Belépés
Legutóbbi témák
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (83 fő) Szomb. Okt. 19, 2024 5:53 am-kor volt itt.
The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
Tudom, hogy történt valami, hiszen már régen vissza kellett volna térnie. Ezért nem szeretem, ha nélkülem indul vadászni, nem mintha olyan hatalmas védelmet nyújtanék, de legalább nem kell aggódnom, ott lehetek vele, érezhetem az illatát, nyakába kapaszkodva lovagolhatok pikkelyes hátán. Apróság, a legtöbb vad így nevez, persze nem olyan nyelven, amelyet az emberek vagy akár a mutánsok megérthetnének. Nem mintha számítana. Megbízhatatlanok, hiszen részben embervér folyik bennük, akármit is mondjanak. Más vagyok, ezt hallom folyton, más, mint az emberek, más, mint a mutánsok, sőt más, mint a vadak. Nincs otthonom, egykor elhagytam, de soha nem is tartoztam igazán oda.
Hajnalodik, a levegő egyre csak hűl, Rhem bundájához simulok, mancsával húz közelebb magához, én pedig hálásan pillantok fel rá. Idekint még egy mutánsnak sem könnyű átvészelni a hajnalt, noha sosem voltam veszélyben. Haram továbbra sem tért vissza, hamarosan pedig előmerészkednek az északiak. Tovább kéne állnunk... beleborzongok a gondolatba, nehezen akad mutáns, vagy bármi más, ami visszatarthatna egy ébenfarkast. Aludnom kéne, mégsem jön álom a szememre, csak bámulok a semmibe, várom sötét bőrű társam feltűnését, ám a nap már igen magasra kúszik fel, mikor arcomon érzem érdes nyelvének tapintását. Jól képen nyalt, hogy felébredjek végre. Felnevetek, és magamhoz szorítom pofáját, meglepetten pillantok fel lassú lihegését hallva.
- Haram?
Csend áll be, nem hallatszik semmi más, csak a halkan süvítő szél, és az apró vércseppek kopogása a repedező betonon. Teste ernyedten dől el mellettem, emlékeztetve a múltra, a jelenre, a jövőre. A vadonban soha senki nincs biztonságban.
Dühöngök, sírok, magamban már őrjöngök, mégis próbálom visszatartani a könnyeimet, ahogy közeledünk a tábor felé. Nem kéne itt lennem, az emberek után tőlük számíthatok a legkevésbé segítségre, még ha tudom is, hogy ők az egyetlenek, akik birtokában állnak az erőnek, hogy segítsenek Haramon. Vonszolja magát, súlyosan megsérült, néhány pikkelye alá szinte be lehet nyúlni, mégis hallgatásba burkolózik. Ha összegyűjt egy kis erőt, ernyedten próbál távolabb rángatni a mutánsoktól. Ellenségek, épp úgy, ahogy az emberek is, csak éppen veszélyesebbek. Mi pedig egyenesen a területükre sétálunk, akár a felkínált lakoma. Ajkamra harapok, és halkan káromkodok, már amennyire emlékszem még erre a nyelvre.
Az első, akit megpillantok, egy átlagos srácnak tűnik, a nyomában a húzottszeművel. Tudom, hogy Haramot fogják előbb észrevenni, de már egyikünk sem bírja sokáig. Nincs választásom. A mögöttem álló ébenfarkas dühödten fújtat, döbbent tekintetük pedig találkozik a sárga szempárral.
- Hé! - hívom fel magamra a figyelmet, lihegve nyújtom ki karjaimat az állat előtt. - A barátom megsérült... Segítsetek. Kérlek.
Kivörösödött szemekkel pillantok fel rájuk, csak ekkor veszem észre az időközben megérkezett két lányt.
- Kérlek! - könyörgöm ismét, de nem hagyom, hogy közelebb kerüljenek, amíg nem bizonyosodtam meg a szándékuk felől. - Vannak gyógyítóitok, ugye? Én... nem fordulhatok máshoz.
Próbálom sugallni Haram felé, hogy kicsit visszafogja indulatait, de a vontatott lihegés közepette továbbra is vicsorog, idegesen tekergetve farkát. Gyűlöli a fajtájukat, ahogy az idegeneket is. Valahol mélyen talán ugyanúgy menekülne, ahogyan én. Félek.
