszonylag gyorsan menedékbe érjünk, akkor talán engednék is a vörös ködként dörömbölő érzésnek, de most nem engedhetek meg magamnak ilyen luxust, és túlságosan is fáradt vagyok hozzá - Rendben, fogok – biztosítom róla végül a mellettem csoszogó Kevint, ez tényleg nem az a nap, amikor képes lennék tovább nyújtani a határaimat. Egy idő után ez már nem opció.
Végül vagy két megállóba, és végtelennek tűnő gyaloglásba kerül, amíg visszaérünk arra a kis elkerített részre, amit itt északon a legtöbben csak táborként emlgetünk. Nem sok, nem túl kényelmes. Mitől is lenne az? Csak biztonságos, többnyire, és ennyi a pozitívum, amit elmondhatunk róla. Egyenest a gyógyítók részlegére visszük a fiút, ahol én is azonnal lerogyok mellé, lemondva teljesen maradék méltóságomról is - Rohadt egy nap volt ez, Kevin – szusszanom kevés megkönnyebbüléssel, de aztán fáradtan, ám őszintén mosolygok fel a fiúra - Nagyon köszönöm a segítséget. Könnyen lehet, hogy életmentő volt.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
- Mindennek annak kell lennie, csak azért, hogy mi jól megszívjuk, és véletlenül se legyen nekünk egyetlen nyugodtabb napunk. - direkt nem azt mondom, hogy nyugodt napunk, mert egyik nap sem az, mindig a túlélésért közdünk, olyan sosincs, hogy ne lenne semmi, ha nem akarna elkapni minket egy denevér, vagy egy füstmacska, vagy bármi hasonló. Mi ehhez túlságosan kiestünk a presztízsból, vagy Isten kegyeiből, hogyha valaki hívő lenne. Szerintem nincs Isten, ha lenne, és tényleg mi lennénk a teremtményei nem kelene hagynia, hogy szenvedjünk. Lehet, hogy elfuseráltak vagyunk, de azt se lett volna szabad hagynia, hogy az önző gazdag barmok megmeneküljenek, és a normális emberek kint maradjanak. Sokan meghaltak, nagyon sokan, olyanok akiknek nem kellett volna, de ez persze senkit sem érdekelt. A sok gazdag meg röhög a markába, aztán az boncasztalukra dobnak minket és megnézik, hogy ők milyenek lehetnének. Nagyon jó, tényleg...
Valahogy nem tudom hova tenni ezt a sok dolgot, hogy mi járhat azoknak a fejében, hogy hagyják elfajulni andolgokat, hogy hagynak minket meghalni. Eleinte legaláb volt ehy annyi remény, hogy nem tudják, hogy ki maradt életben, de most ott tartunk, hogy tudják és a fehér kísérleti patkányokat lecserélték ránk. Annyira szeretem ezeket a barmokat.... - Jó, rendben. - bólogatok, és végre rendesen megindulunk, én kicsit elbaszva csoszogok, de ha nem emelem a lábam jobban bírom a súlyt, ami most igazán fontos. Persze, azért figyelem a másik oldalán álló hölgyet is, mert nem olyannak tűnik, aki azonnal bevallja, hogyha teljesen el van gyengülve.
Nem állunk meg annyiszor, ahogy gondoltam az elején, csak két megállóba kerül ez, az egész, az mondjuk igaz, hogy sokat gyalogolunk, és elég megterhelő a súllyal együtt ez. Igaz, hogy hamar ott vagyunk, és azonnal el is visszük a gyógyítókhoz. Nem tudom mennyire mennek vele, de elmondom nekik, hogy mit tudtam meg, meghogy a karját lessék meg, mert tűnyomok. - Az már biztos. Ne ismételjük meg, legközelebb a konyhán találkozzunk inkább. - mosolygok rá egy kicsit, ahogy leülök az egyik ágyra lazán, persze, nincs ott senki. Szerencsére. - Ez természetes volt, ez a dolgom. Meg amúgyis, az a fontos, hogy most kiderítik mi van vele. - szusszanok egyet nyugodtan, vagyos nagyjából nyugodtan. - Lepihensz te is? Kellene, nehogy aztán rosszabb legyen...
