Karakterkereső

Ide írj a kapcsolatotokról
Ide írj a kapcsolatotokról
Ide írj a kapcsolatotokról
Ide írj a kapcsolatotokról

El sem tudom mondani mennyire utállak, és imádlak egyszerre. Te vagy az, akinek egyszer segítettem, mikor megsérült, hatalmas fájdalmaid voltak, amiben veled osztoztam, mert a képességem ilyen. Akkor kezdtünk el beszélgetni, míg arra vártunk egy barlangban, hogy a gyors kötésem segítsen rajtad valamennyit. Igazából a mi kapcsolatunk egészen más, mint amilyen lehetne, mert vagyunk barátok, ellenségek sem, mi olyan semmik vagyunk mégis sokak. Általában veled szoktam bújkálni esténként, és igaz, sokszor gondolkoztam már azon mit is tudnánk csinálni együtt, de visszafogom magam.

Szóval... A név szabadon választott, az is, hogy milyen mutáns a képessége is, és a kora is. A kapcsolatunknak nincs megszabva, hogy alakuljon, de lehet ebből akár több is, mint majd barátság, hiszen a gyűlölet könnyen összekeverhető a szerelemmel. A pb változtatható, csak egy ötlet a drága, viszont nagyon várom, az mindegy milyen formában *-* örök hálám annak aki hozza, és jövök neki egyel :3

Elkaptak. Kísérleteztek rajtad. Hetekig, vagy hónapokig? Számomra ez nem derült ki. Csak az, hogy kiszabadultál. Valahogy megszöktél a laborból, és a város egy eldugott utcácskájában találtam rád az egyik felderítő utamon.
Kiteleportáltam veled. Majdnem beledöglöttem, de kivittelek, mert nem tudtam volna ott hagyni valakit, akinek már olyan közel lebegett a szeme előtt a szabadulás. Kevin és én kapartunk össze, hoztunk vissza az életbe. Hogy te hálás vagy ezért, vagy épp ellenkezőleg...? Nos, vélhetőleg az nemsokára kiderül.

Szóval, ez lenne az alaphelyzet, a karaktert tetszőleges városban elkapták, és bedugták a kísérleti alanyok közé, onnan valahogyan kikeveredett, én pedig visszahoztam a vadonba. Szabad kezet adnék abban, hogy melyik utat választod - hálád örökké üldözni fog, vagy vérig vagy sértve, hogy segítettem neked? Esetleg utálsz, mert nem akartál igazán visszatérni közénk...? Nem tudom, nem látok a fejedbe, de felelősségemnek érzem, hogy szemmel tartsalak. Konkrét terveim nincsenek a karakterrel, szerintem érdekes, viszontagságos kapcsolat lehetne, morális vitákkal, surlódásokkal, én a magam részéről nem zárkóznék el szerelmi vonaltól sem. Ha megjött hozzá a kedved, epedve várlak (:
Csak légy viszonylag aktív, és ne tűnj el, mert akkor újra ki fogom tenni a karaktert...

Nem te vagy az én lovagom; nem jöttél fehér lovon, nem volt a kezedben egy szál rózsa sem, helyette nagy tűvel közelítettél felém, amikor csak tehetted és éles lámpákkal világítottál a szemembe. Legalábbis, ezt tetted, amikor körülötted több fehér köpenyes is forgolódott, kínoztál, ahogyan ők akarták. Olyankor teljesen besötétült a szemed színe, az arcod komor ábrázatot öltött, mint aki utálja ezt csinálni. Rettegtem tőletek. Ha ficánkoltam, megütöttetek. Még te is... Aztán, hetek után bejöttél a cellámba. Azt hittem, hogy azért, mert egy újabb kísérletet akartok rajtam elvégezni; azonban nem. Beszélgetni akartál velem, megismerni a gondolataimat és mindennek kitaláltál egy okot, hogy csupán kutatásból teszed, közel akarod tartani magadhoz az ellenséget. Először hetente látogattál, hébe-hóba, és ostoba kérdéseket tettél fel. Aztán, most már heti ötször jössz és ha időd engedi, hétvégén is meglátogatsz. Jössz, én meg várlak; ember vagy, én mutáns és fogalmam sincsen, hogy merre haladunk...

