blow
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Legutóbbi témák
» Játékostárs kereső
Nanda & Nestor EmptySzomb. Május 02, 2015 5:45 pm by Kyran Thirgs

» Képesség foglaló
Nanda & Nestor EmptySzomb. Május 02, 2015 5:41 pm by Kyran Thirgs

» Avatar foglaló
Nanda & Nestor EmptySzomb. Május 02, 2015 5:26 pm by Kyran Thirgs

» I'm too weird to live but too much rare to die...
Nanda & Nestor EmptySzomb. Május 02, 2015 10:46 am by Agnes M. Abramova

» Elkészültem!
Nanda & Nestor EmptyKedd Ápr. 28, 2015 10:01 pm by Kyran Thirgs

» Nanda & Nestor
Nanda & Nestor EmptyVas. Ápr. 26, 2015 12:56 am by Nanda Zakharova

» Hogwarts - Huss és pöcc
Nanda & Nestor EmptySzer. Ápr. 22, 2015 2:57 pm by B. Feather Underwood

» Amon Academy
Nanda & Nestor EmptySzer. Ápr. 22, 2015 12:16 am by Kimberly Lehtinen

» Jour avec la magie
Nanda & Nestor EmptyKedd Ápr. 21, 2015 9:01 pm by Halla Knutsen

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (21 fő) Szomb. Ápr. 04, 2015 8:24 pm-kor volt itt.

Nanda & Nestor

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Nanda & Nestor Empty Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Pént. Ápr. 10, 2015 10:08 pm


Nanda & Nestor

New beginning

- 7243-as tanulmány és project. – kezd bele a fehér köpenyes férfi mellettem, ahogy a kezében tartja az aktámat.
- Nestor. – szólok közbe fennhangon és sértetten, van nevem is. A jutalmam egy szájba vágás az őrök egyikétől. Nyakamon fém karika, két oldal felé láncok kapcsolódnak hozzá, aminek a végén másik két őr is van. Kezeim is bilincsben, és a lábaim is, épp akkorra lánccal összekötve, hogy lépni tudjak, ha nem is nagyot.
Emberi fegyverek nincsenek náluk, az ellenünk használhatatlan, de a lábas kígyó karma átszeli a bőrünket. Én ugyan gyorsan gyógyulok és idővel a heg is eltűnik, de attól még használható ellenem, ahogyan a füstmacska mérge is, bár az nem bénítja le az egész testem, szemben más mutánsokkal.
Őreim természetesen karmokkal és méreggel is kellőképpen felfegyverezettek.
A kutató megköszörüli a torkát és folytatja.
- 7243-as számú alanyról a következőket kell tudni. Agresszivitása a…
- Megmondtam, hogy a nevem Nestor. Eros Nestor Panagopoulos! – dühösen sziszegem oda, mire megint megkapom a magamét a megszólalásomért. Ezúttal nem csak a képem verik be, füstmacska mérget fecskendeznek az állkapcsomba, aminek köszönhetően lezsibbad az egész képem és nem tudok megszólalni újra. Remek.
- Szóval. Agresszivitása általános állapotban a 10-es skálán 6.5-re tehető. Ingerlésre, provokálásra rosszul reagál, az érték olyankor 8.5-9.5-ig ugorhat. Embert nem ölt, arra való kísérletet nem tett ezidáig, de nem esélytelen, hogy megtenné, ha akadna rá lehetősége. – darálja le szárazon a fickó és szívesen hozzátenném én is a magamét, de már képtelen vagyok szóra nyitni a számat.
- Az alany a korábbi kutatójának személyével addiktív viszonyt alakított ki, kizárólagosan rá hallgat. Korábbi kísérleteit tekintve az elmúlt tíz év alatt többnyire együttműködő magatartást tanúsított, amennyiben a kísérletet a kutatója végezte, előtte kifejezetten elutasító és agresszív volt. – Adeleről beszélnek. Vele vajon mi lehet? Hová küldték? Mikor láthatom újra?
- Befogásakor egy ében farkas társaságában volt, személyes kapcsolat kialakítására képes a mutáns állatokkal, leginkább az említett fajjal. Irányítja őket, parancsol nekik, jellemzően kettőnek, öntudatlan állapotban azonban elveszíti a második alany felett a kontrollt. Sebei sokkal hamarabb gyógyulnak, nagyjából háromszor-négyszer rövidebb idő alatt a fajtájához képest, egyéb mutáns állat támadásokkal szemben is ellenállóbb társaihoz képest, mutáns állatfaja válogatja. Mellékelten megtalálja az eddig kísérlet alá vett állatokat és azt, hogy melyikre miként reagált ez az alany. – átnyújtja a kis barna hajó csajnak az aktákat, de nem hagyja abba a szövegelést.
- Szociális viselkedése fajtájának női egyedeivel szemben: szexuálisan aktív, a nőnemű mutánsok között kedvelt példány. Szaporodásra képes, de utódja nem született, a pároztatási kísérleteket az előző kutatója leállítatta. – nem vagyok állat! És ennek ellenére dühösen morgok a fickóra, de ennek következménye az, hogy rántanak egyet a láncaimon.
- Jutalmazással és megvonásokkal jól nevelhető. Azonban az átszállításakor megkísérelték megszöktetni, amely, mint láthatja kudarcba fulladt. Megbízhatatlan, folyamatos felügyelet alá kell vonni, a labor területét nem hagyhatja el. Minden egyéb információt megtalál róla a feljegyzésekben. Kölyök kora óta van itt, tökéletesen elsajátította a nyelvünket, nagyjából három évtizedes lehet a kora. – fejezi be végül a prezentációmat a kopaszodó fickó, majd várja az új kutatóm aláírását, hogy átvett.
A képem még zsibbad a méregtől, de az adag nem volt olyan nagy, így kezd múlni a hatása.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Szomb. Ápr. 11, 2015 11:43 am



Nestor & Nanda



Óriási kutatóbázist hoztak létre a városban. A feladata hivatalosan a mutáns állatok felderítése és a velük szembeni hatékony védelemre vonatkozó kísérletek lebonyolítása, de titokban más is zajlik idebenn. Valami, amit egyesek talán megvetnének és kegyetlenségnek titulálnának. Szívük joga. Ám amiről az ember nem tud, az ugyebár nem fáj.
Miattuk csinálunk mindent. Azért a nyolcezer emberért, akiknek menedéket nyújtottak ezek a tornyok. Valamiért még mindig így szokás őket emlegetni: nyolcezer. Pedig az ember gyorsan szaporodik. Huszonegy év pedig majdnem egy egész generáció. Egyszer ki fogjuk nőni a védett területet, a nyersanyagkészletünk talán még annál is hamarabb elfogy. Ezért minél hamarabb meg kell találnunk a módját, hogy odakint is boldoguljunk. Ehhez pedig kellenek a mutánsok.
Mint például ez a példány, akit épp most hoznak elém. Nemrég zártam le egy sikeres projektet, az alanyt más jellegű kutatás céljából átszállították tőlem, de a kerék nem áll meg. Máris kapok egy újat: a 7243-asat. Kimérten biccentek az őröknek, de nem mutatkozok be. A hely alapján tudják, ki vagyok. Csendben, komoly tekintettel hallgatom a rövid beszámolót, vagyis hallgatnám, ha az alany nem vágna folyton közbe. Eléri, hogy a felületes szemle után most először tüzetesebben is rápillantsak.
Valóban jó dolga lehetett eddig, a testén sehol egy karcolás, bőre szinte hibátlan, leszámítva az arcán húzódó heget. Miközben az adatait hallgatom, a pillantásom elidőzik ezen a titokzatos vonalon. Hamar meg is kapom a választ a néma kérdésre: gyorsabb regenerálódás. Ez érdekes. A kutatások egyik súlypontja egészen biztos, hogy erre helyeződik majd.
Az agresszivitáson nem csodálkozom, már az elmúlt jelenetből is látni, hogy nincs megfelelően betörve, nem szokta meg a totálisan alárendelt pozíciót, ez pedig bizonyára az előző kutatója hibája. Enyhén meg is emelkedik a szemöldököm, amikor az addiktív viszonyt említik, de leginkább akkor válik világossá a történet, amikor bizonyos kutatások leállításáról beszélnek. Ezek szerint kétoldalú kapcsolat volt. Nem csoda, hogy nem haladt semmire a projekt, ingatom a fejem egy apró, helytelenítő sóhaj kíséretében. Sosem értettem az ilyen embereket. Kutató létükre hogy mehetnek ilyen messzire egy mutánssal szemben? Hiszen ezek csak alanyok, tesztpéldányok, vadállatok...
Mintha csak bizonyítani akarná a gondolataimat, felmorran, a tekintetem pedig a paraméterei vizsgálata helyett ismét az arcára siklik. Dühös. Kifejezéstelen képet vág, hiszen az arcizmai zsibbadtak, de az rögtön látszik, hogy a szemei haragot és gyűlöletet sugároznak. Az őröknek ismét rántaniuk kell a láncokon, hogy nyugton maradjon.
Csodás... úgy látom, lesz dolgom vele. Aláírom, amit kell, majd átveszem az aktáit a férfitól, és ismét csak biccentek neki. Nem szokásom feleslegesen jártatni a számat. Elindulok a labor mélyén található cellák felé, és elvárom, hogy az őrök kövessenek. De hisz’ úgyis tudják a dolgukat.
Megállok az egyik üvegfalú helyiség előtt, és a megfelelő kombinációt használva kinyitom a zárat. Belülről teljesen fehér, ablaktalan gumiszoba, a folyosó felőli falát leszámítva, ami vastag, golyóálló anyagból készült, és csak kívülről látni be rajta, belülről hiába üveg, ugyanolyan rideg és átláthatatlan, mint a többi. A matracon és az anyagcsere folyamatokhoz szükséges berendezésen kívül szembántóan üres.
Szótlanul várom, hogy az őrök bevigyék az új foglyot, és miután mindennel végeztek, elhagyják a részleget. Az ajtó ugyan automatikusan visszazár, de a falakon belül maradok. Fürkésző szemeim az új alanyomra függesztem.
- Az első kutatást három óra múlva indítom, addig nem kötöm meg, hogy mit csinálj. Ha meg akarnál nevezni, Zakharova professzor néven megteheted – a keresztnevem szándékosan nem közlöm, nincs szüksége rá, hogy tudja. És nincs is más, amit így hirtelen meg kellene osztanom vele, így megfordulok, és távozási szándékom jeléül a kezem a megfelelő helyre illesztem.


Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Szomb. Ápr. 11, 2015 12:16 pm


Nanda & Nestor

New beginning

Átadnak, mint valami tárgyat. Nem először történik meg, de tény, hogy hosszú évek óta nem volt már példa arra, hogy másvalakivel dolgozzam, mint Adele-lel. Újabbat mordulok amikor a láncokat megrántják, hogy indulásra bírjanak a sterilen megvilágított falak között. Hosszú ideje z a környezet az otthonom, már nem is nagyon emlékszem arra, milyen, ha nem lámpák fénye, hanem a nap melege érinti a bőrömet.
Nem mulasztom el megnézni a doktornő hátsóját, ha már előttem járja mutatja az utat – nyilvánvalóan nem nekem, de az most mellékes – és hamarosan meg is érkezünk új „szobám” elé. Az előző sokban hasonlított ehhez, de sokkal több tárgy volt benne, igaz azokat az évek alatt kaptam. Azt viszont nem értem miért nem hozták át ide?! Kiérdemeltem őket és akarom is mindet.
Őreim bevezetnek a helyiségbe és leveszik a nyakpántot, de a kezeim és a bokáim fogságban maradnak egyelőre.
- Kívánja, hogy levegyük róla a bilincseket? – fordul egyikük a csinoska felé, én pedig felszegett fejjel nézek körbe – nincs nagyon mit látni – és megállok a helyiség közepén. A doktornő kívánalma szerint leveszik a bilincseimet vagy a helyükön hagyják és távoznak, nincs tovább dolguk itt.
A képem ugyan még zsibbad, de már egyáltalán nem olyan vészes mértékben, hogy lassan ne tudjak megint beszélni. Azt megvárom, hogy ő elmondja, amit akar, amikor jelzi, hogy távozna, utána lépek.
- Hó’ vanna’ a… a szuc… cuc… cuc-caim? – oké, hát a beszéd nem megy olyan jól, mint korábban, de remélem, azért megérti, hogy azt akarom tudni, hol vannak a cuccaim. Azt se érdekel, ha most idiótának néz, de próbáljon csak meg bárki úgy artikulálni, hogy közben alig érzi a nyelvét és az arcát, az ajkakról már nem is beszélve.
Még közelebb merészkedek és a tekintetét figyelem. Tudom, hogy korábban alaposan megnézett, kéklő íriszeimet éppen úgy, ahogyan a heget a képemen, amit még az egész katasztrófa előtt szereztem. Ez az egyetlen sérülésem, ami nem tűnt el, mert még a mutálódás előtt történt. Adele legalábbis így magyarázta, nekem meg nem volt okom kételkedni a szavaiban.
- Ak’… aka’om ő… őket. – szusszanok még egyet és finoman megérintem a nő karját. Nincs bennem támadó szándék, csupán tudni szeretném mikor kapom vissza, ami az enyém.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Szomb. Ápr. 11, 2015 2:07 pm