Valahogy nem tudom hova tenni ezt a sok dolgot, hogy mi járhat azoknak a fejében, hogy hagyják elfajulni andolgokat, hogy hagynak minket meghalni. Eleinte legaláb volt ehy annyi remény, hogy nem tudják, hogy ki maradt életben, de most ott tartunk, hogy tudják és a fehér kísérleti patkányokat lecserélték ránk. Annyira szeretem ezeket a barmokat.... - Jó, rendben. - bólogatok, és végre rendesen megindulunk, én kicsit elbaszva csoszogok, de ha nem emelem a lábam jobban bírom a súlyt, ami most igazán fontos. Persze, azért figyelem a másik oldalán álló hölgyet is, mert nem olyannak tűnik, aki azonnal bevallja, hogyha teljesen el van gyengülve.
Nem állunk meg annyiszor, ahogy gondoltam az elején, csak két megállóba kerül ez, az egész, az mondjuk igaz, hogy sokat gyalogolunk, és elég megterhelő a súllyal együtt ez. Igaz, hogy hamar ott vagyunk, és azonnal el is visszük a gyógyítókhoz. Nem tudom mennyire mennek vele, de elmondom nekik, hogy mit tudtam meg, meghogy a karját lessék meg, mert tűnyomok. - Az már biztos. Ne ismételjük meg, legközelebb a konyhán találkozzunk inkább. - mosolygok rá egy kicsit, ahogy leülök az egyik ágyra lazán, persze, nincs ott senki. Szerencsére. - Ez természetes volt, ez a dolgom. Meg amúgyis, az a fontos, hogy most kiderítik mi van vele. - szusszanok egyet nyugodtan, vagyos nagyjából nyugodtan. - Lepihensz te is? Kellene, nehogy aztán rosszabb legyen...
words: ××× •• notes: bocsi a család ><
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: kevin & juno
Nyugodtabb, mi? Ha nem szoktam volna már meg annyira, ahogyan élünk, akkor talán most nevetnék. Nevetnék azon, hogy mennyire fogalmunk sincs róla, mit jelent a nyugalom. Hiszen sosem éltünk másképp. Hiába akarok emlékezni, milyen volt három, négy, vagy öt évesnek lenni, vajon mennyit fogtam fel akkor abból, ami történik, vajon tényleg felhőtlen, nyugodt életem volt, míg gyermekei naivitás ölelt körül… nem tudok emlékezni rá. Talán azt a keveset is rég eltemettem már, amire emlékezhetnék, de így… valójában fogalmam sincs, mi az a nyugalom. Mint valami lepke, ami olykor felbukkan, körbetáncol, te el akarod kapni, de minduntalan kilibeg az ujjaid közül, épp csak súrolhatja az érintésed egyetlen kósza, röpke pillanat erejéig, aztán volt, nincs. A csoda elillan. Ilyen számomra a nyugalom. Egy óra. Vagy épp kettő. Ha visszaérek a táborba, ehetek, fürödhetek, ledőlhetek valahova. Ha közben nem harsognak a fülembe mások, ha nincsenek sebesültek, ha nincs baj. De mikor nincs baj? Valami mindig történik. Nálunk, velünk legalábbis. Mostanában talán az emberek egy része sem olyan nyugodt, mint régen, de az ő nyugalmukat… azt persze ismerem. De csak, mint valamit, amit egy üvegen át szokás nézni, elérhetetlenként bámulni.