Hajnalodik, a levegő egyre csak hűl, Rhem bundájához simulok, mancsával húz közelebb magához, én pedig hálásan pillantok fel rá. Idekint még egy mutánsnak sem könnyű átvészelni a hajnalt, noha sosem voltam veszélyben. Haram továbbra sem tért vissza, hamarosan pedig előmerészkednek az északiak. Tovább kéne állnunk... beleborzongok a gondolatba, nehezen akad mutáns, vagy bármi más, ami visszatarthatna egy ébenfarkast. Aludnom kéne, mégsem jön álom a szememre, csak bámulok a semmibe, várom sötét bőrű társam feltűnését, ám a nap már igen magasra kúszik fel, mikor arcomon érzem érdes nyelvének tapintását. Jól képen nyalt, hogy felébredjek végre. Felnevetek, és magamhoz szorítom pofáját, meglepetten pillantok fel lassú lihegését hallva.
- Haram?
Csend áll be, nem hallatszik semmi más, csak a halkan süvítő szél, és az apró vércseppek kopogása a repedező betonon. Teste ernyedten dől el mellettem, emlékeztetve a múltra, a jelenre, a jövőre. A vadonban soha senki nincs biztonságban.
Dühöngök, sírok, magamban már őrjöngök, mégis próbálom visszatartani a könnyeimet, ahogy közeledünk a tábor felé. Nem kéne itt lennem, az emberek után tőlük számíthatok a legkevésbé segítségre, még ha tudom is, hogy ők az egyetlenek, akik birtokában állnak az erőnek, hogy segítsenek Haramon. Vonszolja magát, súlyosan megsérült, néhány pikkelye alá szinte be lehet nyúlni, mégis hallgatásba burkolózik. Ha összegyűjt egy kis erőt, ernyedten próbál távolabb rángatni a mutánsoktól. Ellenségek, épp úgy, ahogy az emberek is, csak éppen veszélyesebbek. Mi pedig egyenesen a területükre sétálunk, akár a felkínált lakoma. Ajkamra harapok, és halkan káromkodok, már amennyire emlékszem még erre a nyelvre.
Az első, akit megpillantok, egy átlagos srácnak tűnik, a nyomában a húzottszeművel. Tudom, hogy Haramot fogják előbb észrevenni, de már egyikünk sem bírja sokáig. Nincs választásom. A mögöttem álló ébenfarkas dühödten fújtat, döbbent tekintetük pedig találkozik a sárga szempárral.
- Hé! - hívom fel magamra a figyelmet, lihegve nyújtom ki karjaimat az állat előtt. - A barátom megsérült... Segítsetek. Kérlek.
Kivörösödött szemekkel pillantok fel rájuk, csak ekkor veszem észre az időközben megérkezett két lányt.
- Kérlek! - könyörgöm ismét, de nem hagyom, hogy közelebb kerüljenek, amíg nem bizonyosodtam meg a szándékuk felől. - Vannak gyógyítóitok, ugye? Én... nem fordulhatok máshoz.
Próbálom sugallni Haram felé, hogy kicsit visszafogja indulatait, de a vontatott lihegés közepette továbbra is vicsorog, idegesen tekergetve farkát. Gyűlöli a fajtájukat, ahogy az idegeneket is. Valahol mélyen talán ugyanúgy menekülne, ahogyan én. Félek.
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Apr. 07.
Tartózkodási hely :
vadon
Ezra Holmes
Ellenálló
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
Érdekes egy napnak ígérkezik ez a mai. Az elmúlt pár hét leghidegebb hajnalára ébredt a tábor, de valahogy mindenki sokkal nyüzsgőbbnek tűnik, mint általában. Sőt, még én is szokatlanul feldobottan ébredtem. Magam sem tudom miért. Az ég acélszürke, jobb lesz még az eső elérkezte előtt megkezdeni a napot. Gyorsan megmosdok az ágyam mellett álló hordóból és magamra kapok néhány ruhát. A cipő sajnos kimarad, a múltkori kis incidens óta nem sikerült beszereznem egy új párat sem. Nem mint ha szükségem lenne rá, a bőrömet nem nagyon kezdi ki a talaj, vagy a törmelék. Magamra kapok egy kabátot és kilépek a szabadba. Jó érzés egy kis hideg szellőt érezni az arcomon. Felmarkolok két lándzsát és Kevin felé veszem az irányt. Néhány perc alatt oda is érek.
Közlöm vele, hogy hamar kapja össze magát, indulunk gyakorolni. Ha vadászni akar, akkor meg kell tanulnia rendesen fegyvert használni. A kezébe nyomom a könnyebbiket és a közeli folyópart irányába vezetem. Út közben felkapok egy vödröt is. Jó lesz hozni egy kis friss vizet.