Nestor & Nanda



Hallom magam mögött a tompán visszhangzó lépteket, és olykor-olykor a láncok csobogó csörrenését. A fülem már hozzászokott ehhez a fajta zajhoz, húsz éve, hogy a labor és a szűk környezete jelenti a lakhelyem, otthonomnak azonban még egyszer sem neveztem. A szememnek is természetes a különböző bilincsek és láncok jelenléte az állatok és mutánsok féken tartása végett, mintha ez is a ruházatuk része lenne. Rég nem gondolok már bele, hogy a funkció mellett érzetekről is lehet szó.
- Hagyják rajta – hangom talán keménynek tűnik, ahogy kiadom a parancsot, de számomra ugyanolyan megszokott és határozott, mint mindig, amikor dolgozom. Nem szokásom kockáztatni. Ha később esetleg szó is lehet arról, hogy megszabadítom a tagjait, azt ki kell érdemelnie. Egyelőre azonban ismeretlen a számomra. Ráadásul nem is a legjámborabb fajta, ahogy az eddigiek alapján megfigyelhettem. Nem mintha nem tudnám megvédeni magam vele szemben, de mindennek megvan a maga rendje és ideje. Úgy vettem észre, hogy nagyon is nevelésre szorul.
Így csak a nyakpántjától fosztják meg az alanyt, a bilincsek kulcsáért azonban nyújtom a kezem. Bele is illesztik, mielőtt távoznának. Megosztom vele, amiről úgy vélem, egyelőre tudnia kell, majd megfordulok, és távozni készülök. A hangja azonban megállítja a mozdulatom. Hallom a tompa fémhangot is, ahogy közelebb lép, és reflexszerűen visszafordulok. Nem lehetek biztos benne, hogy nem akar megtámadni.
A tekintetem az övével találja szemben magát, egyáltalán nem habozik belenézni. A természete büszke, ez első ránézésre is látszik. Egyelőre viszont nem teszek semmit, hiszen megállt, igaz túlságosan közel jött, de a bilincsek miatt nem tehet olyat, amit ne tudnék kivédeni. Bár a szavai alig érthetők, tudom, mire gondol. Elégedetlen.
Mielőtt azonban válaszolhatnék, még egy lépést közelít, ujjai pedig meztelen karom után nyúlnak. Tekintetem követi a mozdulatát, és hamarosan meg is érzem az érintést, de megvárni nem várom meg, mi a célja vele. Másik kezem nyomban megragadja a csuklóit összekötő láncot, és határozottan lerántom, egészen addig, amíg a válla és karizmai megfeszülnek, és nem engedik lejjebb húzni a bilincset. Egy idő után megakad a levegőben, karhosszát tekintve a markom pedig az ágyékánál áll meg, a mozdulat hevében kezem akaratlanul a nadrágjához ér, de ha már így alakult, nem is húzom el riadtan, mint egy kislány. Azt akarom, hogy engedelmeskedjen nekem, és ez csak úgy fog menni, ha a határozottságomat egy pillanatra sem látja megingani.
A cél persze teljesül, a lánc vonja magával az ő kezeit is, így lesiklik rólam a tapintása.
- Szóval a cuccaid hiányolod? – szólok most először hozzá, úgy, hogy közben a szemébe nézek. Nem nehéz, hiszen alig van köztünk távolság.
- Azok sajnos nem fognak átkerülni ide. Itt minden az én akaratom szerint történik, lényegtelen, hogy te mit akarsz – közlöm vele szárazon, és hogy nyomatékot adjak a kijelentésnek, ujjaim megmozdulnak, és szorosabbra fogják a láncot. Kézfejemen súrlódik ruhája anyaga, bütykeim neki-nekinyomódnak altestéhez.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Szomb. Ápr. 11, 2015 2:56 pm


Nanda & Nestor

New beginning

Nem tölt el nagy örömmel – kicsivel sem –, hogy a láncok rajtam maradnak. Már rég volt, hogy folyamatosan béklyóba zártak volna. De ez mégsem akadályoz meg abban, hogy a csinoska után lépjek és megkérdezzem tőle, hogy mikor kapom vissza azt, ami az enyém. Szavaimat nyomatékosítva vagy inkább a figyelmét kivívandó meg is érintem a kaját, a láncok csörgésének hangjától kísérve.
Csakhogy hirtelen mozdul és rántja le a két kezemet a láncnál fogva, amire nem mondhatni, hogy számítottam volna, így a meglepetés erejével bejön a számítása. Erősebbek vagyunk az egyszerű embereknél, így akár vissza is ránthatnám a karomat, de nem lenne sok értelme, azt már megtanultam, hogy a fehér köpenyesekre nem éri meg rátámadni különösebb ok nélkül, mert a végén én szívok vele. Persze, elborultabb perceimben megfeledkezem eme bölcsességről és olyankor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem kellene visszatámadnom.
Ujjai érintenek a nadrágomon keresztül és ezzel egyértelművé teszi számomra, hogy ő sem más, mint a többiek voltak. Tekintetem az övébe fúródik és nem eresztem pillantását.
- Mié’t? – mármint nem az érdekel, hogy miért az akarata szerint történik itt bármi is, hanem az, hogy miért nem kapom vissza azt, ami az enyém? Miért tagadja ezt meg tőlem?
Szorít a fogásán és ezzel még inkább megérint az ágyékomnál. Hát ezt akarná? Ennyire nem kellene burkoltnak lennie.
Előre mozdulok a csípőmmel, jelezve, hogy vettem az adást és bár lent tartja a kezeimet, azért felé lendülnek azok, hogy megérinthessem az ő csípőjét. Apró, csibészes mosolyra húznám ajkaimat, ha nem zsibbadna még a képem, így azonban csak az arcom bal oldalán lévő heg mélyül el, ahogy nehézkesen próbálnak engedelmeskedni az idegek és izmok az képemen.
- Mit aka’sz azé’, hogy vissza ka’jam? – fogalmaznék én cifrábban is, de egyelőre maradjunk meg annál, hogy ennyi megy, nem több. Hamarosan teljesen el fog múlni a méreg hatása.
Közelebb hajolok hozzá és íriszeim elengedik az övéit, lejjebb vándorolnak az ajkáig és azokat kezdem el fixírozni.
- Mit ke’ csiná’nom? – megengedek magamnak még egy kis dörgölőzést is a kacsójához. Kellenek a cuccaim, megdolgoztam értük, megérdemlem őket és hozzám tartoznak. De azt továbbra sem értem, hogy miért vette el ez a nő őket, elvégre nem is ismer, nem tettem olyasmit, amiért ezt érdemelném.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Szomb. Ápr. 11, 2015 6:12 pm



Nestor & Nanda



Veszi a bátorságot, és megérinti a karom. Nem tudom, támadni akart-e, vagy... ha nem, akkor elképzelni sem tudom, mi vette rá erre a lépésre, de eszem ágában sincs megvárni, amíg kiderül. Megragadom a láncát, és erősen lerántom a csuklóit, számolok vele, hogy esetleg tanúsít némi ellenállást, hiszen tudom, hogy alapvetően erősebb nálam. És nem csak azért, mert nő vagyok, ő pedig férfi. Tanultam önvédelmet, egy ilyen világban ez elkerülhetetlen, egyetlen férfinak sem lennék könnyű, védtelen préda.
Az ok itt pontosabban az, hogy mutáns, és mint olyan, a fizikai ereje is megnőtt egy emberéhez képest. Nem is jönnék be a cellájába segédeszközök nélkül, még így sem, hogy meg van bilincselve. Nem kockáztatok. Volt alkalmam megtanulni, hogy a kutató sosem bízhat meg a kísérleti alanyában, az bármikor ellene fordulhat. Eszemben sincs úgy járni, mint az apám.
Azonban minden másodpercek kérdése csupán, a gondolataimat az az apró észrevétel pukkasztja ki, hogy a mozdulat hevében hozzáértem a nadrágjához. Nem volt szándékos, de ha már így alakult, nem veszem el a kezem. Előbb-utóbb úgy is meg kell tanulnia, hogy minden téren én vagyok az úr. Azt teszek vele, amit csak akarok.
A cuccait pedig nem véletlenül nem szállíttattam át. Meg is lepődtem, hogy ennyi „ajándékot” szerzett. De most már erre is tudom a magyarázatot: az előző kutatójával folytatott érzelmi viszony. Még mindig felháborít, hogy hogy lehetett ennyire felelőtlen az a nő. Itt nem lesz ilyesmi, új helyre került, ezt neki is tudomásul kell vennie, az elsődleges cél pedig a kutatás sikeressége, nem az ő kényelmi állapota, viszonya vagy bármi ilyesmi. Elégedjen meg azzal, ami van. Elvégre nem kell a földön aludnia, mint az állatoknak.
- Mert ez nem egy hotel. Itt semmi sem a tiéd, maximum, ha úgy döntenek, hogy használhatod – szúrom a szeme kékjébe a pontos választ, ha már ilyen közel van. Ahhoz képes, hogy mutáns, egészen szép színe van.
Szorítok a lánc fogásán, hiszen az őrök azt mondták, a viselkedése provokálásra kiszámíthatatlan. Attól függetlenül pedig, hogy az iménti szavakat nem annak szántam, az a gyanúm, hogy neki nem fog tetszeni. Felkészülök hát az esetleges agresszív viselkedésre, de ehelyett valami egészen más történik. Annyira váratlanul ér, hogy néhány pillanatra nem is tudok reagálni.
Felém löki a csípőjét, félreérthetetlen jelet küldve ezzel szándékairól. Ledermedek. A gyomromban azonnal összeszorul valami. Ahogy ujjai lassan haladva mozdítják el a láncot makacsul egyenesben tartó kezem, és a derekam felé közelítenek, realizálódik bennem, hogy nincs annyi erőm, hogy távol tartsam. Mikor felém hajol, és lejjebb is közelebb dörgölőzik hozzám, íriszeim egészen kitágulnak a döbbenettől.  Ez meg mit akar?  Hogy meri?
De a rebbenésnyi zavartság vagy riadalom alig néhány másodpercig tart csupán, aztán elönt a düh. Nem is tudom, rá vagy magamra vagyok-e mérgesebb, hogy így kizökkentett. Pedig nem volt agresszív, mégis elérte, hogy egy pillanatra megijedjek tőle. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Sem neki.
Ahogy magamhoz térek, hirtelen lökök rajta egyet, és a meglepetését valamint a saját lendületemet kihasználva nekinyomom a falnak. Hogy biztosan nyugton maradjon, pedig jobbommal előrántom az övemen tartott, viszonylag kis méretű kést, és a nyakának szegezem.
- A helyedben nem mozdulnék, lábas kígyó karmából készült a pengéje, ami tudtommal elég jól hasítja a bőröd, de akár ki is próbálhatjuk, igaz-e a jelentés.
A szemeim szikráznak a dühtől, bal kezem pedig még mindig a kezeit fogva tartó láncot szorítja.
- Még egy ilyen próbálkozás, és nem fogok habozni – sziszegem, és a tekintetem ismét az övébe mélyesztem, hogy megbizonyosodjak afelől, megértette-e.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Szomb. Ápr. 11, 2015 6:58 pm


Nanda & Nestor

New beginning

Annyit sikerül leszűrnöm, hogy ez a nő egyáltalán nem kedvel, pedig nem is ismer. És nem csak a hanghordozása és a válasza az, ami ebben megerősít, de a tekintete is olyan, amivel legszívesebben felnyársalna. És azt sem felejti el tudatni velem, hogy nem áll szándékában visszaadni, ami az enyém.
- Tolvaj! – sziszegem, már amennyire erre képes vagyok még mindig zsibbadó képpel. Azt pedig nem kötöm az orrára, hogy fogalmam sincs, milyen is egy hotel. Belülről egyet sem láttam soha, arra az időre meg olyan nagyon nem emlékszem vissza, ami még a katasztrófa előtt volt. Pedig kívülről biztosan láttam olyat, de akármennyire is próbálom, nem tudom felidézni.
Nem tudom, hogy pontosan mit is akar tőlem, de azt egyértelművé teszi, hogy meg akar érinteni az ölem tájékán, hiszen most is ott matat, ahogy a láncokat fogja és nem húzza el a kezeit. Talán szereti az ilyesféle játékokat. Nekem igazából nem számít, ha ezt akarja, ezt kapja, csak adja vissza, ami az enyém.
De a reakciója nagyon más, mint amire számítottam. Látszik a tekintetén, hogy megdöbben egy pillanatra. Felé lököm a csípőm és a dereka után nyúlok, de ahelyett, hogy egyértelműsítené a vágyait és az óhaját, dühös lesz. Látom rajta és egyébként is nehéz volna nem észrevennem, főleg, ahogyan a falhoz présel.
Szúrós, szűkre vont tekintettel méregetem, ahogy a nyakamhoz szegezi a kést. Csendben hallgatom végig és mostanra kezdem elveszíteni a hidegvérem én is, de nem teszek semmi meggondolatlant. Ahogy befejezi a mondókáját, előre nyomakszom annyira, hogy a kése megvágja a bőrömet.
- Azt hiszed nem szabdaltak már fel ilyennel ahhoz elégszer, hogy többé ne félemlítsen meg? – én is meglepődve tapasztalom, hogy már nem okoz nehézséget a szavak artikulált kiejtése, bár tény, hogy a hangomon és a beszédképzésemen még hallani, hogy valami nem oké.
- Te értél hozzám úgy, hogy tudjam, az ágyadba akarsz. És most dühös vagy, mert a várt reakciót produkáltam? – bár nem mondom, van bennem is düh, de meglepettség is, ami azt illeti nem is kicsi. Még sosem utasítottak el, pláne nem így és abszolút nem értem, hogy mit is akar tőlem.
Visszahúzódok, fejem a gumifalnak ér és a kés is elhagyja a bőröm, nyomán pedig vörös vércsík marad, amiből kibuggyan jó néhány csepp és kezd el lefelé szánkázni. Lassan kezem el felemelni mindkét kezem egyszerre – a bilincs miatt – aminek a láncát még mindig a kezében tartja. Láthatja, hogy nem támadni akarok, pontosan azért mozgok lassan, mert nem ez a célom, csupán azt szeretném, ha ellépne tőlem.
- Megértettem. – mordulok halkan és némiképp sértetten is az elutasítása miatt. A seb a nyakamon nem mély és ami azt illeti el is kezdődött összezáródni, így a vérzés is megszűnt.
- Szeretném visszakapni a dolgaimat. – jegyzem még meg, feltéve, ha elenged, de ott maradok a falnál. Összezavarodtam, mert Adele mellett ilyet sosem tapasztaltam. Miért jelez teljesen máshogyan, ha nem akarja, amire felkért a mozdulataival?
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Szomb. Ápr. 11, 2015 10:39 pm