Azért mégis jobban érzem magam, amint visszaérünk a táborba. Ennél közelebb a mi fajtánk nem kerülhet az életbiztosításhoz - Igen, az fényévekkel jobb választás lenne, egyetértek – felelem Kevinnek fáradt nevetéssel, ahogy pár perc erejéig mindketten összeroskadunk, vizet kérek egy arra járó gyógyítótól, és jól esően, mohón iszom meg az összest. Még jó, hogy az elemek manipulálása egészen gyakori képesség, vagy ivóvíz híján nekünk már rég annyi lenne. De alkalmazkodtunk. Alkalmazkodtunk a borzalmas körülményekhez, ami máris sokkal nagyobb teljesítmény, mint amit az emberek elmondhatnak magukról az elmúlt huszonegy évben…
- Persze. Úgy érzem, muszáj aludnom – bólintok rá a szavaira, ilyen állapotban nem sok hasznomat vennék sehol, márpedig nem szeretem, amikor nem veszik a hasznomat - Majd holnap visszajövök, ránézni – biccentek aztán a fiú felé, aki mellett máris két másik gyógyító is ténykedik, én pedig nehézkesen, de ráveszem magam, hogy felálljak. Nem akarok láb alatt lenni, amikor nekem nincs komoly bajom, ráérek a kezemet is holnap megnézetni, ha romlik a helyzet. Addig is, valahol máshol rakom el magam egy kiadós alvásra - Tényleg kösz – mondom még mielőtt suta intéssel elhagynám a gyógyítókat
Azért mégis jobban érzem magam, amint visszaérünk a táborba. Ennél közelebb a mi fajtánk nem kerülhet az életbiztosításhoz - Igen, az fényévekkel jobb választás lenne, egyetértek – felelem Kevinnek fáradt nevetéssel, ahogy pár perc erejéig mindketten összeroskadunk, vizet kérek egy arra járó gyógyítótól, és jól esően, mohón iszom meg az összest. Még jó, hogy az elemek manipulálása egészen gyakori képesség, vagy ivóvíz híján nekünk már rég annyi lenne. De alkalmazkodtunk. Alkalmazkodtunk a borzalmas körülményekhez, ami máris sokkal nagyobb teljesítmény, mint amit az emberek elmondhatnak magukról az elmúlt huszonegy évben…
- Persze. Úgy érzem, muszáj aludnom – bólintok rá a szavaira, ilyen állapotban nem sok hasznomat vennék sehol, márpedig nem szeretem, amikor nem veszik a hasznomat - Majd holnap visszajövök, ránézni – biccentek aztán a fiú felé, aki mellett máris két másik gyógyító is ténykedik, én pedig nehézkesen, de ráveszem magam, hogy felálljak. Nem akarok láb alatt lenni, amikor nekem nincs komoly bajom, ráérek a kezemet is holnap megnézetni, ha romlik a helyzet. Addig is, valahol máshol rakom el magam egy kiadós alvásra - Tényleg kösz – mondom még mielőtt suta intéssel elhagynám a gyógyítókat
még egyszer köszöntem szépen a játékot *-*
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: kevin & juno
what happend here?
Ez a hely már vicc. Mármint megvagyunk, nem mindig vagyunk veszélyben, vagyis inkább nem mindenki, mert valaki kint kockáztatja az életét, azért, hogy mi tudkunk valamit enni, hogy ne haljunk éhen. Igen, ez itt a szokás, valaki mindig bajban van, csak vannak olyan szenrencsések, akiknek nem esik bajuk. Mindig mindenki azért szurkol, hogy ne essen baja senkinek, hogy az életünk itt jobb legyen, mint gondoltuk volna. Igen, ez a fontos itt, nem a kényelem, vagy a csillogás, hanem, hogy éljünk, tudjunk enni, inni, és vigyázva egymásra ne essen mindenlinek baja. Ez, az amiért küzdünk, amiért kockáztatjuk az életünk. Ezt nem fogják megérteni az emberek akik életben maradtak, nem fogják megtudni mennyire összetartóak tudunk lenni, mert ők sosem voltak azok. Ha azok lettek volna, akkor nem zártak volna ki minket. Akkor mindenki túlélte volna, vagy legalább a nagy részünk. Mondjuk az igazat megvallva nem zavar, hogy mutáns vagyok. Az êletkörülmények nem jók, de büszke vagyok magamra, hogy nem vagyok egy, a sok pökhendi alak közül, és magam erejéből éltem túl, nem pedig a pénzem miatt.
A táborba visszaérve sokkal jobban érzem magam, mert tudom, hogy itt már segítenek a fiún, nem kell itt agyalnunk, hogy mi van vele, na meg ugye mivel mi is biztonságban vagyunk. Ide is bejöhetnek a nyamvadt mutáns állatok, de legtöbbször, már csaj a hullájuk hozza be valami vadász. - Akkor legközelebb a konyhás néni mellett találkozzunk. - mosolygok rá kicsit bágyadtan, mert egészen fáradt vagyok már, de eszemben sincsen még itthagyni őt, plusz tudni akarom, hogy mit mondanak majd a többiek, hogy mi van ezzel a fiúval. Nagyon érdekel már. Amikor ő kezd inni, akkor kikapom a zsebemből a kis üvegemet, amiben még van egy kevés és azt iszom ki, de az üveget visszarakom ugyanoda, mert még szülségem lesz rá, az már biztos. Az ilyen alkalmakra biztosan kelleni fog még, bár pont ilyet helyzetben biztos nem.leszek még egyszer.