Ahogy nézem, nem vagyunk egyedül úti célunkat illetően. Kim és Juno is pont arrafelé tartanak. Udvariasan, és tőlem szokatlan módon némi színnel a hangomban jó reggelt kívánok nekik és felzárkózom hozzájuk.
Már épp nyitnám a számat, hogy megkérdezzem Kevint, mi a helyzet Ariellel, amikor a szél egy ismerős szagot sodor az orromba. Néhány pillanatig eltart, mire felismerem. Egy sebesült éjfarkas. Nagyon szokatlan ez ilyen közel a táborhoz. Halkan megszólalok.
- Figyeljetek! Van itt valami…
Mondom és néhány méter után megpillantjuk a szag hordozóját. A sziklák eddig eltakarták őket, de jól gondoltam. Azonban a társa meglep. Egy fiatal fiú. A szavaitól egy kis meglepetés szalad át az arcomon, de hamar visszaváltok a megszokott semmilyen mogorvaságomra.
- A… barátod?
Kérdezem, de feltételezem, hogy az ébenfarkasra utal. Jó erősen beleszagolok a levegőbe és kiélesítem a hallásomat. Nem érzékelek több vadat, vagy mást a közelben. Így egyenlőre biztonságosnak ítélem meg a helyzetet, bár beállok a többiek elé és készenlétbe jól figyelek a környezetemre is.
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 05.
Tartózkodási hely :
Vadon
Jonathan Yeun
Polgár
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
weird day...
Ez a nap valahogy nem indul jól. Komolyan még a nap sem kelt fel, már nem tudok aludni, csak forgok igyekszem nem azon az oldalamon feküdni, ami sérült, mert amint súrlódi a lapockám, már szar a fekvés, így nyamvadt módon forgok össze-vissza. Ennek persze következménye is van, ami az, hogy lezuhanok a fekvőalkalmatosságomról, és csak idegesen rúgok a levegőbe. Komolyan nincs még egy olyan nyomorék ember a világon mint én, senki sem képes leesni, az ágyról, pont mikor sikerülne kicsit elaludnia. Mindegy... inkább kivánszorgok a kis szobámból, hogy körbenézzek. Ilyenkor nem sokan vannak fent még, az ég is egészen szürke, így ásítva egyedül indulok meg. Az emberek elmosódnak előttem, nagyon nem is akarok foglalkozni velük, aki most igazán érdekelne, az még nincs kint, pedig beszélnem kell vele. Jó lenne tudni, hogy ilyenkor kinek mi jár a fejében, mert azt tudom, hogy az enyém most teljesen üres. Itt töprengek mindenkin, de egy értelmes gondolatot sem tudok magamtól összerakni, valamiért teljesen befagyott az agyam, és ez már egy ideje így van, úgy egy két-három napja. Lehet azok a gusztustalan kígyólények zavartak be, de az is lehet, hogy csak az, hogy olyan sokat voltam Jonathan mellett, vagy nem tudom.
Az említett személyt meg is pillantom, majd a lándzsa szerű valamit fogva pislogok rá egy ideig, mert bevallom fogalmam sincs, hogy most komolyan vele menjek-e, vagy sem, de nem érdekel. Vele akarok menni, mert most nagyon semmit se tudnék itt kezdeni, szóval követem őt, akármerre megy, és a két hölgyeményt is megpillantom mosolyogva köszönök nekik, és kicsit meglepetten pislogok Jon-ra, mert a szokottnál normálisabb volt a hangneme, bár ezt lehet csak én vetten észre, annyira figyelek rá általában.
Mikor megszólal értetlenül pislogok, tudom, hogy a képessége miatt előbb feltűnnek neki a dolgok, de egy idő után, mi többiek is láthatjuk, énbmeg meglepetten pislogok a lény és a kisfiú láttán. Szavai meglepnek, nem hittem volna, hogy valaha is ilyet hallok kicsúszni bárki ajkain is, hogy egy mutáns állat, a barátja, bár tartanék én is magamnak, mondjuk egy füst macskát, de részemről ez kivitelezhetetlennek tűnik.
- Én gyógyító vagyok... mindketten megsérültetek? - nem tudom, hogy szabadna-e segíteni, vagy sem, de van valami ebben a gyerekben, aminek nem tudok nemet mondani, és én már ugranék is oda, hogy segítsek neki, de előbb tudnom kell, hogy mi van. Az állaton látszik, hogy nincs jól és nem tudom, hogy a fájdalmait tudnám-e enyhíteni, mivel állaton nem próbáltam, de a többi tudásom tudnám hasznosítani.