Nestor & Nanda



Egészen jól fogadja, hogy nem fogja visszakapni a dolgait, legalábbis a beharangozott agresszivitáshoz képest. Nem támad, úgy tűnik, van annyira előrehaladott, hogy képes kezelni a dühét, jelenleg legalábbis még a tűréshatárán belül marad.
Mást tesz helyette.
Ami utólag belegondolva lehet, hogy az én hibám, de ez ebben a pillanatban nem jut eszembe, csak azt fogja fel az agyam, hogy mutáns, erősebb nálam, és úgy közelít felém, mint egy ösztönét csillapítani készülő állat. Én pedig megijedek tőle egy pillanatra, és inkább védekezésből, semmint támadásból lököm neki a falnak, és szorítom a torkához azt a kést. Fogalmam sincs, hogy ő mennyit fog fel ebből az egészből, nem tudom, mik voltak a szándékai, de arra tanítottak, hogy sose várjam meg, hogy mi sül ki egy számomra kedvezőtlenül induló szituációból. Máshogy nem fogom tudni megvédeni magam.
Meglepetésemre belehajol a késembe, és szándékomon kívül megvágom a bőrét. A vércseppek lustán gördülnek le megfeszült inai mentén. Magára vonzza a tekintetem, pedig tudom, hogy nem lenne szabad levennem róla a szemeimet.
- Nem tudom, mit tettek veled, de ha nem engedelmeskedsz nekem, hidd el, tudok rosszabbat mutatni. – A hangom elhalkul, már-már suttogósra válik, de az éle és a komolysága megmarad. Nem szeretek fenyegetni, elvégre én nem az erőszak emberének szerződtem; kutató vagyok, de attól tudatnom kell vele, hogy mi fog következni, ha dacol velem, és nem teljesíti a parancsaimat, mi több, ha ellenem fordulna. Ezt pedig úgy kell előadnom, hogy hihető is legyen.
Annak azonban nem örülök, hogy már nem tartja féken a penge. Nem fél tőle, ezt most demonstrálta az orrom előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy tényleg ki kell találnom valami más módszert, amivel hatást gyakorolhatok rá.
A tekintetem a nyakáról visszatalál az övéhez, és próbálok minél inkább úgy nézni, mint akinek a szavában eszébe se jusson kételkedni.
- Titeket mutánsokat – ejtem ki különös hangsúllyal a szót – már ennyi is puszta ösztönlénnyé változtat? És még azt mondjátok különböztök az állatoktól?
Lassan emeli fel a kezeit, jelezve talán, hogy nem támadásra készül, én pedig eleresztem a láncot, és a nyakától is visszavonom a kést, de egyelőre még nem teszem el. Hátralépek előbb egyet, majd kettőt, most veszem csak észre, hogy a mellkasom kicsit szaporábban mozog, mint kellene. Megpróbálom teljesen stabilizálni a légzésemet... a francba, tényleg megijesztett az előbb.
- Ahhoz előbb bizonyítani is kell – jut eszembe, hogy ez talán még a segítségemre lehet a kutatások során. Nemsokára kezdődik is az első vizsgálat. Nagyban megkönnyítené a dolgom, ha nem ütköznék lépten-nyomon ellenállásba.
Ezt mindegy zárszónak is szánom, miután megbizonyosodok afelől, hogy nem támad meg, visszamegyek az ajtóhoz, és kilépek a folyosóra.
- Két és fél óra múlva kezdünk – illesztem a helyére a zárat.



Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Hétf. Ápr. 13, 2015 11:11 am


Nanda & Nestor

New beginning

- Valóban? – dacosan kérdezek vissza, még mindig a pengével a bőrömben. Nem tudom, hogy mit akar vagy mire is képes ez a csinoska, de az tény, hogy majd’ két évtized alatt épp elég dolgot műveltek velem ahhoz, hogy ne rémüljek halálra.
A fájdalmat megszoktam, a bezártságot is, hiszen ez az egész életem, mint ahogyan az, hogy vizsgálgatnak és kísérleteznek rajtam, én ebben nőttem fel. Nem ismerek már mást.
Míg a nyakam nézi, majd újra a tekintetem találja meg, addig én végig a szemeit figyelem, az arcvonásait, a reakcióit. Nem viccel, de én sem, így legalább tiszta, hogy nyílt lapokkal játszunk.
A következő kijelentésére, avagy kérdésére azonban felhorkanok.
- Több vagyok, mint egy ember. – szegem fel a fejem morogva a szavakat, és nem törődök azzal, ha a penge esetleg még jobban megvágna.
Lassan emelem fel a kezeimet és a falnak támasztom a fejem, jelezve, hogy nem fogok rátámadni. Kutató pillantással figyelem a csinoskát ahogyan hátrább lép. Mellkasa gyors egymásutánban emelkedik és süllyed; ezt meg mégis mire véljem? Fenyeget és úgy tűnik, mintha ő lenne megijedve. Teljesen ellentmondásos jeleket küld, amivel abszolút összezavar.
Amikor az ajtó felé indul, úgy mozdulok én is, hogy végig szemben maradjak vele, de közelebb már nem megyek.
- Már régen kiérdemeltem őket. – minden, ami az enyém, azért megdolgoztam, jogosan akarom visszakapni. Nem értem, hogy miért lopja el tőlem, ami egyértelműen nem az övé.
- Már alig várom. – mormogom az orrom alatt, egyáltalán nem azt érzékeltetve, hogy valóban így éreznék, és megvárom, amíg kattan a zár. Nem látok ki az üvegen, de ettől függetlenül odasétálok hozzá és két tenyeremet a hideg felületre teszem. Közel hajolok, hátha így átláthatok a felületen, de nem járok sikerrel. Lassan elhajolok az üvegfaltól és el is lépek onnan. Az ágyhoz sétálok és leülök rá. Magam elé meredve gondolkozom és Adele körül forognak a gondolataim. Fogom még látni? Érdeklem még? Meg akar majd látogatni?
A kicsordult vér a bőrömre szárad és húzza is azt, de nem nyúlok hozzá, már megszoktam ezt az érzést. Ahogyan azt a viszkető bizsergést is, ami jelzi, már gyógyul az ejtett seb.
Oldalra dőlve nyúlok ki a fekhelyemen, lábaimat felpakolva, majd befordulok a fal felé, hogy kívülről csak a hátamat lehessen látni. Lehunyom a szemeimet, aludni azonban nem tudok, most még túl sok minden jár a fejemben. Pontosabban inkább egy valami, vagyis valaki. Számtalan kérdésem van, amit sosem tehetek fel senkinek. De ezeket hamarosan kiszorítja valami egészen más, sokkal egyszerűbb és kellemesebb emlékkép. Csupasz, érzéki női test, egy élénken meglévő érzés, ami szinte követeli, hogy saját ágyékomhoz érjek.
Az idő számomra sok mindent nem jelent, öt perc vagy két és fél óra, teljesen mindegy, nincs órám és hosszú ideje nem tudom már megmondani, hogy az idő, hogyan telik. Annyi biztos, hogy nem most kezd velem a csinoska, mert ezt mondta. Így aztán a legnagyobb nyugalommal fordítom a fennmaradt időt – legyen az bármennyi – magamra.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Hétf. Ápr. 13, 2015 2:01 pm



Nestor & Nanda



- Valóban. – Zárom rövidre ezzel a témát, most nem célom kifaggatni arról, mi mindennek is vetették eddig alá. Majd úgyis megtudom az aktáiból. Egész vastag tömb, jó kis esti olvasmánynak tűnik.
A nyakából kicsorduló vérre azonban nem tudok nem odanézni, pillantásom körbetapogatja a sérült területet, majd figyelmem a feszítéstől kidagadt inakra kalandozik. A nyaka erős, ádámcsutkája finom árnyékot vet napfénytől elszokott, halvány bőrére, izmai szinte szememmel is kitapinthatók; milyen... de inkább megszakítom a gondolatot, és a pillantásomat visszakormányozom a tekintetébe. Dacosan néz vissza rám.
A szavaimra felhorkan, és felszegi a fejét, büszkén, talán sértetten is, a pengém ezzel még jobban belefúródik a testébe. Mikor világossá válik számomra, hogy ettől függetlenül még mindig nem akar rám támadni, visszább vonom a késem. Hiszen eredendően sem akartam megvágni, most még nem, csupán rá akartam ijeszteni, hogy tudja, hol a helye. Erre azonban úgy tűnik, nagyon másfajta módszert kell kitalálnom. Ez világos. Az efféle fájdalmat bizonyára megszokta már. Ami persze csak sovány illúzió, az ember sosem szokja meg a fájdalmat, az érzés mindig megmarad, maximum a tűréshatár emelkedik meg.
Ő azonban nem ember... és nem is érdemli meg, hogy akként gondolkodjak róla. Erről ő maga is igyekszik biztosítani. Lassan felemeli a kezét, én pedig hátralépek tőle.
- Vagy kevesebb – szúrom le a karót, az adandó másik lehetőséget, látszólag állásfoglalás nélkül, de érezni, hogy mi a véleményem. Ez olyan tipikus... többnek hiszik magukat, csak mert a testük alkalmazkodott a kinti veszélyhez, de valójában csak a primitív ösztöneik fejlődtek. Minden másban, ami megkülönböztet minket az állatoktól, messze elmaradnak tőlünk.
- Ami eddig volt, az itt nem számít többé. Szokj hozzá a gondolathoz – nézek még egyszer a szemébe, majd rázárom az ajtót. A csöndben visszhangzik a kattanás, és ismét bent reked élete szűkös falai között, számomra helyreállt a rend, mégsem mozdulok el a cellája elől. Fogalmam sincs, mire várok, talán a kíváncsiság dolgozik bennem, de látni akarom úgy is, hogy nem tudja, hogy figyelem.
Látni akarom, hogy dühöngeni kezd-e, így könnyítve a veszteség feldolgozását. A szavaim nyomán most már egyértelművé kellett, hogy váljon számára, immár áttörhetetlen falak választják el a tegnapjától. Itt minden új és ismeretlen lesz számára, mindenért újra meg kell dolgoznia, a változáshoz pedig hozzá kell szoknia, és el kell viselnie. Minél hamarabb, annál inkább megkönnyíti a saját dolgát.
Ám meglepetésemre nem tesz ilyesmit. Az üvegfalhoz lép, alig két lépés távolságot szorítva közénk, a tenyereit a hűvös lapokhoz érinti, és engem néz. Legalábbis pontosan úgy bámul a semmibe, mintha láthatná a tekintetem. Fogalmam sincs, mi rejtőzhet íriszei kékje mögött.
Ugyanez a kék tekintet bámul vissza rám, amikor belép a laboromba, én pedig odalépek hozzá, hogy átmenetileg levegyem róla a bilincseket. Projektvezetőként ez a saját birodalmam, ugyan senkinek nincs megtiltva, hogy belépjen, általában mégis csupán én tevékenykedem idebent. Szeretek egyedül dolgozni, a saját módszereimmel, utálom, ha körülöttem lihegnek, és beleszólnak abba, mit csinálok.
- Figyelmeztetlek, ha bármivel próbálkoznál, itt a laborban számos módszer áll rendelkezésemre, hogy hatástalanítsalak. Ezen felül az őrök miatt nem juthatsz ki élve a folyosóról – miután közlöm vele a mondandómat, megvillantom a kulcsot, várva, hogy ha megértette, nyújtsa felém a karjait. Ha megteszi, óvatosan leguggolok elé, és a lábainál is szétkattintom a bilincset.
- Most pedig vetkőzz le. - egyenesedek fel előtte.


Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Hétf. Ápr. 13, 2015 3:13 pm


Nanda & Nestor

New beginning

Nem okoz meglepetést azzal, hogy kevesebbnek néz magánál. Pedig nincs igaza. Tudom, hogy azért vizsgálnak minket, hogy rájöjjenek a titkunkra, pedig nincs itt semmi titok. Csupán tovább fejlődtünk és ez nem tetszik az embereknek. Adele elmondta ezeket és mi oka lett volna arra, hogy hazudjon nekem? Jobban ismer, mint bárki és én is ismerem őt, egészen biztosan igazat mondott mindig és ebben a hitemben nem tud megingatni még ez a kis csinoska sem.
Egyáltalán nem tetszik, hogy nem érti, én már megdolgoztam azért, ami az enyém. Hosszú éveket adtam az életemből értük és most csakígy elveszi őket? Tőle még úgy tűnik sosem vették el a munkája eredményét, mert különben biztosan nem tenné ezt.

Miután magamra hagy a gondolataimmal és a játszadozásommal, valamikor – még épp azelőtt, hogy nekem jó lehetne – megzavarnak azzal, hogy behozzák a kajámat. Így kénytelen-kelletlen, de abba kell hagynom, amit csinálok. Viszont éhes is vagyok, szóval ahogy lepakolják a tálcámat és magamra hagynak, megeszem az ételt, hogy aztán valamivel később értem jöjjenek azzal, hogy átkísérnek a laborba. Nem mondom, hogy nem bántam volna, ha van még időm csendes és nyugodt magányomban, de úgy tűnik a csinoska máris hiányol.
Nem ellenkezek, amikor átkísérnek és leparkolnak a számomra már olyan jól ismert környezetben. Végignézek a csinoskán és a figyelmem a kulcsokra irányul, majd a tekintetét kezdem el figyelni.
- Miért feltételezed, hogy ki akarok menni innen? – nem értem, hogy miért ez az első gondolata. Tudja jól az aktámból, hogy még gyerekkoromban kerültem ide, miért akarnék visszamenni a Vadonba, amit egyáltalán nem is ismerek?!
- Régebb óta élek ebben, mint te, pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. – morogok az orrom alatt, mert akárhogy is nézem, nálam nem tűnik idősebbnek és ami azt illeti, rajta egészen biztosan nem kísérleteztek, amikor kicsi volt. És azt is kétlem, hogy ő magam kísérletezett volna mutánsokon gyerekkorában.
Felé nyújtom mindkét karom, hogy levegye bilincseket és amikor leguggol elém, nem mondom, hogy nem futnak át a fejemen egészen másféle gondolatok, főleg, hogy arra utasít vetkőzzek le és korábban nem tudtam befejezni, amit elkezdtem a cellámban.
- Te is levetkőztethetsz. – vigyorodok el az orrom alatt, főleg, hogy eszembe jut, miként is reagált csípőm mozdulására néhány órával ezelőtt.
Végül azonban megteszem, amit akar és ledobálom a ruháimat, egyiket a másik után. Mikor megállok előtte természetes valómban, nem szégyenkezem és nem takargatom magamat, Adele azt mondta nem kell, nincs miért.
- Most te is leveszed a sajátjaidat? – egyszerűen kérdezek rá, mert az már biztos, hogy nála nem lehet tudni mit is akar.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Hétf. Ápr. 13, 2015 10:13 pm



Nestor & Nanda



Az őrök bekísérik a laborba, én pedig csendben figyelem, ahogy zajlik a procedúra, és csak akkor mozdulok, vagy szólalok meg, amikor már kimentek. Az alany nyugodtnak tűnik, egyáltalán nem úgy fest, mint aki aggódik, hogy mit fognak tenni vele. Bár ez valóban csak egy első vizsgálat, én nem lennék ennyire ruganyos a helyében. Még mindig hiányolok egy halvány szikrányi félelmet a szemében. Mert hát ez a normális, nem? Vagyis annak kéne lenni. Egy fogolynak mindig tartania kell a fogva tartójától. Az előző kutató tényleg nagyon elkényeztethette.
Meglengetem előtte a kulcsot, és hozzáfűzöm a mondandómat, de megint csak mást válaszol, mint amire számítok. Nem akar elmenni. Már mért ne akarna? Kint szabad lenne, lehetne családja, barátnője, gyerekei, barátai... azt csinálna, amit csak akarna, nem élne rabságban, láncok között, és nem lenne kénytelen elviselni, hogy lépten-nyomon megalázzák és fájdalmat okoznak neki. Kint egyenrangú lenne. És a napfény is érintené az arcát...
- Én el akarnék a helyedben – vonok vállat, lapos pillantással, és kinyitom a bilincseit. Előbb a kezein, aztán leguggolok a bokáihoz, hogy megtartsam az egyensúlyom, az egyik kezem nem sokkal a térde alatt tartom.
- Milyen dolgok? – egyenesedek fel újra, de nem nézek rá, inkább az előkészületekkel szöszölök. Addig is beszéltetni akarom.
- Mindig ilyen könnyen vonod le a következtetéseket? – Azt hiszi, régebb óta van benne, mint én? Naiv elképzelés.
Végül kiadom a parancsot, hogy vetkőzzön. Ő pedig készséggel meg is teszi, úgy látszik, nem szégyenlős fajta. Ám a megjegyzésén felvonom a szemöldököm. Nem tetszik a vigyora.
- Miért tenném? – kérdezek vissza komoly arccal, mint akinek elképzelése sincs arról, hogy mit is akarhat. Mondjuk tényleg nincs sok. Azt egyszerűen nem gondolhatja komolyan, hogy akár egy percig is engedném, hogy hozzámérjen. Egy mutáns...
Miután végez, megáll előttem, én pedig elemző tekintettel végigillantok a testén, mintha csak egy darab húst vizsgálgatnék. Azért el kell ismernem, szép darab hús, de ezt a világért sem tudatnám vele. Mondjuk, nem is tűnik úgy, mintha kételkedne efelől.
- Szeretnéd? – kérdem aztán semleges arccal, amikor megismétli a kérdést. A szemeim futólag pillantanak bele az övébe, de nem megyek túlságosan közel, nem akarom, hogy a primitív agya ezt is valamiféle jelként értelmezze, hogy itt helyben hágjon meg. Még a gondolatra is majdnem összeborzongok.
- Feküdj a vizsgáló asztalra – adom ki a következő utasítást, és amíg a műveletre várok, előkészítem az injekciós tűt.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Hétf. Ápr. 13, 2015 10:35 pm


Nanda & Nestor

New beginning

- De csak mert sosem éltél kint. Ahol nincs semmi, amit eddig megszokhattál. Mert ott senkit sem érdekel, hogy ki vagy és mit is akarsz. Annyit érsz, amennyire életben tudsz maradni. Bár te ember vagy… nem húznád sokáig. – még úgy sem vonz a szökés gondolata, hogy tudom, életképesebb vagyok odakint, mint ő. Mert engem nem védtek tornyok és semmi más sem, amikor az egész világ kifordult a négy sarkából. Csak én maradtam, gyerekként egy olyan világban, ahol vagy üldözött vagy üldöző lehettem. Választhattam melyik leszek.
- A kísérletek, a tanulmányozások, a kínzások. Mondd, csináltál már ilyet életedben? Vizsgáltál már hozzám hasonlót? – meglep a kérdésével, mert olyan, mintha én lennék az első, akit górcső alá vehet. Nem ismer, nem is meri a fajtámat, nem tudja milyen a vadonban élni, ahol nem véd meg semmi és senki. Biztos vagyok abban, hogy nem tudja.
- Miért ne tennéd? – ugyanolyan komolysággal kérdezek vissza, ahogyan ő is faggat engem. Mi oka lenne arra, hogy elutasítson? Eddig ilyen még sosem fordult elő és nem értem, hogy ő miért olyan más?
Levetkőzök előtte és nem szégyenkezem, nem nevelték belém. Pontosabban Adele kinevelte belőlem és most már semmi sem maradt meg bennem, ami egy letűnt világ normáihoz kötne. Eleve én magam nem tartozom abba a régmúlt világba, ahol a szégyenkezés még jelentett valamit. Mert más vagyok. Egészen más.
- Az mindegy, hogy én mit szeretnék. Te magad mondtad. Itt minden a te akaratod szerint történik, lényegtelen, hogy én mit akarok. – nézek rá rezzenéstelen arccal, hiszen majdhogy nem az ő szavait idéztem az imént. Korábban sem érdekelt senkit, hogy én mit akarok. Még Adele is csak a lehetőségekhez mérten vette figyelembe, hogy mit akarok, száz százalékban – mióta itt vagyok – senki. Így aztán nem is lényeges és fel sem merül bennem, hogy ez lehetne másként is.
Felhuppanok a vizsgálóasztalra és elfekszem rajta, de a tekintetem nem veszem le róla.
- Azt elárulod, hogy most mit fogsz tenni, vagy titokban tartod? – kérdezek rá, amíg előkészül. A tű látványa rég nem rémiszt meg, sokkal durvább eszközökkel is közelítettek már meg és nem is egyszer.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Kedd Ápr. 14, 2015 12:31 pm



Nestor & Nanda



- Van, ami erősebb a megszokásnál – jegyzem meg, mintegy mellékesen, a vizsgálóra felsorakoztatott eszközök között matatva. Bizony van, talán nem tudom annyira, hogy mi zajlik kint, mint ő, de biztos vagyok benne, ha a helyében lennék, mégis arra vágynék, hogy a magam ura legyek. Elvégre most már nem gyerek, ha húsz évvel ezelőtt nehéz is volt odakint elboldogulnia, félig-meddig tudatában a képességének, mára – talán pont a kísérleteknek hála – sokkal jobban megismerte és uralja az erejét. Ami nem kicsi. Ha kimenne, és irányítása alá vonna egy vagy akár több ébenfarkast, a legrettegettebb ellenségek egyikét, nem csak hogy megvédhetné magát, de egész jó körülmények között élhetne.
De ennyire talán nincs tisztában a dolgokkal, vagy ha mégis, talán az a típus, akinek jó az állóvíz, és inkább nem kockáztat. Mondjuk, nem mintha lenne választása, nem is értem miért filozofálok ezen... sóhajtok fel aprót, és visszafordulok felé.
- Ó, igazán kedves, hogy ilyen hosszú életet saccolsz számomra – döntöm a csípőmet a vizsgáló pulthoz, és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt.
- Majd te megmondod – nézek rá kissé kihívóan, miközben vetkőzik, ha elkészült, a vizsgáló asztal felé intek. Miután elhelyezkedett, végigtekintek rajta, nem kapkodom el a készülődést. A tekintetem aprólékosan végigjáratom minden porcikáján.
- Mert nem én vagyok a vizsgálat tárgya, hanem te. – Hogy bármi másra is gondolnék vele kapcsolatban, az nem látszik. Ám hogy felteszi ezt a kérdést, azt jelenti, nehezen képzeli el, hogy más körülmények között esetleg visszautasítanám. Talán még nem tették? Ennyire dominánsnak és ellenállhatatlannak hiszi magát? Hm... hirtelen kedvem támad megpiszkálni egy kicsit ezt a feltételezést. Mindig is bosszantott az ilyen viselkedés.
Komótosan felveszek egy kesztyűt, nem gumikesztyű, ez már itteni fejlesztés, az anyaga sokkal ellenállóbb, az agresszívabb anyagoktól is megvédi a bőrt, a tapintása viszont nagyon puha, leginkább talán a selyemhez lehetne hasonlítani, mégis vízálló.
- Látom, gyorsan tanulsz – villantok rá egy rövid, de elégedett pillantást, és a jobb tenyerem óvatosan a hasára csúsztatom, az ujjaim onnan kúsznak fel a mellkasára, majd lassan, de egyenletesen vissza, és megállapodnak a csípőjénél. Balomban már ott az előkészített injekció. A tű kifejezetten olyan anyagból készült, ami áthatol a bőrén.
- Tudni szeretnéd? – megint csak a véleményét kérdezem. A döntés persze mindig az enyém, de én így dolgozom. Ez is egyfajta vizsgálat, aminek alávetem. Minél több információt csikarok ki belőle, annál hatékonyabban tudok vele/rajta dolgozni.
Feltűnik, hogy nyugodtan várja a szúrást, nem kétség, rengeteget kaphatott már élete során, azért mégis figyelmeztetem. Rápillantok, és a reakcióját fürkészem.
- Ez fájni fog. – Talán sejtheti, hogy azért hangsúlyozom, mert jobban, mint amihez ilyenkor hozzászokhatott, mondjuk már maga a terület, ahová készülök beadni is alapból kényesebb és védtelenebb. Hogy egyértelművé tegyem számára, és hogy a kijelölt területre irányítsam a figyelmét, és ezzel persze a várakozását is fokozzam, ujjaimat még egyszer végigjáratom rajra, az alhasától indulva a köldöke körül, majd vissza.
- Ha mozogsz, még jobban. – Majd ha úgy látom, elérkezett az idő, beleengedem a hosszú tű egy részét, nem sokkal a köldöke alatt, és az anyag megindul a szervezetébe. Meg fog lepődni.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Szer. Ápr. 15, 2015 10:21 am