Várlak, kedves megalkotó. A karakterek kapcsolatát lehetőleg szerelem irányába terelném, azonban nem abba a rózsaszín cukormázas vattacukor felhőbe, hanem valami olyanba, amibe sok az ellentét és az elfojtott harag, nem is inkább egymás, hanem a másik faja iránt. Gyeree    

Te voltál az, aki arra a helyre cipelt. Végignézted, hogy kínoznak, nem bírtál elmenni a közelemből, még te magad se érted, miért. Talán, mert engem nem tartottál annyira zakkantnak, összetörtnek, mint a többieket, akik velem együtt ott voltak. Rengeteget beszélgettünk, mikor épp nem tűket szurkáltak belém, hogy megpróbáljanak rájönni arra, amire még senki nem tudott. Elmesélted, hogy el kéne venned egy olyan nőt, akitől legszívesebben menekülnél, hogy mekkora elvárásnak vagy kitéve. Elmeséltél mindent magadról, és én csak hallgattam, bólogattam, de sose viszonoztam ezt, aztán megszöktem.

Akárhányszor kint jártál, akárkit gyűjtöttél be, titkon abban reménykedtél és reménykedsz is, hogy majd felbukkanok valahol. A legrosszabb rémálmod vált valóra, mikor láttad, a nőt, aki a feleséged lett volna, nemes egyszerűséggel kilöktem a toronyból, rábízva a többit a vadállatokra. Azóta is harc dúl benned, hisz tudod, könnyű szerrel be tudok jönni, szólnod kéne arról, hogy egy mutáns ólálkodik köztetek, mégis... képtelen vagy rá. Azóta az éjszaka óta csak az jár a fejedben, hogy angyali mosollyal az arcomon, simítottam végig a tieden, miközben a füledbe súgtam: "te is erre vágytál". Azóta, mintha elnyelt volna a köd, de te nem éred be ennyivel, keresel, kiszöksz a vadonba, keresel a tornyok között, a laborban... de az okát te magad se tudod.

Te voltál életem szerelme, te voltál az a férfi, aki bármit megtett volna értem. A gyermekedet vártam, mikor bekövetkezett a vég. A családom rájött a dologra, kitagadtak és elszakítottak tőled. Egyedül voltam, amikor a világunk szertefoszlott, egyedül voltam, amikor az egyetlen dolog, ami életben tartott, elhagyott… azzal, hogy kívül rekedtem a „védőfalakon”, elvesztettem a gyermekem és elvesztettelek téged is.
Láttalak a minap. Nem csalt a szemem, nem voltál délibáb vagy kósza ábránd. Egyetlen lépés választott el tőled, éreztem az illatod. Elvesztettem a fejem, át akartam harapni a torkod, de képtelen voltam rá. Ezután eltűntél a szemem elől.

[ A pb-k közül kéretik választani, bár ha egyik sem tetszik, alkudozhatunk. A kapcsolatuk egyelőre ellenséges, átharapnák egymás torkát, de hát az érzelmek… mindent összekavarnak. (: ]

Nem sok emberrel ápolunk közelebbi viszonyt ezen a helyen, de veled egészen jó a barátságom. Olyan vagy, mint valami lrgjobb barát, neked mondok el mindent, hogy épp mi kavarog bennem és hogyan. Te meghallgatsz és még tanácsot is adsz, de ez fordítva is igaz, én is mindig melletted vagyok, most is, mert valakit kiszemeltél azt hiszem. Nem mondtad még el kit, de azt igen, hogy láttam már. Persze nem foglak kifaggatni, de azért érdekel, hiszen te is tudod, hogy ebben a pillanatban engem ki kerget az őrületbe. Nagyon jó a kapcsolatunk tényleg, kölcsönösen vigyázunk is a másikra, mint a testvérek. Nélküled már lehet összeroppantam volna.

Semmit sem szeretnék ezen kívül megszabni, az sem muszáj, hogy valakit nézzen magának, a legfonosabb, hogy barátok vagyunk, és semmi több, főleg, hogy szerintem mindketten ugyanarra a nemre játszunk. A család, az előélet, a név, a play by is változtatható, csak siess, mert nagy szükségem van rád *-*