Az említett személyt meg is pillantom, majd a lándzsa szerű valamit fogva pislogok rá egy ideig, mert bevallom fogalmam sincs, hogy most komolyan vele menjek-e, vagy sem, de nem érdekel. Vele akarok menni, mert most nagyon semmit se tudnék itt kezdeni, szóval követem őt, akármerre megy, és a két hölgyeményt is megpillantom mosolyogva köszönök nekik, és kicsit meglepetten pislogok Jon-ra, mert a szokottnál normálisabb volt a hangneme, bár ezt lehet csak én vetten észre, annyira figyelek rá általában.
Mikor megszólal értetlenül pislogok, tudom, hogy a képessége miatt előbb feltűnnek neki a dolgok, de egy idő után, mi többiek is láthatjuk, énbmeg meglepetten pislogok a lény és a kisfiú láttán. Szavai meglepnek, nem hittem volna, hogy valaha is ilyet hallok kicsúszni bárki ajkain is, hogy egy mutáns állat, a barátja, bár tartanék én is magamnak, mondjuk egy füst macskát, de részemről ez kivitelezhetetlennek tűnik.
- Én gyógyító vagyok... mindketten megsérültetek? - nem tudom, hogy szabadna-e segíteni, vagy sem, de van valami ebben a gyerekben, aminek nem tudok nemet mondani, és én már ugranék is oda, hogy segítsek neki, de előbb tudnom kell, hogy mi van. Az állaton látszik, hogy nincs jól és nem tudom, hogy a fájdalmait tudnám-e enyhíteni, mivel állaton nem próbáltam, de a többi tudásom tudnám hasznosítani.
words: ××× •• notes: remélhetőleg elmegy, és bocsi a hossza miatt :/
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
egy érdekes nap
A reggel nem valami jól indult. Rögtön ahogy felkeltem az ágyból,a fejemet bevertem a kis polc sarkába, amin apró dolgaim vannak, mint pl a kedvenc könyvem, amit már sokszor kiolvastam, mert újat meg nem tudok venni.
A szerencsétlen balesetem után, kimentem a konyhának nevezett kis valamibe, ahol valami étel féleséget kerestem. El kell mennem vizet szerezni, és valami élelmet is. Fogytán van mind a kettőből. Felvettem a szokásos ruhámat, egy kopott, szakadt nadrágot, pulóvert, és egy kabátot is, valamint egy kissé már lyukas cipőt. A nagynéném még aludt, ezért csendben magamhoz vettem egy két dolgomat, meg egy vödröt, hogy abban hozhassak vizet, majd kiléptem a lakásból, és elindultam először a főtér felé, hogy megnézzem nincs-e szüksége valakinek rám.
Kicsit segédkeztem a téren a többieknek amiben kellett. Pár sebesült mutánst meg kellett gyógyítanom. Közben összefutottam Junoval, aki egy kedves barátom. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk el vízért meg élelemért. Jól jön, ha velem van, mert ha valami meg akarna támadni minket, ő el tud könnyen teleportálni mindkettőnket, én pedig meggyógyítani magunkat, de magamat nem tudom meggyógyítani sajnos.
Ahogy haladtunk a folyó felé, találkoztunk Kevinnel és Jonathannal. Mosolyogva köszöntem nekik vissza. Úgy látom vadászni mennek.
Kérdőn pillantok a húzott szemű barátomra amikor azt mondja, hogy figyeljünk, mert valami jön. tudom, hogy valami olyasmi a képessége, hogy megérzi már messziről a vadakat. Aztán megláttam azt amiről beszélt. Egy olyan 10 év körüli kisfiú jött, mögötte egy sebesült ébenfarkassal.
Türelmesen vártam ahogy közelebb ér hozzánk, majd segítséget kér tőlünk, hogy segítsünk neki. Úgy látom az ébenfarkas eléggé megsérül.
- Én is gyógyító vagyok. Tudunk segíteni neked. Csak a barátod sérült meg vagy te is ? - kérdeztem kissé aggódva.
Akárki akármit mond, nem utasíthatom vissza ennek a kisfiúnak a kérését. Látszik rajta, hogy mennyire szereti ezt az állatot, és mennyire aggódik érte. Állaton még nem igazán próbáltam az erőmet, de a mutánsoknál sikerrel járok, akkor remélem ennél az állatnál is be fog válni a képességem.