Nanda & Nestor

New beginning

- És van, amikor az ésszerűség erősebb a szabadságvágynál, jelentsen az akármit is. – ismerem a szót, de nekem nem azt jelenti, hogy azt teszek, amit akarok. Hanem azt, hogy mindennap meg kell küzdeni az életben maradásért. Hogy egyedül vagy, magadra hagyatva és ha túl éltél egy napot, nem élvezheted, mert túl kell élned a következőt és az azutánit és így tovább. Én csak ezt ismerem és azt, amiben most élek. És nem mennék vissza a vadonba.
- Nincs ebben kedvesség, csak puszta tények. Ember vagy a legkisebb természetes védettség nélkül. Nem húznád sokáig, és ez nem a képességeidet jellemzi, csupán azt, ami nem vagy. – nem ismerem ahhoz, hogy akármennyire is kedves legyek vele vagy éppen ennek az ellenkezője. Pusztán ezt gondolom és meg vagyok arról győződve, hogy igazam van. Még a hozzám hasonlók sem biztos, hogy túlélik odakint. Mi több, annyi veszély leselkedik rájuk, hogy nem is lehet mindegyikre számítani. Ha nem egy mutáns állat akarja felzabálni őket, akkor egy másik mutánsnak kellenek a fegyverei vagy az élelme, vagy bármije, amit birtokol és amit el akarnak venni tőle. Amikor az életben maradásról van szó, akkor nincsenek szabályok. Akkor nincs semmi, csak a vadász és az űzött.
- Tudod egyáltalán, hogy mit csinálsz? – szalad feljebb az egyik szemöldököm a homlokomon. Nem tudom mennyi tapasztalata van a hozzánk hasonlókkal vagy a munkában, amelyet végez. Bár gondolom előbb-utóbb kiderül.
Elhagyom a ruháimat és az asztalra fekszek fel, nem először és minden bizonnyal nem is utoljára.
Egyenletesen veszem a levegőt, annak ellenére, hogy nem tudom mit akar vagy mit fog tenni, de nem is rémiszt meg az ismeretlen. A fájdalommal már találkoztam nem egy ízben, ha meg a halálomat okozza, hát vége lesz az előbbinek teljesen.
- Ezt nekem bizonygatod vagy magadnak? – némi pimasz mosoly játszik az ajkaimon, ahogy rá pillantok. Tisztában vagyok a szerepekkel, de ettől még ő is ledobhatná a ruháit, akkor is ő maradna az ember, a kutató, én meg a mutáns, a fogoly.
- Meglep? Ezt nem olvastad az aktámban vagy a tanulmányozásom eredményei között? – ismerem már ennek a kesztyűnek az érintését. Kifejezetten kellemesnek találom, ahogyan azt is, hogy simogatja a bőrömet. Lám, mégis olyan nő, aki ugyanazt akarja, mint a többi is, akivel eddig összetereltek.
- Változtat bármin is, hogy mit szeretnék? – a tekintetét kutatom, nem figyelem, hogy mit művel a tűvel. Nem tudom miért figyelmeztet arra, hogy milyen érzés lesz, bár az igazat megvallva nem számítottam másra. Így vagy úgy, de mindig ugyanaz a vége.
- Felizgat, igaz?! – másoknak a fájdalomokozás és a dominanciafitogtatás. Ezeket azonban nem fűzöm hozzá, szerintem érteni fogja így is.
Utolsó megjegyzésére már nem reflektálok, egyébként is mozdulatlanul fekszem, és nem fogok gyengének mutatkozni előtte, fájjon bármennyire is, amit be akar adni.
A tűszúrás egyáltalán nem olyasmi, amit ne tűrnék nyugodtan, az viszont, amit befecskendez, már egészen más tészta.
Szépen lassan görcsbe rándulnak az izmaim, amikor az agyam érzékeli a szúró-égető, már inkább marónak tűnő érzést, amely az alhasamból árad szét. Mintha szétcincálná a belsőmet. Állkapcsom összeszorul, légzésem egyre szaporábbá válik, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy hallja is, mit okoz, amit csinál. Némán markolok a vizsgáló asztal szélébe és várom, hogy az érzés elmúljon, de azon se lepődnék meg, ha még órákig vagy napokig maradna az injekció ezen hatása.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Szer. Ápr. 15, 2015 10:02 pm



Nestor & Nanda



- Ha tudnád, mi az, nem beszélnél így róla. De honnan is tudhatnád... – És tényleg, mit tudhat ő a szabadságról? Majdhogynem rabságban született. Ha egyszer is megízlelné, biztosan ő is vágyna rá. Vagy már csak a problémát jelentené neki? Ki tudja.
- Vagy csak túlságosan régen volt? Úgy tudom, tíz éves korodban hoztak be, emlékezned kell a régi világra. Ne mondd, hogy már elfelejtetted, milyen is a napfény meleg, cirógató érintése az arcodon, ahogy a szél a hajadba túr, és az inged alá tapint, a gerinced megfeszül egy pillanatra, te pedig tetőtől talpig libabőrös leszel, a csibészes mosoly viszont ott játszik az arcodon... a fák illata, a tenger habjai a tested körül. Az olvadó jégkrém íze a nyelveden. Az érzés, mikor az mellett ébredsz, akit szeretsz, vagy mikor együtt nevetsz valakivel? Nem hiányzik egyik sem? – feledkezek bele egy kicsit talán jobban is a kelleténél. De ezt akkor is nehéz megértenem. Azt hiszem, én megőrülnék, ha a helyében lennék.
Az én dolgom viszont nem az, hogy együtt érezzek a vizsgálati alanyommal. Ő csak egy tárgy a szememben, ahogy én is csak egy injekciós tű vagyok az ő számára. Kölcsönösen gyűlöljük egymást. És ez minden. Még akkor is, ha konkrétan nem egymásra haragszunk, csak egymás fajtájára. Nem sok a különbség, tisztában vagyok vele, hogy ha következmények nélkül megtehetné, belém vágná a legelső szikét, ami a keze ügyébe kerülne.
- És ha nem húznám sokáig? – simítok végig a mellkasán, hogy bemelegítsem a testét. A tekintetem ujjaim mozdulatát követik. – Akkor mi lenne? Nem ér többet néhány nap boldogság, mint tíz év szenvedés? Mit ér az élet, ha épp csak vegetálsz?
Nem félek erre terelni a témát, még akkor sem, hogy ha okos, megsejthet belőle néhány dolgot. Ő csak egy rab. Lényegtelen miről tud, és miről nem. Ha esetleg kifecsegné, úgysem foglalkozna senki azzal, hogy mit mond.
- Ó, igen. Épp egy meztelen férfitestet simogatok – cirógatok kissé kacskaringósan, de határozottan egyre lejjebb a testén – és figyelem, ahogy a vér lustán követi az ujjaimat a bőröd alatt. Érzed, hogy merre tart? – teszem fel a kérdést, amikor megállok az alhasa alatt, nem sokkal ágyéka előtt, combjai között pihenő férfiassága tövében. És körzök egy aprót az ujjbegyemmel. Majd még egyet. Kissé szélesebb korongot leírva.
A pimasz kérdésére felé fordulok, egyik szemöldököm enyhén megemelkedik, ahogy meglátom az arcán lapító, akár sármosnak is nevezhető mosolyt. Majd miután visszafordultam a műveletem felé, csak akkor mozdul egy apró mosolyra az ajkam. Szóval viccel. Vagy próbálkozik? Nem tudom, de azt legalább igen, hogy képes kulturáltabb módszerekkel is élni. Kedvem támad eljátszani a gondolattal.
- Mégis mi változna, ha ledobnám a ruháimat? – hangsúlyozom kicsit másképp az ő szájából kölcsönzött szavakat. Az érintésem közben a csípője felé kerül, és a combjára siklik, ahol előbb végigsimít, majd megpihen a tenyerem. Ránézek. Kíváncsi vagyok a válaszára.
- Így szoktál előnyöket kicsikarni? Ez itt nem fog menni.
Úgy döntök, egyelőre elég volt ebből, elveszem a kezem a testéről, és bekészítem az anyagot, amit készülök belé fecskendezni.
- Még koránt sem olvastam át mindent veled kapcsolatban. Húsz év sok idő. És amúgy is... csak a saját tapasztalatomnak hiszek – nézek rá titokzatosan, és a szememben villan egy kis fény. Ígéret, kérdés azonban, hogy mire.
- Ha nem próbálod ki, sosem tudod meg. – Hát ennyire feladott minden próbálkozást? Vagy csak büszkeség? Megszokás? Lehet, csak nálam is, hogy kérdezem, de nem csak az alanyok testét szeretem megvizsgálni. Alanyok... az előbb kikerültem a válaszát, mert eszem ágában sincs az orrára kötni, hány mutáns kísérletet folytattam le eddig. Volt rá példa, de ahogy apámnak is, az én szakterületem inkább a mutáns állatok kutatása. Mutáns emberekkel csak részben, érintőlegesen foglalkoztam. Kevésnek kötődik a képessége közvetlenül az állatokhoz. Az övé viszont nagyon érdekes. Már alig várom, hogy láthassam.
A kérdésére csak hümmögve megingatom a fejem. Nem válaszként, inkább elgondolkodva.
- Mert téged igen? – pillantok rá, azt firtatva, hogy vajon miért kérdezi ezt. Az előző kutatónál vajon ezt tapasztalta volna? – Nem épp ez az, ami lázba hoz – fejezem be aztán elhalkulva. Az injekció fájni fog, nem hiába szóltam, és látom is, ahogy megfeszül a teste, az ujjai a fémágyra markolnak, de egy nyikkanás sem szökik meg az ajkairól. Pedig el tudom képzelni, hogy milyen lehet, eddig akárkinek adtam be, elég intenzíven reagált. Hamarosan azonban alább fog hagyni az érzés, talán öt vagy tíz perc múlva. Kihúzom a tűt, és el is dobom. Odasétálok az arcához, és az ujjaim ismét a mellkasára tévednek. Megismétlem az előbbi útvonalat.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Csüt. Ápr. 16, 2015 3:59 pm


Nanda & Nestor

New beginning

Ahogy a gyerekkoromat emlegeti fel, úgy feszül meg az állkapcsom és zár össze egyre jobban. Tekintetem élesen villan a csinoskára és ez alkalommal úgy figyelem, ahogyan vadász a prédáját, akkor is, ha a helyezet egyértelműen fordított.
Kezeim ökölbe szorulnak és míg ő egyre inkább lovallja bele magát egy olyan világ felidézésébe, ami neki végig adott volt itt, bennem nem idéz elő emlékképeket. Nem hagyom. Nem akarok ezekre emlékezni, a legtöbb ilyen emlékemet rég el is feledtem és teljességgel felesleges volna felidéznem. Milyen ésszerű okom lenne rá?
- Nincs semmi értelme annak, hogy ezek bármelyikére is emlékezzek. – sziszegem végül, lassan és mélyeket lélegezve az orromon keresztül. Neki ez csak játék a szavakkal, nekem valami egészen más. De ettől még nem vágyom vissza a vadonba, mert az a hely nem olyan, mint amit az imént leírt. Olyan hely nem létezik számomra.
- Mit ér az élet, ha annyiba sem nézed, hogy hosszúra nyújtsd, amikor van rá lehetőséged? – kérdezek vissza dacosan és legyen akármilyen háborgó is a tudatom ebben a pillanatban, a testem reagál a simogatására, főleg, hogy korábban nem volt elég időm magamra a vizsgálat előtt.
- Miért csinálod? – nem értem, hogy miért érint így, hogy miért simogat és, hogy miért kérdezi, érzem-e, amikor lassan egyértelmű jelei fognak megmutatkozni. Nem értem, hogy mit akar tőlem és ez hihetetlenül zavar. Sokkal egyértelműbb jelzésekhez vagyok szokva, ez pedig… még sosem találkoztam senkivel, aki ezt tette volna.
- Próbáld ki és megtudod. – és még az összezavarásával együtt is, nem nehéz erre felé terelnie a gondolataimat, lévén, hogy a testem már reagált rá. Ó, hogy mennyi mindent tudnék vele kezdeni, ha ledobná a ruháit…
- Nem csikarok ki semmit sem. Teszem, amit elvárnak. Ennyi. – villantom rá kék íriszeimet. Eddig tökéletesen és természetesen működött ez. Ha valaki akart tőlem valamit és készséggel megadtam, akkor viszonozta a szívességet és a végén és is megkaptam, amire vágytam. És ezen vágyak egyike sem az volt, hogy szabad lehessek megint.
- Hihetsz Adelenak. – jelentem ki dacosan vagy már inkább durcásan. Nem tudom, hogy miért csak a saját tapasztalatának akar hinni, de nem is az én dolgom, hogy erre rájöjjek.
- Minek próbáljak olyat, amivel kapcsolatban előre közölted, hogy semmi értelme. Mutáns vagyok, nem agyalágyult. – pillantok rá újfent, hiszen korábban közölte, hogy nem számít én mit szeretnék, úgyis az van, amit ő akar. Akkor meg igazán nem értem a dolgot és a kijelentését.
- Nem. – morogom még halkan, de a következő mondata felkelti az érdeklődésem.
- Miért, akkor mi izgat fel, ha nem ez? – nyilván volt oka azzal, hogy úgy ért hozzám, ahogyan, a simogatással. Ha nem ez az, ami a kedvére van, akkor vajon miért tette, mi célt szolgált?
Még épp van annyi időm, hogy értetlenül nézzek rá, mielőtt beadná az injekciót és ezzel kegyetlen játékot játsszon a testemmel. Azt azonban nem adom meg neki, hogy hanggal is a tudtára hozzam, mit is élek át pontosan.
Míg szenvedek és az izmaim megfeszülnek a fájdalomtól, ő megint megérint és végigsimít rajtam. Összeszorított állkapoccsal nézek rá, halántékomon kidagad egy ér az erőlködéstől. Nem tudom mennyi idő telik el, mire a fájdalom tompul – vagy csak a tudatom teszi ezt, nem tudom melyik pontosan – és lassan elernyednek az izmaim. Fújtatok, akár egy ében farkas a hosszú futás után. Sokáig tart, mire a testem lenyugszik.
- Elégedett vagy? – préselem ki a szavakat, az állkapcsom még mindig feszül, de most már legalább nem kell az asztalba markolnom, amin fekszem.
Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Pént. Ápr. 17, 2015 12:04 am