- Szerintem is. De legalább megtanultad, hogy mással nehezebben megy a képességed. - huuuu itt levonhatott tanulságot, mint valami rossz meséből, bár az élet is rossz itt, szóval vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. Nem vagyok valami normális ember, az már biztos, és itt nem.csak a mutáns dologra gondolok, hanem mindenre. - Majd én is belesek, mert érdekel most már, hogy lesz holnap. - erről biztosíthatom, mert már nagyon érdekel, hogy mi van vele, hogy mit tehettek vele, hiszen, ha felébred, akkor el tudja mondani. Nem az infó miatt, hanem, hogy tudjam, hogyha ilyen van, akkor mit tegyek legközelebb. - Nincs mit, de majd nézesd meg a kezed. - mosolygok egy picit, majd figyelem, ahogy elmegy, aztán megnézem magamnak, ahogy a többiek sertepertélnek és várok arra, hogy végre mondjanak is valamit.
A táborba visszaérve sokkal jobban érzem magam, mert tudom, hogy itt már segítenek a fiún, nem kell itt agyalnunk, hogy mi van vele, na meg ugye mivel mi is biztonságban vagyunk. Ide is bejöhetnek a nyamvadt mutáns állatok, de legtöbbször, már csaj a hullájuk hozza be valami vadász. - Akkor legközelebb a konyhás néni mellett találkozzunk. - mosolygok rá kicsit bágyadtan, mert egészen fáradt vagyok már, de eszemben sincsen még itthagyni őt, plusz tudni akarom, hogy mit mondanak majd a többiek, hogy mi van ezzel a fiúval. Nagyon érdekel már. Amikor ő kezd inni, akkor kikapom a zsebemből a kis üvegemet, amiben még van egy kevés és azt iszom ki, de az üveget visszarakom ugyanoda, mert még szülségem lesz rá, az már biztos. Az ilyen alkalmakra biztosan kelleni fog még, bár pont ilyet helyzetben biztos nem.leszek még egyszer.
- Szerintem is. De legalább megtanultad, hogy mással nehezebben megy a képességed. - huuuu itt levonhatott tanulságot, mint valami rossz meséből, bár az élet is rossz itt, szóval vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. Nem vagyok valami normális ember, az már biztos, és itt nem.csak a mutáns dologra gondolok, hanem mindenre. - Majd én is belesek, mert érdekel most már, hogy lesz holnap. - erről biztosíthatom, mert már nagyon érdekel, hogy mi van vele, hogy mit tehettek vele, hiszen, ha felébred, akkor el tudja mondani. Nem az infó miatt, hanem, hogy tudjam, hogyha ilyen van, akkor mit tegyek legközelebb. - Nincs mit, de majd nézesd meg a kezed. - mosolygok egy picit, majd figyelem, ahogy elmegy, aztán megnézem magamnak, ahogy a többiek sertepertélnek és várok arra, hogy végre mondjanak is valamit.
words: ××× •• notes: köszönten egy élmény volt :3
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Similar topics
» The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
» Feather & Juno
» Jon ×× Kevin
» Kevin & Arielle
» Feather & Juno
» Jon ×× Kevin
» Kevin & Arielle
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Szomb. Május 02, 2015 5:45 pm by Kyran Thirgs
» Képesség foglaló
Szomb. Május 02, 2015 5:41 pm by Kyran Thirgs
» Avatar foglaló
Szomb. Május 02, 2015 5:26 pm by Kyran Thirgs
» I'm too weird to live but too much rare to die...
Szomb. Május 02, 2015 10:46 am by Agnes M. Abramova
» Elkészültem!
Kedd Ápr. 28, 2015 10:01 pm by Kyran Thirgs
» Nanda & Nestor
Vas. Ápr. 26, 2015 12:56 am by Nanda Zakharova
» Hogwarts - Huss és pöcc
Szer. Ápr. 22, 2015 2:57 pm by B. Feather Underwood
» Amon Academy
Szer. Ápr. 22, 2015 12:16 am by Kimberly Lehtinen
» Jour avec la magie
Kedd Ápr. 21, 2015 9:01 pm by Halla Knutsen