Bocsi a hossza miatt :/ igyekszem hosszabbat írni következőnek.
robb stark
Hozzászólások száma :
12
Join date :
2015. Apr. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Északi vadon
Kimberly Lehtinen
Gyógyító
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
Új nap, új feladatok, új veszélyek. Egyik olyan, mint a másik, mégsem lehet tudni sosem, melyik hajnal mit hoz magával pontosan. Ugyanakkor pattan ki a szemem, mint mindig, többnyire a nap állásából megítélve, és ugyanúgy zajlik a reggeli rutinom is. Mosdás, öltözés, megnézni, hogy lehet-e valami ehetőt lenyúlni, és le kéne jelentkeznem a vezetőnél, hogy mára milyen feladataim lesznek, de előbb be akarok iktatni egy kis kitérőt. A gyógyítók sátránál akarok ránézni a mutánsra, akit pár nappal ezelőtt menekítettem ki La Rochelle-ből. Semmi változás, erősödő pulzus. Ítélet: életben marad. Noha örülök, a helyzetemen ez egyelőre nem sokat segít, hiszen csak gyarapítottam a sebesültek, az ellátásra szorulók számát, és hogy a főnök szavaival éljek „nem kívánatos precedenst állíthat fel” ez az eset. Vitának ugyan lenne itt helye, de ott és akkor nem éreztem megfelelőnek ilyesmire az időpontot, úgyhogy csak hagyom azóta is, hogy lógjon a fejem felett a kivégző bárd, próbálván eldönteni, hogy érdemlek-e büntetést, és ha igen, milyet. Annyira azért nem aggaszt a helyzet. Azt tettem, amit adott körülmények között helyesnek ítéltem. Mi más alapján kéne cselekednünk ebben az embertelen világban…?
A gyógyítók között lebzselve szedem össze Kimet, vagy inkább hagyom, hogy ő szedjen össze engem, és úgy döntök, elkísérem vizet hozni. A gyógyítóknak talán még nálunk is fontosabb szerepe van a táborban, a képességeik azonban sokszor kevésbé hasznosak olyankor, ha egyedül kószálnak a vadonban, én pedig a bizonyos eset óta tudatosan gyúrok a képességemre – ha majdnem sikerült elteleportálnom valakit a városból a táborba (jó, úgy egy órányi táv híján majdnem…), akkor bátran kísérletezhetek a tábor környékén ilyesmivel. Hasznos lehet, ha tényleg nem csak a saját, de mások bőrét is menthetem…
A tábortól alig pár méterre találkozunk a szintén kifele tartó két fiúval, rutinosan üdvözlöm őket, de most nem foglalkozok velük túl sokat, a gondolataim egészen máshol járnak, már arra, hogy valószínűleg ma is be kell surrannom a városba, és mostanában egy kicsit jobban megvisel, hogy eleget tegyek a feladataimnak… mit is mondhatnék? Kételyeim vannak bőven azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes, és mi a nem. Noha nem mászkálhatunk figyelmetlenül és ábrándozva a vadonban, Jon jóval korábban figyel fel a veszélyre… vagy éppen a furcsaságra, mint én. Mindazonáltal gyorsan reagálok, Kimet a hátam mögé parancsolom, ahogy Jon is tenné Kevinnel, elvégre nincsenek ábrándjaim, az itteniek közül Jon után valószínűleg nekem jutott ki a legtöbb veszélyekből és küzdelmekből. Ami azonban a szemem elé kerül… azt még a mutánsok remek látásával sem tudom egészen megemészteni. Egy kisfiú, a semmiből előbukkanva. És egy… ébenfarkas? A gyomrom idegesen ugrik össze, ezekkel a dögökkel épp elég baja volt az olyan szerencsétleneknek, akik egyedül indulnak a tóhoz, főleg alkonyat táján. De hogy a gyerek mit keres az állathoz ilyen közel? Hát ezt fel nem foghatom, ugyancsak szokatlan látvány, hogy többet ne mondjak.
- Mielőtt bárki is hősködni kezdene most szólok, hogy csak egy embert tudok kivinni innen, ha úgy alakul – a többiek már feltették a szükséges kérdéseket, így én csak ennyit mondok nyugodt, ám fojtott hangon. Lehet, hogy mi négyen vagyunk, és csak egy sérültnek tűnő farkas van előttünk, de egy sebesült állat is veszélyes lehet, én pedig nem ugornék fejest a semmibe azonnal. Idekinn… sosem lehet tudni.