Nestor & Nanda



Feldúlja, amit mondok. Azt állítja, nincs értelme emlékeznie, de az állkapcsa megfeszül, az ökleit összeszorítja, a lélegzete hevesebbé válik, és a tekintete is élesen villan, ahogy újra rám pillant. Vagyis azért mégis csak emlékszik valamire. És láthatóan rosszul érinti a téma. Hogy ilyen részletesen belemásztam. Ki tudja, mibe is. Nem tudhatom, mi rejlik a lelkében, az azonban világos, hogy kényesebb pontra tapintottam. És még azt sem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy nem szándékosan; tudni akartam, hogy reagál. Most viszont egyáltalán nem okoz örömet, amit látok.
- Sajnálom – látom be, hogy ez gonoszság volt vele szemben, aki ha ki is jutna innen valaha, akkor is a vadonba kerülne vissza, ahol mindez csonka töredékét élhetné át csak újra. Kimondom a szót, és a szemébe nézek, nem mondok mást, de a pillantásom őszinte felé. – Oké? – A hangom most nem annyira rideg, mint szokott, inkább kompromisszumot keres. Tekintetem az arcvonásait figyeli.
És ez a második mondatára is érvényes. A hangja dacos, de a teste, azt hiszem, reagálni fog az érintésemre, talán sikerül másfelé terelnem a gondolatait. A kezem olyan gyengéden siklik rajta, mintha csak egy hangszeren játszanék. Hogy miért csinálom?
- A vizsgálat miatt. A szer, amit hamarosan beadok jobban hat, ha a vérkeringésed aktívabb, és gyorsabban is szétterjed a testedben – döntök úgy, hogy megosztom vele, azt ugyan már nem teszem hozzá, hogy kedvemre van a jelenet. Természetesen más módszert is választhattam volna, ha úgy akarom. A teste viszont tetszik, a pillantásom el-elkalandozik, ahogy az ujjaimat futtatom rajta, ha ember lenne, talán tényleg elkapna a kísértés, hogy beengedjem a hálómba. De még így is, hogy tudom róla, hogy mutáns, meglepetésemre egyáltalán nem esik nehezemre gyengédséggel fordulni a testéhez. De mikre is gondolok...
Egy picit zavarba is jövök, a gondolataimtól, az ő szavaitól, attól, amit teszek, és hogy közben magamon érzem a pillantását. Talán ez okozza azt a halvány mosolyt, amit előidéz a megjegyzésével.
- Nem változna semmi – előlegezem meg a választ. Ha meztelen lennék előtte, akkor sem engedném, hogy hozzámérjen. A magánéletem így is romokban hever, vagyis gyakorlatilag nem létezik. Nem hinném, hogy pont egy mutáns adhatná meg azt, amire vágyom. Sőt, ez teljességgel lehetetlen. Ha emberi lény eddig nem volt rá képes, akkor ő még úgy sem tudná, mire van szükségem, a primitív gondolkodása nyilván csak egy elemi dugásra koncentrálódna. Ahogy már a cellában is éreztette. Nekem ez nem megy csak úgy... de már megint nem tudom, miért is gondolkodok ezen. Egy mutánsban soha nem tudnék megbízni.
- És mit várnak el tőled? – kérdem, és abbahagyom a teste ingerlését. Kék íriszei látom, most is engem vizsgálnak. Nyilván tudom az egyszerű választ. Talán sejti, hogy nem is erre vagyok kíváncsi.
Itt az idő, hogy beadjam neki az injekciót.
- Adele? Így hívták az előző kutatót, aki rendszeresen beengedett az ágyába? – Hallom a dacot a hangjában, de nem reagálok rá, ez az adag úgyis ki fog zárni minden mást a fejéből. Kihagyok néhány kérdést, de az utolsóra nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek vissza.
- Miért érdekel? - Fogalmam sincs, miért kérdi ezt, és az is furcsa, hogy már-már kíváncsi vagyok rá, mit fog mondani.
Ahogy ígértem viszont, miután beadom az anyagot, a teste birkózik a fájdalommal. Miközben szenved, odasétálok az arcához, és megosztom vele a válaszokat az előbbi kérdéseire, ujjaim pedig ismét a bőrén landolnak, megismételve az előbbi gyengéd manővert. De ezúttal nem állok meg a hasánál, a kezem ágyéka vonalát is bebarangolja. Így talán valamivel könnyebben terelődnek a gondolatai a fájdalomról.
- Nem tartalak agyalágyultnak – szögezem le az elején. Ostobaság lenne lebecsülni a mutánsokat, ezzel tisztában vagyok. – Végül én döntök, ez igaz, de ha kérdezlek, az minden nyelven azt jelenti, hogy lehetőséget kapsz a befolyásolásra. Most például tudom, hogy tudni szeretnéd, mi történik veled.
Az ujjaimat felváltja a tenyerem, és azzal érintem tovább. Érzem, hogy a teste feszül és remeg, ahogy az anyag dolgozik benne, de talán az előbb sikerült felingerelnem annyira, hogy pár perc alatt végbe is menjen a folyamat.
- A szer, amit beadtam, ugyan fájdalmas, de segít megnyitni a tudatod. Megpróbáljuk továbbfejleszteni a képességed. Vagyis te fogod megpróbálni. – Látni akarom, hogy meddig terjednek a korlátai.
A szemeim közben mindvégig rajta tartom, erősen szuggerálom a vonásait, fel is tűnik rögtön, amikor a szervezete befogadta az anyagot.
- Jól van. Ennyi volt – biztosítom róla, hogy nem lesz több fájdalom. A kérdését ignorálom. – Tessék – nyújtok felé egy pohár vizet, ha kéri. – Óvatosan mozdulj.
A teste zihál, tudom, hogy igénybe vette ez a néhány perc. De megcsinálta. Méghozzá hang nélkül, húzódik egy láthatatlan görbére a szájam sarka, ahogy hagyom pihenni egy kicsit, és inkább a műszerekkel foglalkozom.
Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Pént. Ápr. 17, 2015 11:21 am


Nanda & Nestor

New beginning

Meglep, amikor azt mondja sajnálja a dolgot. És ezt az érzésemet egyáltalán nem leplezem. A szemeim láthatóan nagyobbra nyílnak, ahogyan a szemöldökeim és feljebb szaladnak, de hamarosan rendezem a vonásaimat, nem szeretem kimutatni, hogy mit is gondolok valójában.
Mikor pedig visszakérdez, hogy értettem-e a bocsánatkérést, egy határozott főbólintással jelzem, hogy igen, amit azért egy szóval meg is fejelek.
- Oké. – mormogom az orrom alatt. Feltűnt, hogy a hangjában kevesebb a ridegség, de már eddig is sok olyan dolgot produkált, amivel összezavart, így eme gesztust is ezen számlára írom. Nem értem ezt a nőt.
- Érdekes módját választottad… – kissé mélyebbre vált a hangom és érzem, hogy a szám is kezd kiszáradni. Kifejezetten kellemes, amit művel rajtam, ahogyan simogat és érint és természetesen nem is marad el az eredménye, hiszen nem kell túl sok, hogy hangulatba kerüljek, elvégre egészséges hím példány vagyok – ahogy ők neveznek – és lévén, hogy nem tudtam korábban befejezni a cellámban, amit elkezdtem… a körülmények és a nem legkellemesebb környezet sem változtat azon, hogy élvezem, amit most kapok. Legalábbis egy ideig.
- Ó, de. Hidd el, igen. – ha ledobálná nekem a ruháit, az bizony eléggé sok mindenen változtatna. Én már csak tudom, évekig éltem ebben. Pontosabban kamasz korom óta csak ebben.
- Mikor mit. – hosszú lenne a lista és azt hiszem nagyon is tisztában van azzal, hogy mit te(he)ttem azért, hogy megkapjam mindazt, amit ő most elvett tőlem. Évek hosszú munkája van benne, attól, hogy teszt alanynak használnak, még nekem is vannak érzéseim és gondolataim, amelyek nem mindig találták kellemesnek azt, amit végül mégis megtettem. Akartam valamit, hát megfizettem az árát. A világ a kezdetektől így működik.
- Ő nem csak ennyi volt, de igen. Így hívják. – Adele nem csak egy kutató volt, aki beengedett az ágyába. Ennél sokkal többet jelentett, még most is valójában és úgy hiszem én is neki.
- Miért ne érdekelne? – visszakérdezéssel felelek. Persze, hogy érdekel, mi izgatja fel, bár különösebb okom nincs arra, hogy megtudjam. Kíváncsiság vagy csak látni akarom, hogy milyen a csinoska, amikor erről beszél. Amúgy meg… szívesen kipróbálgatnám rajta, hogy vajon mi az, ami lázba hozza. Mondtam, ha ledobálná a ruháit nekem, az sok mindenen változtatna.
A fájdalom egyetlen góccá gyűri össze a testem, amihez kifejezetten meglepő érzés, ahogy megérint, ezúttal kifejezetten az ágyékomat érintve. A tudatom furcsán viselkedik, mintha eltompulna, de ezzel együtt jobban is érzékelne mindent. Így a fájdalom ellenére is reagál a testem, holott ebben a pillanatban valóban nem olyan gondolatok töltik meg a fejem, amelyeknek ez lehetne az eredményük.
Mikor megszólal és válaszol egy korábbi kérdésemre, halkan szuszogva figyelek rá. Nem tudok válaszolni, jobban leköt az, hogy összeszorítsam az állkapcsomat és némán tűrjem, ami történik velem.
A szer hatása enyhülni kezd, nem tudok mást tenni, minthogy ezt megvárom, addig úgysem megy a beszéd. Mikor pedig vége szakad, még mindig zihálva veszem a levegőt és az izmaim csak lassan ernyednek el.
Megpróbálkozok a felüléssel, amikor a poharat nyújtja felém és gyanakvó pillantással, de azért elfogadom. Aprót kortyolok a hideg vízből és kell még pár pillanat, mire megszólalnék.
- Mi az, hogy megnyitja a tudatom? – kék íriszeim az ő tekintetét kutatják és megint beleiszok a pohárba. Nem igazán értem, hogy ez mit is takarhat, Adele ilyet sosem csinált velem.
- Mikor akarsz összeereszteni velük? – mármint a mutáns állatokkal természetesen, hiszen az én képességem hozzájuk kapcsolódik.

Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Pént. Ápr. 17, 2015 5:02 pm



Nestor & Nanda



Meglepődik azon, amit mondok, ez tisztán látszik rajta néhány pillanatig. És a zavarát is érzem, hogy próbál, ám sehogy sem tud az általa ismert kategóriákba helyezni. Sejtem, hogy összezavarom, találkozásunk első pillanatától kezdve. De nem is bánom, egy kutatónak nem válik előnyére, ha kiismerhetővé válik.
Még magamat sem sikerült maradéktalanul kiismernem, rögeszmésen érdekel a tudomány, hajt a vágy a fejlődés felé, de belül tudom, hogy nem arra születtem, hogy ennek érdekében lelketlenül kínozzak másokat. Nem teszem szívesen, ám tudom, hogy szükséges, ahogy az is, hogy folyton éreztessem vele kíméletlen dominanciámat, nehogy megneszelje a háttérben lapuló bizonytalanságom. Ha nem tartom sakkban, végül ő keres fogást rajtam, és ezzel lehetőséget adok neki, hogy árthasson nekem. Tanultam apám hibájából.
Ezek az ellentétes érzelmek viszont néha úgy érzem, teljesen kettészakítanak belülről. Érzem, ahogy repedezik a bensőm, de bármennyire is nyomaszt, nem futhatok el, szükség van a munkámra. Azt megtehettem ugyan, hogy nem nagyon vállaltam mutánskísérleteket, inkább az állatokat tanulmányoztam, de őt nem utasíthattam vissza. Az ereje pont a szakterületem.
- Mást kellett volna választanom? – felelem, talán egy kicsikét több szemtelenséggel a hangomban, amikor szóba hozza a módszerválasztásom. De látom, hogy a teste szépen és meglehetősen gyorsan reagál az érintésemre. Nem kerüli el a figyelmem, hogy a hangja máris mélyebb, ahogy az sem, hogy a gerincemen végigrohan tőle egy halovány, ám annál sietősebb bizsergéshullám. Már a cellájában is feltűnt kivételes, mélyen zengő orgánuma, ami így, hogy vággyal telítődik, csak még inkább simogató a fülnek. Igyekszem arra koncentrálni, hogy csakis a fülnek.
A ruháim ledobására vonatkozó megjegyzése elég profán és lényegre törő. Amit mindig is utáltam a férfiakban, hogy a nőt csupán használni képesek. Ám ahogy kiejti ezeket a szavakat, mormogva, vágyva és meggyőződéssel, mintha olyan titkot tudna, amit én csak sejthetek, a figyelmem a tekintetére vándorol, és egy kis meg nem engedett kíváncsiság csillan benne. Magam előtt nem tagadom, hogy egy pillanatra sikerült elérnie, hogy elképzeljem, milyen is lenne, ha megérintene, de a józanságom kiűzi belőlem ezt a gondolatot.
- Magabiztos vagy. De nem tudsz olyat nyújtani, amire szükségem lenne. – Hazugság, nem hazugság, nem tudom. Tisztában vagyok vele, hogy számos kutató a vizsgálati alanyokon éli ki magát, éjszakára lényegében azt választanak maguknak a cellákból, akit csak akarnak. Nem tudom, máshol hogy van, itt, La Rochelle-ben ezek az íratlan törvények uralkodnak. Nekem viszont nincs szükségem férfira, hogy jóllakassam a testem, főleg nem alázkodnék meg egy mutáns előtt azzal, hogy megengedem, kedve szerint játsszon a testemmel. Vagy hogy ő élje ki rajtam az ösztöneit. Nem tudom elképzelni, hogy élvezni tudnám, bármit is próbálna tenni velem.
- Hát mi volt még? – kérdezek a volt kutatójáról. Nem árt tudnom, milyen viszony fűzte őket egymáshoz. De érdekel is.
Kérdése hallatán egy visszafogott mosoly szökik az arcomra, kezd zavarba hozni, ez mindig annak a jele. Hát persze, hogy érdekli, mi az, ami felizgat... Egy férfit mindig érdekli, ami a nővel és a szexszel kapcsolatos. Nem tudom, hogy erre mit kéne felelnem neki. Egy részről, a legkevésbé sincs semmi köze hozzá, másrészről viszont nem akarom, hogy megneszelje a tapasztalatlanságom ezen a téren. Fogalmam sincs, hogy miért, de zavarna, ha tudná rólam.
- Derítsd ki, ha tudni akarod – rukkolok elő végül egy ilyennel, de még én is érzékelem, hogy lányos zavaromban talán túllőttem a célon. Nyomban helyesbítek. – Vagyis... úgy értem, találd ki, ha érdekel. – még mielőtt úgy érthetné, hogy arra ösztönzöm, folyamodjon bármi tettlegességhez.
Hát ezt jól megoldottam, érzem, hogy az arcom enyhe színt kap, még véletlenül sem nézek rá, inkább elfordulok a műszerek irányába, nem sokkal később pedig beadom neki az injekciót. Miután lecseng a hatás, átnyújtok neki egy pohár vizet, de nagyon is jól látom a gyanakvást a tekintetében.
- Csak víz, a szer már benned van. – oszlatom el a kételyeit, belekortyol, és lassan a zihálása is alábbhagy. Így már képes reagálni a szavaimra.
- Most – adom a tudtára, hogy elérkezett az idő a kísérletre. Megnyomok egy gombot, és az egyik fal megnyílik előttünk, a vastag és áthatolhatatlan üveg mögött kettő ébenfarkas vicsorog. A többi, bár a hátsó cellákban látható, egyelőre le van választva a kísérleti helyszíntől.
- Ezt majd te fogod elmesélni, ha végeztünk. – A szer valójában új, és többnyire saját fejlesztés. Ezért is nem találkozott vele korábban. Apám kezdte el, és talán most sikerült befejeznem. Égek a vágytól, hogy lássam, hogyan működik.
- Állj az üvegfalhoz. Ha megnyitom a bejáratot, lépj be – adom ki az egyértelmű parancsot.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Szomb. Ápr. 18, 2015 6:50 pm


Nanda & Nestor

New beginning

- Ezt egy szóval sem állítottam. – hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs ínyemre a simogatása, csak nem értem, hogy miért így teszi a dolgát, legyen az akármi is. Férfiból vagyok, szóval persze, nyilván kellemes érzést kelt bennem, amikor egy gyönyörű kis csinoska ujjai szánkáznak a meztelen testemen. Mondjuk szánkázhatna a férfiasságomon is, ha már itt tartunk…
- Ezt nem tudhatod… – sóhajtom elmélyült hangon, mert abban nagyon is biztos vagyok, hogy tudnék neki olyat nyújtani. Sosem volt még panasz rám ilyen tekintetben, így valóban kellő önbizalommal rendelkezem. Miért kellene, hogy kételkedjek a saját tudásomban?!
- Mit akarsz tudni pontosan? – újabb sóhajjal kérdezek vissza, mert így nagy vonalakban jelen pillanatban, ha akarnám se tudnám elmesélni, hogy mi fűzött Adelehez. És ami azt illeti nem csak azért nem mesélek neki, mert ebben a pillanatban jobban leköt, amit velem művel.
Szavaira rá emelem kéklő íriszeimet és egy nagyon is ravasz kis mosoly játszik ajkaim szegletében, főleg, amikor feltűnik, hogy zavarba jött a saját mondatától.
- Nagyon szívesen derítem ki. – tekintetem tulajdonképpen már vetkőzteti, nem esik nehezemre elképzelni, hogy milyen is lehet a ruhái nélkül, de ami azt illeti, sokkal szívesebben nézném meg.
Elfordul, amit egyértelműen annak tudok be, hogy még mindig zavarban van.
- Elpirultál? – bár nem látom, de van egy ilyen érzésem. És egyáltalán nem félek ezt megkérdezni tőle. Azonban nincs lehetőségem kellően meglovagolni, amit felfedezni véltem az imént – a témát és esetleg a látvány kivesézését is – mert elvonja a figyelmem, amit az imént beadott szer okoz.

A vizet elfogadom, noha gyanakodva méregetem a csinoskát, mert az előbbiek után már mindenre számítok. Még nem igazodom el rajta és ezért jobbnak látom, ha mindenre felkészülök. Vagy legalábbis igyekszem nem nagyon meglepődni semmin sem.
Kérdésemre azonnal megkapom a választ és tekintetem az üvegfal mögött sétáló, méretes ébenfarkasokra terelődik.
Gyönyörű állatok, ajkaimon megjelenik egy szelíd és nagyon halvány mosoly. Kifejezetten kedvelem őket.
Felkelek a vizsgáló asztalról és elindulok az állatok felé, és amíg feléjük lépdelek az örömgörbe úgy lesz egyre egyértelműbb ajkaimon. Tenyerem az áttetsző falat érinti, a bent fel-alá sétáló fekete bestiák pedig nem vesznek rólam tudomást.
- Nem kell belépnem ahhoz, hogy megmutassam, amire képes vagyok. – jegyzem meg, bár ettől még szívesen sétálok be hozzájuk, nem félek tőlük egy cseppet sem. Már nem az a kisfiú vagyok, aki annak idején a vízparton életében először találkozott egy ilyen csodálatos bestiával és összepisilte magát félelmében.
Tudatom egészen érdekesen működik most, mintha megszűnne a labor számomra, csak ez a két fekete példány létezik és én, és a többi mutáns állat, akik a háttérben vannak. Mintha egyszerre érezném őket, de most máshogyan, mint korábban bármikor. Az érzés leírhatatlan és egyelőre idegen. Valószínűleg amiatt a vacak miatt, amit beadott a csinoska.

Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Szomb. Ápr. 18, 2015 11:42 pm



Nestor & Nanda



Tetszik, ahogy reagál az érintésemre, nem tagadom, nekem is jól esik feltérképeznem a testét, valahogy érdekesebb és szimpatikusabb megoldás ez, mintha egy másik, befecskendezett anyaggal dolgoznék. Így legalább még több információhoz jutok róla, és elvileg ez is a célom.
A megjegyzései, válaszai ugyan szűkszavúak, de érthető, hogy bizalmatlan. Ezen dolgoznom kell a közeljövőben, hogy hogyan vegyem rá az együttműködésre. A módszerek tárháza igen széles, már csak azt kell eldöntenem, mit is akarok használni vele szemben.
Ingerlésem hatására a hangja még tovább mélyül, érződik belőle, hogy kóstolgatja testét a vágy, és egészen furcsa, de ez a jelenet bennem is kissé szokatlan reakciókat hoz létre. Bársonyosan simogató hangja különös helyekre jut el a testemben.
- Mit jelentett számodra Adele? – Ez talán a legfontosabb, amire jelen pillanatban kíváncsi vagyok ebből az egészből. Érdekes lehet, hogy milyen fajta kötődésről volt szó. Oldalra pillantok, szemeim az arcára siklanak. Nem fürkészőek, inkább csak várakozóak.
A következő manőveremtől azonban kellőképpen zavarba jövök ahhoz, hogy késztetést érezzek abbahagyni a beszélgetést. Elfordulok tőle, meg a ravasz mosolyától, és az sem segít igazán az arcszínemen, hogy aljasul nevén nevezi a problémámat. Nem válaszolok rá, csak beadom az injekciót.
Utána már szerencsére mindkettőnk figyelmét egészen más folyamatok kötik le. Árgus szemekkel figyelem, hogyan hat rá a kifejlesztett anyagom, és nem kerüli el a figyelmem, hogy mennyire küzd az ellen, hogy bármi akusztikus jelét is adja a fájdalomnak. Erős és büszke példánnyal van dolgom, raktározom el a szerzett adatot, ez pedig nincs ellenemre. Amennyiben a büszkesége nem akadályozza a kísérleteimet, és nem szól ellen a parancsaimnak, nincs feltétlen szándékomban megtörni. Túl sok jellemvesztett alannyal találkoztam már.
Viszonylag gyorsan végbe megy benne a kívánt átalakulás, úgy tűnik, nincs semmi probléma, lassan kezdhetjük is a kísérletet. Eddig minden a terveim szerint alakul. Nem minden izgalom nélkül nyomom meg a gombot, ami elővarázsolja az ébenfarkasokat.
- Ha jól tudom, egyelőre arra vagy képes, hogy egyetlen állatnak urald a tudatát, illetve a szám kettőre is kibővülhet, ekkor viszont a saját tested felett elveszted a befolyást. Igazam van? – tisztázom le a paramétereket, mielőtt belekezdenénk. Míg beszélek, ő feláll, és az üvegketrechez sétál. Bár nem adtam rá engedélyt, nem akadályozom meg, úgyis az lesz a cél, hogy beirányítsam közéjük. Feltűnnek elszelídült vonásai, és az arcán elterülő üdvözlő mosoly, amivel a farkasokat fogadja, bennem pedig megmozdul valami. Ellenszenv? Harag? Félelem? Nem is tudom, melyik játszik közre legerősebben, de megkeményedik a tekintetem, és sokkal szúrósabbá válik. Mintha neheztelnék rá amiatt, hogy kötődik ezekhez az állatokhoz.
Már rég gondosan a tudtom mélyére zártam azt a bizonyos éjszakát, amikor megtörtént a tragédia, és bár nem mondom, hogy nem maradt bennem semmi nyoma, továbbra is dolgozom ébenfarkasokkal, mert tisztában vagyok a ténnyel: ha nem nézek szembe a félelmemmel, az fog uralkodni rajtam. Ezt pedig nem fogom megengedni.
- De igen – adom ki a parancsot egyértelműen. – Az erőd nem hatol át ezeken a falakon. Ugyanolyan anyagból készültek, mint a cellád.
- A mostani cél az lesz, hogy mindkettőt megpróbáld az irányításod alá vonni. De van egy feltétel, amit ha megszegsz, komoly büntetésre számíthatsz: nem hagyhatod magára a tested. Világos? – Majd ha felkészült, megnyitom számára az ajtót, és beeresztem a farkasok közé.

Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Hétf. Ápr. 20, 2015 10:23 am


Nanda & Nestor

New beginning

Adele említése nagyon sok minden eszembe juttat. Nem csak emlékeket, de érzéseket is, amelyeket, ha jól sejtem el kell felejtenem, mert nem hiszem, hogy újra látni fogom. Bár él bennem a remény, hogy talán mégis, de ebben nem bízom túlságosan. Vajon most merre lehet? Mit csinálhat? Talán egy másik mutánssal foglalkozik… De vajon milyennel? Vele is olyan lesz, mint velem? És ez a gondolat egy cseppet sem kelt bennem kellemes érzéseket.
- Mindent. 17 éves voltam, amikor átvett és ő volt az első, aki nem tárgyként vagy állatként kezelt. Amit kért tőlem, azt megtettem neki. – őszintén válaszolom meg a kérdését. Nem mondanám ki sosem, hogy milyen érzések is kötnek hozzá, ehhez túl büszke vagyok, de a hangszínem és a lágy vonásaim mind-mind elárulnak a vizslató tekinteteknek. Pontosabban csak az övének.
Elfordul, miután jelzi, hogy kideríthetem mi is izgatná fel. Nem mondom, hogy nem fedezném fel lelkesen, de van egy olyan érzésem, hogy nem feltétlen akarta azt a tudomásomra hozni, hogy ez a gondolat tőle sem áll messze. Talán még ő sem tudja, hogy nem volna idegen tőle.
Válasz nélkül hagy, ami nagyon is beszédes, de nincs lehetőségem ezt kifejteni is neki, mert megkapom az injekciót.