Nem is tudom mit mondhatnék a kapcsolatunkról, hisz nagyon nincs is nekünk olyan.
Ezzel az élettel nehezen barátkozunk meg, te pedig egyre inkább lázadsz az emberek ellen. Nem csak a felderítők zavarnak, hanem mindannyian. Rengeteg feszültség, harag és agresszió gyülemlett fel benned, és ezt nagyon nehezen tudod féken tartani.
És így el is érkeztünk az első "igazi" találkozásunkhoz. Páran elmentünk az Őrtoronyhoz, hogy jobban körbeszaglásszunk, te összefutottál az egyik ember lázadóval, aki abszolút békés szándékkal közeledett hozzánk, azonban te majdnem megölted őt. Többen próbáltak leszedni téged róla, de nem tágítottál, egyedül akkor kezdtél lecsillapodni, amikor meghallottad az én hangomat. Nem tudom, mi volt olyan különleges, de akkor ahogy rám néztél... valamit elindítottál.
Azóta nem történt semmi sem, hosszú szemezéseken kívül és nem is tudom, hogy vajon akarnál-e tőlem valamit. Hiszen már régen elveszítettük azt a világot, ahol a szerelem vagy a kapcsolat mindennapi volt.
Az biztos, hogy nekem tetszel, de vagyok annyira makacs és hiú, hogy ne tegyem meg az első lépést. Vajon te megteszed? Vagy nem is érzel irántam semmit? Az a múltkori egy egyszerű pillanat volt és kész?

Aktív usert keresnék, aki nem tűnik el a szürke ködben. A karakter kora olyan 29-31 között lenne, ha a pb nem tetszik, akkor lehet alkudozni, csak passzoljon az előbb említett korhoz.
Egyébként én örülnék a szerelmi szálnak, de nem kell túl csöpögősre gondolni, hisz már a világ sem olyan, mint régen. Izgalmas játékokat lehetne összehozni, van pár ötletem is, amit szívesen megosztok a leendő gazdival.
Csak gyere gyorsan, mert nagyon várlak! És kicsit felbolygatnád a világomat, már ha nem lenne így is eléggé a feje tetejére állva minden.
Írj, ha megérkeztél!

Te vagy a nagynéném. Te neveltél fel engem, ugyanis a szüleim 1 éves korom előtt lepasszoltak neked, ők pedig eltűntek a menedékhelyekre.
Nem szóltak neked, hogy lenne hely még ott, és mehettél volna velük, nem ők inkább lepasszoltak hozzád engem.
Amikor már kissé nagyobb lettem, elmondtál mindent. Nem haragudtam rád, hiszen nem a te hibád, inkább örültem neked, mert te neveltél fel engem, egyedül, ami nem kis munka lehetett.
Ketten lakunk egy kis házban. Nagyon jó a kapcsolatunk egymással, mint anya-lánya, húg-nővér, és mint a barátnők.

// Minden szabadon választható, csak a korod van meghatározva(40), meg, hogy mutáns vagy. Hogy melyik rangba tartozol, azt is rád bízom. Nem szabok meg semmit sem, csak, hogy a nagynéném vagy, és amiket leírtam. Ha megérkeztél,dobj meg egy pm-el. Várlak nagyon ^^ //

Kis híján megöltél, mikor először találkoztunk. Nem figyelmeztettek, vagy csak hidegen hagyott, hogy van La Rochelle-nek egy csoportja, akik nem olyanok, mint a begyöpösödött toronyköztiek. Hiszen miért is lennének, ugye? Ők vitték el a nővéredet, akit azóta sem láttál. Ki tudnám deríteni neked, hogy mi van vele, csak kérned kéne, hiszen tudod, hogy ki az anyám, tudod, hogy tisztában vagyok mindennel, ami a városban folyik. De te makacs vagy, kicsit agresszív is, én meg nem avatkozok az ügyeidbe, pedig óh anyám, mennyire szeretnék.  Minden eszközzel próbálsz magadtól tartani, a hűvösséggel, a félelmem kiharcolásával, de minden egyes próbálkozásoddal csak jobban húzol magad felé, mint valami mágnes. Emlékszel az éjszakára, amikor kint rekedtünk azon a vastag fán? Éreztem azt a finom érintést az arcomon, ahogy azt is, mikor jobban magadhoz húztál amikor az ébenfarkas elordította magát a messzi távolban.
Nem akarok Rómeó és Júliát játszani, és igazából utálom, hogy kekeckedsz a felderítőkkel. Ha elkapnak nem tudlak kiszabadítani. Mi lenne ha visszafognád magad, és hagynád, hogy segítsek a tervedben?

//A terv bármi lehet, a pb ez marad, a név változtatható, kor 23-25, az élet formálható, az érzések erősödjenek. Ja és gyere *-* //