A gyógyítók között lebzselve szedem össze Kimet, vagy inkább hagyom, hogy ő szedjen össze engem, és úgy döntök, elkísérem vizet hozni. A gyógyítóknak talán még nálunk is fontosabb szerepe van a táborban, a képességeik azonban sokszor kevésbé hasznosak olyankor, ha egyedül kószálnak a vadonban, én pedig a bizonyos eset óta tudatosan gyúrok a képességemre – ha majdnem sikerült elteleportálnom valakit a városból a táborba (jó, úgy egy órányi táv híján majdnem…), akkor bátran kísérletezhetek a tábor környékén ilyesmivel. Hasznos lehet, ha tényleg nem csak a saját, de mások bőrét is menthetem…
A tábortól alig pár méterre találkozunk a szintén kifele tartó két fiúval, rutinosan üdvözlöm őket, de most nem foglalkozok velük túl sokat, a gondolataim egészen máshol járnak, már arra, hogy valószínűleg ma is be kell surrannom a városba, és mostanában egy kicsit jobban megvisel, hogy eleget tegyek a feladataimnak… mit is mondhatnék? Kételyeim vannak bőven azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes, és mi a nem. Noha nem mászkálhatunk figyelmetlenül és ábrándozva a vadonban, Jon jóval korábban figyel fel a veszélyre… vagy éppen a furcsaságra, mint én. Mindazonáltal gyorsan reagálok, Kimet a hátam mögé parancsolom, ahogy Jon is tenné Kevinnel, elvégre nincsenek ábrándjaim, az itteniek közül Jon után valószínűleg nekem jutott ki a legtöbb veszélyekből és küzdelmekből. Ami azonban a szemem elé kerül… azt még a mutánsok remek látásával sem tudom egészen megemészteni. Egy kisfiú, a semmiből előbukkanva. És egy… ébenfarkas? A gyomrom idegesen ugrik össze, ezekkel a dögökkel épp elég baja volt az olyan szerencsétleneknek, akik egyedül indulnak a tóhoz, főleg alkonyat táján. De hogy a gyerek mit keres az állathoz ilyen közel? Hát ezt fel nem foghatom, ugyancsak szokatlan látvány, hogy többet ne mondjak.
- Mielőtt bárki is hősködni kezdene most szólok, hogy csak egy embert tudok kivinni innen, ha úgy alakul – a többiek már feltették a szükséges kérdéseket, így én csak ennyit mondok nyugodt, ám fojtott hangon. Lehet, hogy mi négyen vagyunk, és csak egy sérültnek tűnő farkas van előttünk, de egy sebesült állat is veszélyes lehet, én pedig nem ugornék fejest a semmibe azonnal. Idekinn… sosem lehet tudni.
Hozzászólások száma :
18
Join date :
2015. Apr. 05.
Age :
35
Tartózkodási hely :
északi vadon
Juno Harper
Beolvadó
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerűen belemennek... gyanúsan könnyű volt, annak ellenére, hogy nem egy mutáns halt már meg a barátaim karmai által, és ugyanez igaz vissza is.... de nem akarok ezen gondolkodni. Normális körülmények között a közelükbe sem jönnék, de ez most más, tudom, hogy Haram nem élheti túl nélkülük... nem akarom elveszíteni. A legjobb barátom... A két gyógyító valóban valahogy kevésbé veszélyesnek tűnik, és kissé talán melegszívűbbnek is, meglepő, hogyan képesek életben maradni a vadonban. Bólintok a húzottszeműnek, majd reményteli pillantásomat emelem a felszólaló srácra.
- Én jól vagyok, Haramon segítsetek. Kérlek. - megfordulok, hogy az állat füléhez hajolva próbáljam suttogásommal megnyugtatni, de sárga íriszeit továbbra sem veszi le a mutánsokról, fáradtan prüszköl. Egyre kevesebb ereje van... magamhoz ölelem, mielőtt visszafordulnék.
- Fogalmam sincs, mi okozhatta... de jobb lenne, ha kevesen jönnétek közel. Nem szereti a mutánsokat.
Kivéve persze az ízüket... talán mégsem jó ötlet, de nincs más választásom. Odébb állok kicsivel, nyugtatóan simogatva Haram nyakát, hogy a gyógyítók közelebb léphessenek. A másik lány szavait nem tudom értelmezni, de nem sejtet túl sok jót... Merem remélni, hogy sötét bőrű barátom is tisztában van vele, mennyire nem volna ajánlatos rájuk támadnia. A hálát még én is ismerem, noha továbbra sem bízom bennük.
- Én jól vagyok, Haramon segítsetek. Kérlek. - megfordulok, hogy az állat füléhez hajolva próbáljam suttogásommal megnyugtatni, de sárga íriszeit továbbra sem veszi le a mutánsokról, fáradtan prüszköl. Egyre kevesebb ereje van... magamhoz ölelem, mielőtt visszafordulnék.