A farkasok látványa számomra ismerős és kellemes is. Tudom, hogy mennyire veszélyesek, de nem rám nézve és ez a tudat megnyugtat valahogyan. Annak ellenére is, hogy tisztában vagyok vele, a szer, amit beadott, hatással lehet vagy lesz a képességemre, a legkisebb félelem sincs bennem. Valahogy magabiztos vagyok a közelükben, talán azért, mert a vadonban töltött idő alatt az egyikük segítségével maradtam életben. Olyanok ezek az állatok nekem, mint az otthon, pontosabban sokkal inkább kötődöm hozzájuk ilyen szempontból, mint a szüleim vagy a húgom emlékéhez.
Gondolataimból és érzéseimből az hoz vissza a valóságba, amikor meghallom a csinoska hangját. Lassan bólintok is egyet, de szavakkal is meg kívánom erősíteni az állításait.
- Igen. Így van. – fogalmam sincs, hogyan működik a képességem a fejlődést tekintve, de én biztosra veszem, hogy ezek a határaim. Így is elég nehéz kettőnek is uralni a tudatát és megosztani a sajátomat ezzel együtt.
- Ez nem így működik. – fordulok a csinoska felé és morogva válaszolok. Azt hiszi, hogy én találom ki, magára kell hagynom a testemet?! Közben kinyitja az ajtót és még vetek rá egy szúrós pillantást, de aztán előre figyelek, hiszen, ha nem vagyok észnél – szó szerint – akkor rám is veszélyesek ezek a gyönyörű teremtmények.
Belépek és azonnal átveszem az irányítást a dominánsabb egyed felett. Az imént, amikor ide sétáltam az üvegfalhoz, az egyik első az volt, hogy megfigyeljem, a két farkas közül melyik az irányító. Jól kell felmérnem őket, mert nem mindegy a sorrend, hiszen a magára hagyott testemet az egyiknek mindig védenie kell.
Koncentrációt igényel a dolog, de ez alkalommal valahogy könnyebben és gyorsabban jön létre a kapcsolat. Izmaim eggyé válnak – tudatban – az állatéval, érzem mancsait, a marját megfeszülni, a ruganyosan mozgó hátsó lábakat. Egyszerre látom emberi testem a bestia szemén keresztül és a fenevadat is, a saját íriszeimen át. Két különálló testben vagyok egyszerre egy és mégis két felé osztott.
A másik farkas azonnal rám támad, hús vagyok neki, élelem, de a másik ébenfarkas, akaratomnál fogva azonnal odakap, úgy irányítom, hogy ezt megtegye. Kapcsolat jön létre közöttem és a második farkas között is, betörök az ő tudatába is, a saját elmém három felé osztása azonban még nem sikerül, ember valóm azonnal összerogy, szemeim fennakadnak és nem érzem már saját magamat, csupán a két farkast, akiknek az elméjében vagyok.
Valamivel könnyebb volt a folyamat, mint lenni szokott és sokkal rövidebb idő alatt is működött, hiszen az egész, ha tíz másodpercet felölet, de három felé szabdalni saját tudatom a legkevésbé sem egyszerű… mondhatni lehetetlen. Egyelőre.

Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Nanda Zakharova Hétf. Ápr. 20, 2015 8:26 pm



Nestor & Nanda



- És mi az, amit kért? – bólintok arra, amit mond, jelezve, hogy tudomásul vettem és elraktároztam a választ, miközben ujjaim most is az izmain korcsolyáznak. Nem csoda, hogy kötődés alakult ki benne, több mint tíz év nagyon hosszú idő, ennyi év alatt minden állat kialakít valamilyen viszonyt a gazdája felé. Különösen, ha jól bánnak vele. És az ösztönei kielégítést nyernek.
Meg hát, az életüket egy cellában töltve, más felé nincs is lehetőségük közeledni. Vagy a magány marad, vagy ez. Sokszor annyi is elég, hogy emberségesen viselkednek velük. Érdekes. És egyben szánalomra méltó. Ennek ellenére mégis ő hoz zavarba engem, de egy jó időzítéssel sikerül megakadályoznom, hogy meglovagolhassa a szituációt.
Az üvegfalhoz sétál, és ismerkedik az ellenséggel. Azaz, neki talán nem azok, ez látszik is a tekintetén, de bárminek is tekinti őket, őt is felfalják, ha nem lesz óvatos. Ezek nem haverkodnak. Ezek brutálisak... Ritkán dolgozom ébenfarkasokkal, és mindannyiszor ügyelek rá, hogy az elmém féken tartsa a háttérben megbúvó emlékképeket. Nem akarom belekeverni, és a legkevésbé sem akarok a foglyuk lenni. Ha borsónyi gyomorral is, de ugyanúgy dolgozom velük, mint bármely más állatokkal. És ügyelek rá, hogy kívülről semmi se látszódjon ebből.
- Ne morogj, csináld – vonom fel egyik szemöldökömet, és az arckifejezésem azt sugallja: gyerünk, nagyfiú, most mutasd meg, mit tudsz. Szúrós pillantással válaszol, de ez cseppet sem zavar. A cél az, hogy továbbfejlődjön a képessége, feltett szándékom, hogy megkeresem a határait, és addig tágítsam, amíg csak lehetséges. Az eredményekbe belelapozva, eléggé elpocsékolt idő volt ez az utóbbi tíz év.
Belép a ringbe, és azonnal megkezdődik a harc. Úgy néz ki, szinte azonnal képes átvenni az uralmat az egyik fenevad fölött, én pedig szorgosan jegyzetelem a szükséges paramétereket. A másikkal láthatóan küzd még, nem sikerül azonnal rávennie a behódolásra. Milyen érdekes jelenet... ahogy ott áll teljesen pucéran, és látszatra tetőtől talpig sebezhetően két ekkora vicsorgó, vérszomjas dögtől alig pár karnyújtásnyira, és az arcán félelem helyett, nemes, tiszta koncentráció ül. Milyen abszurd, játszok el a gondolattal.
Ám mikor hirtelen összeesik a teste, felkapom a fejem, és sietősen közelebb lépek pár lépést az üveghez. Aggódni kezdek, nehogy máris elveszítsem a prédám. De ez mindössze néhány elnyújtott másodpercig tart csak, amíg rájövök, hogy mi is történt valójában. Akkor csupán aprót sóhajtok, és elhúzom a szám. Elrontotta.
- Engedd el az egyiket, és térj vissza a testedbe – adom ki fennhangon a parancsot. – Próbáld újra! – majd perceken belül megismétlem az utasítást, annyiszor, ahányszor szükséges. Fárad. Látom rajta, de még bírja. Még legalább háromszor meg tudja próbálni, vizsgálom rezzenéstelenül, összeszűkült pupillákkal a vonásait, nehogy elszámítsam magam, és hamarabb támadjon rá a farkas, minthogy az alany össze tudja szedni magát az állat tudata elhagyása után.
Mi lehet a probléma? Nem értem, miért nem sikerül már. Hisz’ az anyag jó, jónak kell lennie. Nem koncentrál eléggé? Vagy egyszerűen csak régi ismerősöknek tekinti őket, és nincs meg a kellő motiváció a megtámadásukhoz? Nem elég nagy a kényszerhelyzet? – pörögnek a fejemben a kérdések, és közben vissza is sétálok a kezelőfelülethez. Lassan ki kell engednem, különben megeszik odabent azok a dögök.
Mikor visszaérek az eredeti helyemre, a gombra csúsztatom az ujjam, és bár kissé csalódottan, de az alanyt is figyelmeztetem.
- Háromra nyílik az ajtó. Kijöhetsz – és valóban meg is nyitom a kijáratot, de ekkor olyasmi történik, amire egyáltalán nem számítottam. A szemeim tágra nyílnak a döbbenettől, és a belém hasító rettenettől reflexszerűen még egyszer megnyomom a gombot.  Egyfajta utolsó próbálkozásképp... hátha még időben, de nem. Az ajtó ugyanolyan gyors és visszhangzó koppanással zárul vissza, mint ahogy egy rég eltemetett zsilip megnyílik az fejemben. Újra egyedül, szemtől szemben a fantomommal.
Nanda Zakharova
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
37
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Nanda Zakharova
Kutató

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Eros Nestor Panagopoulos Szer. Ápr. 22, 2015 11:51 am


Nanda & Nestor

New beginning

- Mikor mit. A kísérletekhez, kutatáshoz, vizsgálatokhoz, amire szükség volt, azt megtettem neki, nem kellett kényszerítenie. – pillantok a csinoskára, ám ez azonban nem teljesen fedi le, hogy mit is kért még tőlem. Túlzás nélkül állíthatom azt, hogy mindent megtettem, amit csak akart, nem számított mi is volt azt pontosan. Azonban több, mint tíz évet nem lehet pár mondatba összefoglalni.
Válasz nélkül hagyom, amikor utasít, hogy tegyem a dolgom és ne morogjak. Besétálok a farkasok közé és a nehezebb esettel, a dominánssal kezdem, az ő elméjét vonom az irányításom alá első körben, csak utána a másikét is, ekkor azonban a saját testem összezuhan. Három felé szeletelni a tudatomat egyáltalán nem könnyű és a kilátásba helyezett büntetés sem motivál eléggé, ha tetőtől talpig megnyúz új kutatóm, akkor sem tudom, hogy teljesíthetnék máshogyan.
A két farkas az üvegfalon át bámulja a csinoskát és mégis én látom őt. Hallom, amint kiadja az utasítást, miszerint engedjem el az egyiket. Mindkét ébenfarkas rávicsorog egyszerre, majd a testemet elhúzom az egyik sarokba és elé állítom a domináns egyedet, a másikat pedig a legtávolabbi sarokba és azt engedem el.
Magamhoz térek, testem összeroskadva feküdt eddig, de most megint benne vagyok. Az elengedett ébenfarkas pedig megrázza a pofáját, meglát és gondolkodás nélkül a húsra, azaz rám támad, de beleakad a domináns egyedbe, aki az én irányításom alatt véd meg. Érzem, amit ő, amikor a karom felhasítja a bőrét és agyarak állnak az izmaiba, de a sérülések nem az enyémek. A farkasé marad mind, akkor is, ha most osztozom vele az ő testén.
Annyiszor próbálom újra és újra a kettőt egyszerre megszállni és magamat is éberen tartani, ahányszor megköveteli tőlem új kutatóm, de az eltelt idővel és az újra próbálkozásokkal csak egyre fáradtabb leszek. Nehéz ennyifelé koncentrálni.
Annyira, hogy mikor jelez, kijöhetek, nem vagyok elég gyors és figyelmes, és az egyik farkas kiszabadul és mire én is kirohannék, az ajtó újra zárva, én pedig bent maradtam a másik egyeddel. Elméje még mindig a béklyómban van, így nem aggódom, csupán a csinoska miatt, mert egyáltalán nem vágyom látni, ahogy a másik dög felzabálja. Csakhogy mégis mit tehetnék, amikor ő maga közölte, hogy a képességem nem fog működni az üvegfalon át. Lehet, hogy nem mondott igazat?
Valójában időm sincs, ezen gondolkozni, mert olyan igyekezettel és erővel összpontosítok, mint még eddigi életemben soha. El kell érnem a másik farkast is, mielőtt még baj lesz.
- Maradj nyugodt! – kiáltom el magam, mert ha elkezd rohanni, azzal csak ingerli a vadászösztönt és még inkább megrövidíti az életét.
- Ne mozogj! – fűzöm még hozzá és ezzel együtt koncentrálok és tartom irányításom alatt a másik farkast is. Könnyebb lenne, ha elengedném őt, de akkor meg engem zabálna fel. Ez sem tűnik túl vonzó opciónak.
A kiszabadult példány végül úgy dönt ugrik és leteríti a csinoskát, de mikor megtörténne a végzetes mozdulat, végül nyugton marad. Érzem őt is, azt, amit ő is tapasztal, a gyors szívverést a vadászat izgalma miatt, az áldozat „szagát” az orrában… Nehezen, de ráveszem arra, hogy távolodni kezdjen.
- Lassan indulj meg a pult felé és nyisd ki a zsilipet. – adom ki az újabb utasítást, remélve, hogy ezzel elérem, ne essen pánikba. Érzem, hogy a szabadon lévő farkas tudata küzd az enyém ellen és azé is, akivel össze vagyok zárva. Így, hogy a saját testemben is maradtam, sokkal nehezebb őket koordinálnom és közben a kutatómmal is kommunikálnom.

Eros Nestor Panagopoulos
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Apr. 07.
Age :
39
Tartózkodási hely :
mostly in a lab
Eros Nestor Panagopoulos
Fogvatartott

Vissza az elejére Go down

Nanda & Nestor Empty Re: Nanda & Nestor

Témanyitás by Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.