- Fogalmam sincs, mi okozhatta... de jobb lenne, ha kevesen jönnétek közel. Nem szereti a mutánsokat.
Kivéve persze az ízüket... talán mégsem jó ötlet, de nincs más választásom. Odébb állok kicsivel, nyugtatóan simogatva Haram nyakát, hogy a gyógyítók közelebb léphessenek. A másik lány szavait nem tudom értelmezni, de nem sejtet túl sok jót... Merem remélni, hogy sötét bőrű barátom is tisztában van vele, mennyire nem volna ajánlatos rájuk támadnia. A hálát még én is ismerem, noha továbbra sem bízom bennük.
Hozzászólások száma :
7
Join date :
2015. Apr. 07.
Tartózkodási hely :
vadon
Ezra Holmes
Ellenálló
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
Meglep, hogy a többiek ennyire könnyedén belemennek az egészbe. Én karba fonom a kezeimet és oldalra döntöm a fejem. Kissé elgondolkozva nézem a párost. Őszintének tűnik a srác, azonban hogy is lehetne bizalmam? Még akár egy kisgyerekben is. Mindenki hallott már történeteket ketrecbe zárt fajtánkbeliekről, vagy éppen mutánsvadász mutánsokról, akik testvéreik húsán élnek… Nem, én nem kezelem olyan könnyeden ezt az egészet, mint a többiek. Ismét kissé jobban fókuszálok a környezetünkre, még mindig nincs a közelben más bestia.
Kevin és Kim felé fordulok és bólintok.
- Nem érzek a környéken semmi mást, ha gondoljátok… - Majd újból a fiú felé fordítom a fejemet. – Kölyök, ha bármivel próbálkoztok…
A mondat befejezése helyett inkább elővillantom a számban lévő agyarakat. Nem vagyok erőm teljében, sőt… de egy ilyen állapotban lévő farkassal így is néhány perc alatt végeznék.
Ha a többiek odalépnek hozzájuk, én sem maradok a háttérben. Nem akarom, hogy valami váratlan helyzet felénk kerekedjen. Tüzetesebben megvizsgálom a lényt. A sebesülése ellenére szép és erős példány. Mi bánhatott így el vele? Az is meglepő, hogy ilyen jól tűri a fiú közelségét. Láttam már egy pár furcsa dolgot, és ez magasan közöttük van. Bár úgy tűnik képes kommunikálni vele, bizonyára a képessége által teheti ezt meg. Fiatal kora ellenére úgy tűnik jól kezeli. Odafordulok Ezrahoz és szinte feltűnésmentes elismeréssel nézek rá.
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 05.
Tartózkodási hely :
Vadon
Jonathan Yeun
Polgár
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
weird day...
Ennél furcsább helyzetbe nem is kerülhettünk volna abban biztos vagyok. Itt van ez a kisfiú, akit nem tudok hova tenni, egy ébenfarkas van mögötte én meg csak azon gondolkozom, hogy ezt, hogy hozták össze. Lehet a kisfiú erre képes? Vagy mi? Mondjuk nem ennek kellene a legfontosabb dolognak lennie, mivel megsérült a farkas, és a kisfiú, csak arra kért minket, hogy segítsünk rajta. Sokra nem megy velem, hogyha Kimberly is itt van, mert ő meg tudja gyógyítani, míg én csak a fájdalmát tudom enyhíteni, már ha tudom. Még állatokon nem próbálram ki a képességemet, mert eszemben sem volt megmenteni egy ilyen lényt, de annyira elesettnek tűnik, és a kisfiú is annyira szeretné. Bevallom parázok, de ez a feladatom, mégha nem is neki kell segítenem, de ezzel rajta is segítek. Hülye egy logika ez, de nekem eddig bevállt.
A fiú jól van, ez fontos dolog, az már nem jó, hogy nem tudja mi történt az állattal, de ez annyira nem is fontos. Csak elég durva, hogy valaki ilyen sebet.tudott ejteni egy ébenfarkason, ami nem egy egyszerű dolog, ezért is olyan meglepő ez a helyzet.
Minrha engedélyt adna Jonathan, ezért indulok meg, nem gyorsan, csakis lassan mellettem Kimberlyvel, és tényleg lassan megyek, eszem ágában sincs megijeszteji a farkast, még nem akarom, hogy valaki letépje a fejemet, mind csak azért mert segíteni akarok neki, csakbelsietem a mozdulataimat. Ezért is érintem meg óvatosan furcsa bőrét, aminek a tapintása nem a legjobb, de nem is olyan rossz, mint amilyebre ránézésre tűnik. Ha akarja letudja tépni a kezemet, mert nem tetszik neki valami, de érzem, hogy nagy fájdalmai vannak, amin igyekszem enyhíteni is, amennyire csak tudok.
A fiú jól van, ez fontos dolog, az már nem jó, hogy nem tudja mi történt az állattal, de ez annyira nem is fontos. Csak elég durva, hogy valaki ilyen sebet.tudott ejteni egy ébenfarkason, ami nem egy egyszerű dolog, ezért is olyan meglepő ez a helyzet.
Minrha engedélyt adna Jonathan, ezért indulok meg, nem gyorsan, csakis lassan mellettem Kimberlyvel, és tényleg lassan megyek, eszem ágában sincs megijeszteji a farkast, még nem akarom, hogy valaki letépje a fejemet, mind csak azért mert segíteni akarok neki, csakbelsietem a mozdulataimat. Ezért is érintem meg óvatosan furcsa bőrét, aminek a tapintása nem a legjobb, de nem is olyan rossz, mint amilyebre ránézésre tűnik. Ha akarja letudja tépni a kezemet, mert nem tetszik neki valami, de érzem, hogy nagy fájdalmai vannak, amin igyekszem enyhíteni is, amennyire csak tudok.
words: ××× •• notes: bocsi a hossza miatt :/
Hozzászólások száma :
31
Join date :
2015. Apr. 04.
Tartózkodási hely :
↷ wild
Kevin Moren
Gyógyító
Re: The newcomer - Kevin, Jonathan, Kimberly, Juno, Ezra
Egy furcsa nap
Szerintem egyikőnknek sem volt még egy ilyen napja az biztos. Nem értem ezt a helyzetet, hogy ez a kisgyerek mit keres egy ébenfarkassal?
Valami olyan képessége lenne amivel megérti az állatot, és ezért van az, hogy az állattal közel kerültek egymáshoz? Mert gondolom csak úgy magától nem hozza ide, hogy gyógyítsuk meg.
Én meg tudom gyógyítani, hisz az a képességem, de állaton még nem próbáltam sosem. Egyszer egy kisebb állaton igen, az sikerült, de nagyobb állaton fogalmam nincs, hogy sikerülne-e. De ki vagy mi lehetett aki ilyen sebet ejtett az állaton? Kész csoda az egész.
Lassan nagyon lassan Kevinnel megindulunk az állat és a kisfiú felé. Nem akarom, azt, hogy valamelyikőnknek baja essen. Meg tudnám gyógyítani magunkat, kivéve magamat.
Kevin lassan óvatosan megérinti az állat bundáját, hogy vannak-e fájdalma. Bár biztosan vannak, mert látom Kevin arcán.
Megvárom, hogy Kevin átvegye az állat fájdalmait, és elvegye a kezét a testétől, aztán odateszem a kezemet a sebe fölé, koncentrálok, és próbálom meggyógyítani őt, az erőmmel. Eltart egy ideig, de azt hiszem, hogy sikerül a művelet, mert eltűnt az állat testéről a nagy seb.
Felállok, és lassan visszasétálok Kevinnel az oldalamon a többiekhez. Remélem sikerült meggyógyítanom őt.
Figyelmesen figyelem a szemeimmel az állatot, hogy fel tud-e állni, és most mi lesz majd.
bocsi, hogy ilyen rövid lett :/
robb stark
Hozzászólások száma :
12
Join date :
2015. Apr. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Északi vadon
Kimberly Lehtinen
Gyógyító
Szomb. Május 02, 2015 5:45 pm by Kyran Thirgs
» Képesség foglaló
Szomb. Május 02, 2015 5:41 pm by Kyran Thirgs
» Avatar foglaló
Szomb. Május 02, 2015 5:26 pm by Kyran Thirgs
» I'm too weird to live but too much rare to die...
Szomb. Május 02, 2015 10:46 am by Agnes M. Abramova
» Elkészültem!
Kedd Ápr. 28, 2015 10:01 pm by Kyran Thirgs
» Nanda & Nestor
Vas. Ápr. 26, 2015 12:56 am by Nanda Zakharova
» Hogwarts - Huss és pöcc
Szer. Ápr. 22, 2015 2:57 pm by B. Feather Underwood
» Amon Academy
Szer. Ápr. 22, 2015 12:16 am by Kimberly Lehtinen
» Jour avec la magie
Kedd Ápr. 21, 2015 9:01 pm by Halla Knutsen